Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

244 Az országgyűlés képviselőházának -40 azonban egy abnormális felhatalmazásról van szó éppen az élet által categoricus imperati­vusként diktált helyzettel állván szemben. Mi­után megállapítottam előbbi beszédem során, hogy a törvényeket nem a törvények kedvéért, hanem ' az országok érdekében alkotjuk, mél­tóztassék belátni, hogy az én álláspontom eb­ben a kérdésben teljesen helyes, mert speciel katonai vonatkozású kérdésekről lévén szó, azt az elvi álláspontot kell képviselnem, hogy ki­zárólagosan ez a szempont az, amely mérték­adó kell, hogy legyen egy felelős honvédelem­ügyi miniszter részére. Ami már most a bizalmat illeti, a bizalom tekintetében ma az a helyzet, hogy a többségi párt: a Nep„ megszavazza a bizalmat a szá­momra. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a kö­zépen.) Ha olyan helyzet állana elő, amikor a Nep., vagy egy más többségi párt, vagy pedig a parlament összesége, nem fog egyetérteni, tekintet nélkül arra, milyen pártokon ülnek az egyes képviselők, nem fognak egyetérteni az illetékes honvédelmi miniszterrel, aki, termé­szetesen, nem én leszek örökké, hiszen soha­sem vágyódtam erre az állásra, mert hiszen egyrészt én is ember vagyok és meghalhatok egyszer, másrészt a politika nagyon fordulatos szokott lenni és nagyságok máról-holnapra el­merülnek és új nagyságok jönnek, (Friedrich István: Csak a csákly ásókra kell vigyázni, ak­kor nincs baj! — Derültség.) hogyha majd nem méltóztatnak, annakidején egyetérteni azzal a gesztióval, amelyet ezen törvényes felhatalma­zás alapján gyakorol a mindenkori honvédelmi miniszter, meg lehet vonni a bizalmat (Horváth Zoltán: Olyan eset még nem történt meg!) és ezzel a kérdés automatikusan el lesz intézve és azonnal napirendre méltóztatnak ' tűzni egy novellát, amely ezt a törvényt hatályon kívül helyezi. \ Ami a bíróság összeállítását illeti, excel­lenciád nem volt jelen végig az első és a má­sodik tanácskozásnál, de talán vissza méltózta­tik emlékezni arra, milyen volt az eredeti tör­vény és arra, hogy az urak iniszisztáltaik. Hi­szen nagyon jól emlékszem Bródy Ernő t. kép­viselőtársam gesztusára, (Eckhardt Tibor: Ez jobb mint az eredeti!) aki hallatlanul meg volt elégedve az én toleranciámmal és hivatkozott arra, — ami nekem nagyon szimpatikus volt r- hogy ö tiszt volt és én azt is mindig hono­rálni szoktam. (Friedrich István (Bródy Ernőhöz): Hát beszélj! Szólalj fel! — Bródy Ernő: Majd fogok! — Elénk derültség.) Megállapítom, hogy akkor az ellenzéknek majdnem egyhangúlag az volt a véleménye, hogy a legmesszebbmenőén honoráltam az el­lenzék felfogását. Már említettem előbbi beszé­demben, hogy még a bíróság nélküli megol­dásba is belementem volna, egy interminiszte­riális megoldásba is és nekem szimpatikus abb volt éppen az objektivitás szempontjából az e fajta megoldás, amelyet bátor voltam a t. Ház­nak javasolni. A citátumomat fenntartom, bár nem vagyok jogi szakértő, hogy az nem szól büntetőbíráskodásra, vagy közigazgatási bírás­kodásra, hanem általában ülnöki bíráskodásra. Megemlíti és leszögezi, mint tantételt, hogy en­nél a bíráskodásnál hol az egyik elem, hol a másik elem rendelkezik többséggel. Úgyhogy én ebiben a tekintetben is teljesen igazolva lá­tom magamat. Viszont megígérem a t. Ház­nak, hogy, amint azt látom, úgyis mint tör­vényhozó, úgyis mint miniszterelnök, úgyis