Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

270 Az országgyűlés képviselőházának Uh> bíró a testületből el ne távolíttassék, a testületből való eltávolításra azonban a fegyelmi eljárás úgyis alkalmat nyújt, mint ahogy eddig is alkalmat nyújtott. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem Dulin képviselő urat, folytassa 'beszédét. Dulin Jenő: T. Ház! A törvényjavaslat sérelmes része a 60. § is, amely az úgynevezett kényszernyugdíjazásokról szól. Ez, miként az 59. §. ugyancsak nagy veszedelme a bírói és az ügyészi karnak. Hogy milyen oknál fogva és milyen alapon lehet valakit nyugdíjazni, ezt a j régebbi törvények már elég precízen megállapí- I tolták, teljesen felesleges, hogy ebben a tör- i vényben ismét egy tágan értelmezhető körülírással állapítsuk meg, hogy ki nyugdíjazható. A miniszteri indokolás ad ugyan némi felvilágosítást, amikor megállapítja, hogy sem testi, sem elmebetegségre nem gondol és csupán azt az esetet képzeli el, ha a bíró nem képes a jog. a jogfejlődés és a törvények szellemét ma- j gáévá tenni. Ez nagyon veszedelmes magyarázat, hiszen azt senki sem tudja, hogy mi az a I szellem, amit a bírónak magáévá, kell tenni. azt sern tudjuk, hogy a bírónak mik ép kel 1 kellő- ' kép apereipiálnia és mit kell apereipiálnia. ! Végtelen veszedelem rejlik ebben, mert a bíró ! sohasem fogja tudni, hogy mikor fog lecsapni rá a 60. §, hogy mikor fogják megállapítani, hogy ő bírói tisztének valamely különleges szemszögből nézve eleget tenni nem tud. Ez a szakasz állandó Damokles-kardként fog a bírák felett függeni T. Ház! Aki abban a szerencsében részesül, mint jó magam is, hogy hosszú éveken keresztül szívhattam a bírói, az ügyészi kar tiszta levegőjét, az nagyon jól tudja, hogy a bírói és ügyészi kar gerincességét, tör vény tiszteletét, törvényszeretetét és bátorságát legfeljebb a középkori kínzókamrákkal lehetne eltüntetni, ilyen áthelyezési javaslatokkal azonban nem. A jelenlegi generációt nem is féltem, annál jobban féltem a jövő bírói generációt. Azokat a szerencsétlen sorsban kínlódó joggyakornokokat, akik állandóan hallatják segélykérő hangjukat, akik minden csepp energiájukkal a megélhetésért küzdenek, akiknek lelkéből a kenyérgondokért való folytonos harc lassan kiöli az ideálok iránti szeretetet és rajongást. Mire ez a fiatal nemzedék bírói talárhoz jut, akkorra kedvét vesztette, ideáljaiban csalatkozott. Attól félünk, hogy ez a most meginduló gerinctörési kísérlet ezeknél a letört fiataloknál sikerülni fog. Egyetlen reménységünk, amely biztat, hogy az esetben is, ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, élettartama nem lesz hosszúidejű, mert hiszen a legközelebbi törvényhozás, amely kétségtelenül a nép igazi akaratát kifejező titkos választójog alapján fog összeülni, (Nagy zaj a balolda Ion.) legelső feladatának fogja tekinteni ennek a törvénynek a megváltoztatását (Egy hang jobbfelől: Majd meglátjuk!) s a bírói függetlenségnek a legteljesebb mértékben való viszszaállítását és megerősítését. (Élénk helyeslés és tans a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Surgóth Gyula képviselő urat illeti a szó. Surgóth Gyula: T. Ház! Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy valamely törvényjavaslat helytálló-e vagy sem, megfelel-e az élet követelményeinek vagy pedig nem felel meg, tisztán és kizárólag csak a törvény intenciója, a törvény lényege az irányadó. Ugyanezért én ez alkalommal pusztán csak a törvényjavaslat lényegéhez, tehát a javaslat 5., 15., 17., 19., 59. ülése 1935 október 15-én, kedden. és 60. Vaihoz kívánok hozzászólni. Ezek után pedig röviden reflektálni fogok előttem szólott t, képviselőtársam beszédére. A javaslat 5. §-a a fegyelmi vétségeket állapítja, meg. Két fegyelmi vétséget statuál, Az egyiket az a közhivatalnok követi el, aki hivatali kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból súlyosan megsérti. A másik fegyelmi vétséget pedig az a közhivatalnok követi el, aki életmódjával vagy pedig magatar

