Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

266 Az országgyűlés képviselőházának -4-4. arra, hogy a bíráskodás jóságát előmozdítsa és biztosítsa a bírói függetlenség nagy alkotmányjogi elvét, tisztelettel kérem,, méltóztassék a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás anyagául elfogadni. (Éljenzés és taps jobb felől és a középen.) Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! A bírák és ügyészek fegyelmi felelősségéről szóló törvényjavaslat, amelyet az előadó úr előbb ismertetni méltóztatott, immár másodszor van a, törvényhozás előtt. Emlékezetes az az általános felháborodás, az éles kritikáknak és heves támadásoknak az a valóságos fergetege, amely ennek a javaslatnak eredeti szövegét annak idején fogadta, amikor az nyilvánosságra ke rült, nem csupán az országgyűlés tagjai között, nem csupán a jogászi társadalomban, hanem bátran mondhatom, hogy az egész nemzeti társadalomban is. Politikusok, publicisták, szaktudósok, ügyvédek, élükön az ország kiváló bíráival, vehemens támadást intéztek és folytattak, hogy ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedését megakadályozzák. A Felsőházban a javaslat olyan erős ellenzésre talált, hogy a kormány végül is kénytelen volt azt visszavonni. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Teljes tévedés!) Az az ellenállás, amelyet a javaslattal szemben az egész ország közvéleménye tanúsított; szerény véleményem szerint abban találja gyökerét, hogy a társadalom ösztönösen megérezte azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyes rendelkezései egyik legfőbb alkotmánybiztosítékunk, a fundamentum regnorum, a bírói függetlenségnek mindenkép megvédendő oszlopa ellen intézett támadást jelentenek. Most, amikor ez a javaslat másodszor fekszik itt a törvényhozás előtt, azt hiszem, hogy ismét ez a fő alkotmányjogi szempont lehelt az, amelynek világánál meg kell néznünk azokat a homályos részeket, amelyek annak idején azt a nagy ellenhatást kiváltották, mert abban az esetben, ha ez a javaslat ma is tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a bírói függetlenséget veszélyeztetik, ha ennek a veszélynek sötét szelleme ismét kísért, akkor ez nemcsak egyszerű belegázolás lenne a magyar jogrendbe, hanem annál sokkal több: az, egész magyar jogrendszer megmérgezése. A jogrendszerbe való belegázolást az egészséges, ép részek valahogy csak kibírják, azonban a megmérgezés az egész szervezetet elsorvasztja. A bírói függetlenség és az igazságszolgáltatás egymástól elválaszthatatlan két fogalom; az egyikkel természetesen bukik ~a másik. Ilyen katasztrofális bukást azonban ez a pusztán csak erkölcsi erőkre támaszkodni képes megcsonkított országban semmi körülmények között nem bírna el. Sajnálattal kell megállapítanunk azt, hogy a most előterjesztett szövegezés ismét csak méhében viseli azt a veszedelmet, amely kihatásaiban, horderejében messze felülszárnyalja azoknak az előnyöknek értékét, amelyeket az imént az előadó úr részlétezni szíves volt. Hogy a törvényjavaslattal részleteiben is foglalkozhassam, megállapítom, hogy az két részre oszlik. Az egyik rész a tulajdonképpeni fegyelmi felelősség kérdését tárgyazza, a másik attól teljesen függetlenül és ez az utóbbi a veszedelmesebb rész, a bírói áthelyezhetőség és a nyugdíjazás kérdésével foglalkozik. T. Ház! Nem tudom elsősorban megérteni azt, hogy miért volt szükség erre a törvén yülése 1935 október 15-én, kedden. javaslatra és miért találták azt sürgősnek? A bírói fegyelmi felelősség kérdését az 1871. évi VIII. te. szabályozza. Ez egy alaptörvény, amely körülbelül hatvan esztendő óta tartalmazza az összes vonatkozó anyagi és alaki jogszabályokat. Ez a törvény nem precizíroz ugyan olyan szabatosan és formásán a fegyelmi vétséget illetőleg, mint a most előterjesztett törvényjavaslat, azonban a javaslat okos elaszticitását a kari érdeket és a kari tisztességet féltve óvó bírói kar mindenkor igen bölcs tartalommal töltötte ki. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a hatvanesztendős fegyelmi törvény ellenére az ügyészi és a bírói testület mindenkor ragyogó példaadással szolgált és szolgál most is. Semmiféle szükségét nem érezzük annak, hogy a bírói, illetve az ügyészi testületre vonatkozólag új fegyelmi szabályokat alkossunk. (Lázár Andor igazságügyminiszter: A bíróságok már másfél évtizede állandóan sürgetik!) A bírói és az ügyészi kar sem tudás, sem rátermettség, sem szorgalom tekintetében egy vonallal sem áll alatta az úgynevezett nyugati művelt nemzetek nagytekintélyű bíráinak. A fegyelmi felelősséget tartalmazó új törvénynek hiánya tehát semmiféle észrevehető zavart nem okozott sem a bírói és az ügyészi kar rovására, még kevésbbé az igazságszolgáltatás rovására. A bírói tisztesség, a kari becsület hatvan esztendő előtt pontosan ugyanaz volt, mint ma. Ebben a tekintetben ennél a karnál fejlődés el sem képzelhető. Nem tudjuk megérteni, miért kellett ezt a javaslatot most előterjeszteni, amikor hatvan esztendőn keresztül erre szükség nem volt, hatvan éven keresztül a bírói és ügyészi kar a legszebben és a legpéldaadóbban tudta teljesíteni a feladatát. A programmjának beváltásában amúgy is bizonyos restanciában lévő kormánynak _ bizonyára vannak olyan természetű törvényjavaslatai is, amelyek halogatást a közérdek szempontjából sokkal kevésbbé bírnak el, mint a bírói fegyelmi felelősségről szóló törvényjavaslat. A legutóbb elhangzott miniszterelnöki kijelentés szerint 37 ilyen rendkívül sürgős és fontos reform van. Ezeknek a megalkotása kétségtelenül huzamosabb időt vesz igénybe. Nem tudom megérteni, hogy az egyébként is drága időt miért nem fordítjuk annak a 37 sürgős reformnak megalkotására és miért foglalkozunk a bírói fegyelmi kérdés rendezésével, amelyre — mint említettem — semmiféle kényszerítő körülmény nem szorít bennünket. T. Ház! Eltekintve azonban a tartalmi kifogásolható s ágától, nagy hibája ennek a javaslatnak, — és etekintetben nem vagyok egy véleményen az igen t. előadó úrral — hogy ezt a kérdést nem rendezi kódexszerűen. Az előadó úr előadásában arra méltóztatott hivatkozni, hogy a javaslatnak egyik előnye, hogy a vonatkozó jogszabályokat, mint egységes, áttekinthető kódex összefoglalja. Ez, azt hiszem, tévedés, mert hiszen ez a törvényjavaslat az összes eddig fennálló törvényes rendelkezéseket életben tartja, kivéve azoknak egyes részeit, egyes szakaszait. Ezzel pedig csak növeli azt a nehézséget, amelyet mindenki észlel akkor, ha jogot keres, vagy pedig jogot akar alkalmazni. (Mózes Sándor: Azt akarják, hogy senki se tudjon kiigazodni!) Ma már, sajnos, az a helyzet, hogy a sok novelláris törvény és a sok kiegészítő rendelkezés folytán, a törvényeknek, a paragrafusoknak itt-ott való hatályon kívül helyezésével olyan káosz, olyan dzsungel teremtődött, hogy abban eligazodni a