Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

Az országgyűlés képviselőházának hO. van vele, hogy ez belegázolás a magyar jogrendszerbe, így van. Sajnos, így van és nem tudok belenyugodni egy ilyen tönvényszövegezésbe, mert a cél szempontjából a jogrend

: szerbe való belegázolás nem szükséges, mert a magyar honvédelem és a magyar jogrendszer nem állítható soha egymással szembe. Éppen azt kifogásolom, hogy ez a törvényjavaslat úgy állítja be ezt a két egyformán fontos tényezőt Békében a jognak, háborúiban a honvédelemnek kell az állam legfőbb szempontjának lennie. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ennek a két szempontnak soha nem szabad szembekerülnie és a kormányzatnak kötelessége gondoskodni arról, hogy jog ós honvédelem a legszorosabb összhangban, egymást kiegészítve, az ország nagy közérdekét közös erővel szolgálva, biztosítsa ennek az országnak jövőjét. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) En tehát éppen a miniszterelnök úr kijelentése alapján, — elfogadva azt a beállítást, amelyet a miniszterelnök úr ennek a törvényjavaslatnak: ad — tartom ezt ia törvényjavaslatot szerencsétlen alkotásnak, mert a honvédelemnek, — a légi védelemnek is — nem lehet és nem szabad a magyar jogrendszerrel konfliktusban állnia, nem szabad belegázolnia a jogrendszerbe. Ha valahol vannak inkongruenciák. méltóztassék módosítani a törvényt, méltóztassék a légvédelem rendszerét úgy megszabni, hogy az a jogrenddel összhangba hozható legyen. De, t. Ház, ilyen bifurkáció, ilyen veszélyes szembeállítását jogállamban, alkotmányos államiban el kell kerülni. {Helyeslés balfelől.) A miniszterelnök úrnak ez az egy kijelentése elég argumentum a mellett a felfogásunk mellett, hogy egy ilyen szerencsétlen törvényjavaslatot, amely nem szolgálja megfelelően az elérni kívánt célt, legfeljebb egy esztendő tartamára szabad próbaképpen megszavazni, hogy azután reparálható és javítható legyen. T. Ház! A miniszterelnök úr a felhatalmazási javaslattal kapcsolatban — mert annak nevezi ezt a törvényt — azt mondja, hogy ez bizalom kérdése. Itt megint azt az érvet kell felhoznom, hogyha időtartamhoz van kötve, akkor a felhatalmazási javaslat nevezhető bizalmi kérdésnek, mert hiszen a miniszterelnök úr joggal tételezheti fel önmagában, hogy egy éven belül még hivatalban lesz, de egy meghatározatlan időtartamra szóló, egy —mondjuk —elvben örökéletűnek szánt meghatalmazási törvény már nem lehet (bizalom, vagy bizalmatlanság kérdése, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert hiszen nem tudjuk, hogy a miniszterelnök úr után ki lesz miniszterelnök, milyen kormányok jönnek egymásután. Kormányok és honvédelmi miniszterek egészen bizonyosan változnak, a légvédelem azonban sajnos, nem, mert nem lehetnek olyan optimisták, hogy azt higyjék, hogy légvédelemre a távolabbi jövőben nem lesz szükség. Légvédelem és légivédelmi törvény leszi akkor is, amikor már a miniszterelnök úr nem lesz miniszterelnök. Ennek következtében ez nem személyes bizalom, vagy a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdése. Itt van újból egy argumentum, amiért arra kell kérnem a miniszterelnök urat, hogyha maga is felhatalmazási javaslatnak tartja ezt a törvényt, ha bizalmi kérdést lát a törvény^ megszavazásában, vagy meg nem szavazásában, méltóztassék ennek a törvénynek a hatályát időtartamban limitálni, mert ebben az esetben tisztán bizalmi kérdés az, hogy erre az időre ez ése 1935 június 27-én, csütörtökön. 243 a felhatalmazás megadatik-e a kormánynak, vagy sem. A bírói rendelkezésekkel kapcsolatban a miniszterelnök úr egy idézetet olvasott fel egy német jogtudóstól, Bindingtől, akinek az r idézete a citált szöveg szerint is a büntetőbíráskodásra vonatkozik és meggyőződésem szerint elsősoriban az esküdtszéki bíráskodást óhajtja definiálni. A nem hivatásos bíráknak bírósági funkciókkal való megbízása a modern államokban — vitatható, hogy helyesen vagy helytelenül — mindenesetre elfogadott gyakorlat. Ebiben az esetben azonban nem erről van szó. Itt a javaslat a honvédelemiiigyi miniszter döntéseinek másodfokú felülbírálása céljából egy olyan speciális 'bíróságot konstruál, amely bíróság tagjai többségének miniszteriális utasítás szerint kell kötelességszerűen eljárnia, vagyis a miniszter elsőfokú döntését másodfokon felülbírálhatja a minisztertől függő, vele szemben alárendeltségi viszonyban lévő és általa utasítható tisztviselő; vagyis a magasabb hatóság elsőfokú döntését másodfokon a neki alárendelt tisztviselők bírálják el. (Horváth Zoltán: Fából vaskarika!) Ez tehát, mint jogelv, mint bíróság és mint — mondjuk — a világon bármely államban elfogadott elv nem állítható be és a német jogtudósnak, Bindignek az idézete egészen biztosan nem ilyen esetre, hanem az esküdtszéki bíráskodásokra vonatkozik. (Horváth Zoltán: Ki volt az a kitűnő jogász, aki ezt csinálta?) Nem óhajtom a t. Ház szíves türelmét és idejét tovább igény bevenni. Mi úgy érezzük, megtettük kötelességünket és elmentünk az engedékenységben a legmesszebbmenő határokig, most a t, kormányon áll, hogy ezt az előzékenységet honorálja. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ügy van, ahogyan Eckhardt képviselőtársam mondja, hogy saját pártja nevében és a sajátmaga nevében elment az engedékenységnek addig a határáig, ameddig elmehetett. Kijelentem, hogy én is elmentem az engedékenységnek addig a határáig, ameddig viszont én elmehettem'. Ami az ő javaslatát illeti, köszönettel tudomásul veszem, hogy egyévi időtartamra kívánja ennek a felhatalmazási javaslatnak a hatályát megállapítani. Kijelentem, hogy célszerűségi okokból nem tudok ebbe a gondolatba sem belemenni, mert egy év alatt senkinek sem lesz tapasztalata abban a tekintetben, hogy mik a hibák, amelyek ezzel a javaslattal szemben felhozhatók lesznek. Bejelentem azonban a Háznak, — és ezt részemről természetesnek méltóztatnak találni — hogy ha a végrehajtó hatóságok, a parancsnokságok vagy én magam is, hiányokat állapítunk meg, vagyok annyira lelkiismeretes, hogy amennyiben törvényes módosítás szükségét fogom látni, azonnal a t. Ház elé jövök. (Helyeslés jobbfelől.) Ö excel]enciája megemlítette, hogy magam állapítottam meg, hogy ez a,javaslat belegázolt a magyar jogrendszerbe. Én felhozattam a kéket és megállapítottam belőle, hogy a következőket mondtam (olvassa): »Nagyon jól tudom, hogy ez a javaslatom esetleg a jogászvilág előtt belegázolásnak látszik a magyar jogfelfogásba« és azt hiszem, egy másik helyen is mondottam ezt és akkor is hasonló kijelentést tettem. Megállapítom, hogy a normális életfelfogás esetén a magyar jogrendszerbe és ebbe a felfogaslba ez a javaslat látszólag belegázol. Itt