: tásával hivatali állásának tekintélyét sérti vagy veszélyezteti. A törvényjavaslatnak mindkét megállapítása a legteljesebb mértékben helytálló. A közhivatalnok ugyanis esküt tesz arra, hogy hivatali kötelességét híven, lelkiismeretesen és pontosan fogja teljesíteni. Aki tehát ezzel ellenkezőleg cselekszik, az nemcsak hivatali köte

: lességét szegi meg, hanem megszegi hivatali esküjét is- Az ilyen cselekménynek feltétlenül megtorlásban kell részesülnie. Igen természetes, hogy ez a megtorlás sokkal súlyosabb abban az esetben, ha a kötelességszegés t szándékos, mint akkor, ha csak gondatlanságnak a következménye. A gondatlanság által elkövetett kötelességszegést is büntetni kell azonban, mert a közhivatalnok arra is tartozik vigyázni, hogy hivatali kötelességét ilyen módon se szegje meg. A másik fegyelmi vétséget a javaslat szerint a közhivatalnok azáltal követi el, ha életmódjával vagy magatartásával hivatali állásának tekintélyét sérti vagy veszélyezteti. Ez az intézkedés is helytálló. A közhivatalnok ugyanis tartozik olyan életmódot folytatni és olyan magatartást tanúsítani, hogy az köztisztelet és megbecsülés tárgya legyen. Aki tehát ezzel ellenkezőleg cselekszik, — mondjuk — hogy hivatalában durván, gorombán bánik a felekkel vagy pedig nyilvános helyen botrányt okozó magatartást tanúsít, az ezzel nemcsak saját hivatali állásának tekintélyét sérti és veszélyezteti, hanem egyszersmind az államhatalom tekintélyét is. Ezek szerint tehát az 5. §-nak mindkét rendelkezése teljesen helyes az én szerény véleményem és megítélésem szerint. A törvényjavaslat 15. §-a, amelyet Dulin képviselő úr annyira kifogásolt és támadott, akként rendelkezik, hogy az a közhivatalnok, aki az igazságszolgáltatás érdekeivel össze nem egyeztethető működést fejt ki, a főbüntetés mellett még mellékbüntetést is szenvedhet el, más bírósági székhelyre is áthelyezhető. Szerintem a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése is helyes. Első az igazságszolgáltatás. érdeke és csak azután jön a magánérdek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hogy ki fejt ki ilyen tevékenységet, azt a fegyelmi bíróság, tehát egy teljesen független, érdektelen és hozzáértő egyénekből álló testület állapítja meg és így megvan a teljes biztosíték arra hogy ez a megállapítás teljesen tárgyilagosan és az anyagi igazsás: követelményeinek szem előtt tartásával történjék. Hogy azután az áthelyezés az arra ítélt earyénnek nem tetszik, az már teljesen alárendelt jelentősésrű, (Fábián Béla: Suprema lex salus rei publicae!) mert az az iarazság szempontjáva] szemben nem is jöhet figyelembe. Egyébként a javaslat rendelkezései nem is érintik és nem is sértik a^bírói függetlenséget, mert az eeryéni meggyőződésnek az ítélkezésben való kifejezésre juttatását egyáltalában nem korlátozzák és nem akadályozzák meg. A javaslat 16. §-a novum. A fegyelmi vét-