mint felelős honvédelmi miniszter, hogy ezzel illése 1935 június £7-cn, csütörtökön. a felhatalmazással visszaélésiek lehetségesek, illetőleg elkövettetnek, én leszek az első, aki a reparáció iránt intézkedni fogok. (Elénk he­lyeslés jobbfelől és a középen.) Megjegyzem, hogy miután a végrehajtási utasítást és általában az instrukciókat, magam fogom szignálni, eleve ki tudom zárni mindazo­kat a lehetőségeket, amelyektől az urak félnek. Hangsúlyozom, hogy katonai természetű intéz­kedéseknél nem lehet mindenre előre szabályo­kat megállapítani. Nálunk speciálisan az az irányelv, hogy instrukciókkal kell a nagyobb kérdéseket rendezni. Ez nálunk, a katonai tudo­mányban külön fogalom és éppen azért méltóz­tassék ebben a tekintetben reám, .mint katonai szakemberre bízni annak megállapítását, vájjon a Horváth Zoltán képviselőtársam, vagy más képviselőtársam által előadott álláspont a he­lyes-e, vagy az a helyes» amelyet pártom, velem együtt elfogadott. (Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Ezeket voltam bátor megjegyezni és kérem, méltóztassék a címet változatlanul elfogadni. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Kérem, azokat a t. képviselő urakat, akik a címet eredeti szövegében elfogadják, mél­tóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház az eredeti címet fogadta el. Következik az 1. §. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa az 1—2. %-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül el­fogad. — Olvassa a 3. §-t.) . ., Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Farkas Elemér előadó: T. Képviselőház! A 3. §. 4. bekezdése azt mondja, hogy (olvassa): »a hozzájárulás mértéke tekintetében hozott ha­tározat ellen a kötelezett nyolc nap alatt pa­nasszal élhet a közigazgatási bírósághoz.« Te­kintettel arra, hogy az általános jogorvoslati határidőnek közigazgatási ügyekben nem a . nyolc, hanem a tizenöt nap felel meg, bátor va­gyok ennek a nyolc napnak tizenöt napra való helyesbítését kérni a következő formában. In­dítványozom, hogy a 3. § negyedik bekezdésé­ben a bekezdés első mondatában »nyolc nap alatt« szöveg helyett »tizenöt nap alatt« szöveg illesztessék be. Tisztelettel kérem ennek a módosításnak el­fogadását. (Helyeslés.) Elnök: T. Ház! Kérdezem, van-e valakinek észrevétele az előadó úr által beterjesztett mó­dosítás tárgyalása elleni (Nincs!) A 3. §-hoz Bródy Ernő képviselő úr jelent­kezett szólásra. Bródy képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Mindenek­előtt legyen szabad kijelentenem, hogy a hét napban benne vagyok, a hét és nyolc napból, meg a tizenöt napból semmi baj sincsen, ez elfogadható, de még ehhez kérnék egy bírót. A közigazgatási bíróság tudniillik jelen összeté­telében úgy áll, hogy az elnök vagy a másod­elnök vezetése alatt van egy bíró és a laikus elemek többségben vannak. Minthogy a minisz­terelnök úr reám hivatkozott, hogy én a bi­zottsági tárgyalásnál ezt a formulát szívesen láttam, rá kell mutatnom arra, hogy én a köz­igazgatási bíróság bevonását láttam szívesen, mert hiszen ,ott a bizottságban vita volt ar­ról, hogy vájjon a Kúria vagy a közigazgatási bíróság legyen illetékes ezekben az ügyekben és én a közigazgatási bíróság bevonását — minthogy az éppen financiális és adókérdések­kel sokat foglalkozik — helyénvalónak láttam. Az ülnökrendszert szintén szóba hoztam a

Next

/
Oldalképek
Tartalom