Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

240 Az országgyűlés képviselőházának -40. ülése 1935 június 27-én, csütörtökön. csak képviselünk — hogy ezt változatlanul fogadjuk el és ne igyekezzünk a mi táborunk szempontjából is elfogadhatóvá tenni. A mi felszólalásunk célja tehát csak a törvényjavaslat elfogadhatóvá tételének elérése. Ehhez a törvényjavaslathoz előbb propaganda kellett volna. Itt van t. miniszterelnök úr a leventeintézmény. Ez is nagyon népszerűtlen volt, ma azonban már nem mondom, hogy uépszerűtlen, mert lassanként belement a köztudatba. Ez is egy terrénum tehát, ahol a légitámadás elleni védekezést, mint stúdiumot be lehetne vezetni. Itt vannak azután az iskolák is. (Zaj.) Nem tehetek róla t. képviselőtársam, én mondottam felszólalásom elején, hogy polgári szempontból beszélek. Ezek az aggodalmaim, azt hiszem, tiszteletreméltóak és éppen azért kérem a miniszterelnök urat, hogy ne vegye, a mi pártunk felfogását obstrukciónak, hanem vegye ezt az aggodalmaskodó, öntudatos polgár szavának és kijelentéseihez képest engedje magát kapacitálni és ha ezek, önök szerint aprócseprő, de polgáii szempontból és az alkotmány szempontjából lényeges dolgok honoráltatnak, örömmel fogjuk megszavazni. Azt hiszem, hogy magyar miniszterelnök még soha olyan sikert nem ért el, mint a miniszterelnök úr elér akkor, ha ezeket honorálja, mert akkor ezt a törvényjavaslatot az egész Ház, a jobboldaltól egészen a szélső baloldalig egyhangúlag elfogadja. Miután azonban ebben a törvényjavaslatban nem látom ezeket az aggodalmakat elosztva és nem látom a miniszterelnök úr ebbeli szándékát sem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot így elfogadjam. (Helyeslés a balközépen-) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Sándor István! Sándor István: T. Képviselőház! Azzal kezdem beszédemet, amivel előttem szólott t- képviselőtársam is kezdette. Ha egy polgári érdekeket és alkotmányos berendezésünket is respektáló törvényjavaslatot idejében és nem meglepetésszer üen terjesztettek volna a Képviselőház elé, azt hiszem, hogy a nemzeti egységnek olyan fényes példáját lehetett volna bemutatni, amire nagyon ritkán van alkalom. Ez a törvényjavaslat azonban akkor kerül a törvényhozás elé, amikor már nincs elég idő arra, hogy egy ilyen fontos törvényjavaslattal behatóan foglalkozhassunk és amikor azonnal a bizottság! tárgyalás után a sürgősség kimondásával, szóval lélekzetvótel nélkül kell azt letárgyalni. Azt hiszem, hogy itt arról van szó, hogy a polgári életet bizonyos katonai célok miatt, azonban éppen a polgárok védelmének a szolgálatában bizonyos mértekbén korlátozni kell. A fontos csak az, hogy á korlátozás ne legyen nagy obb, mint ahogyan okvetlenül, szükséges, ne legyen olyan, hogy az alkotmányos rendet megzavarja, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ügy van!) ne legyen olyan, amely a bíráskodás rendjét megzavarja, ne legyen olyan, amely bizonyos kényesebb kérdéseket érint. Én azonban ebben a iavaslatban efajía dolgokat látok és ezért azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr tévesen hivatkozott obstrukoiós szándékra és — nem tudom én -- negatív jogászokra, mert itt aggódó polgárok képviselői ülnek, akik polgáraikat a felesleges zaklatástól mfeg akarják óvni. Itt van például a korhatár kérdése. Először felfelé nem volt korhatár az eredeti törvénytervezetben. A -bizottsági tárgyaláson azután a hatvanadik éven felülieket kihagyták, de benne hagyták a 14—18 éveseket; A magyar közélet, a magyar jogászélet és a magyar törvényhozás úgy találta, hogy a 14. és 18. évek közötti gyermekek még arra sem alkalmasak, hogy a rendes bíróság bírálja el dolgaikat, mert nincsenek a szellemi érettségnek és felelősségérzetnek azon a fokán, hogy cselekményeiket a felnőttekkel egyformán lehessen elbírálni. Ezért létesítette a fiatalkorúak bíróságát, amely egy belátóbb, enyhébb bíráskodás, inkább nevelő intézmény legyen, mint az egyszerű igazságszolgáltatás. Most azután jön a légvédelmi javaslat és annak ellenére, hogy a 18. és 60. évek között a légvéde

: lem begyakorlásához okvetlenül elegendő férfi és nő találtatik, a fiatalkorúak bíróságának hatásköre alá tartozó gyermekeket is a katonai bíráskodás alá helyezi. Bocsánatot kérek, ez erkölcsileg abszurdum, de abszurdum az is, hogy mi a magunk jogrendszerét ilyen incidentaliter, ilyen gyökeresen keresztültörjük és összezavarjuk. (Horváth Zoltán: Van fiatalkorúak bírósága! — Farkas Elemér előadó: A jelentés hivatkozik is rá!) Nemcsak, hogy van fiatalkorúak bírósága, hanem egy f fiatalkorúnak, aki lopott, nem szabad a nevét újságokban közölni, akkora védelemben részesítik őket. Gsak nem lehet tagadni, hogy — érthetően, miután egyéniségük nem bontakozott ki, sem szellemi képességük, sem felelősségérzésük nem fejlődhetett ki teljesen — a törvény külön kivételt teremtett rájuk nézve és inkább nevelőintézményt létesített a fiatalkorúak, bírósága által számukra. Ilyen körülmények között lehetetlenség, hogy egyszerűen kirántsák őket a fiatalkorúak bíróságának hatásköre alól és a katonai bíróság alá akarják, helyezni. Ezeket az iskolában kell megtanítani, nem pedig ilyen módon. Itt van azután az a követelmény, hogy ennek a védekezésnek lehetőleg a polgári élet minél kevesebb megzavarásával kell lefolynia. Hogy pedig ez biztosítható legyen, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy tessék megszabni azt a maximális időhatárt, ameddig a kiképzés tarthat, de az évenkénti 'eshetőségek maximális számát is, ameddig légvédelmi gyakorlatokat esetleg tartani szabad. Tessék maximumot felállítani, esetleg többet, mint amennyire szükség van, de mindenképpen legyen valami határ, inert ezt kívánja a polgári élet nyugodt, biztos menete és az alkotmányos szellem is. Ha pedig már bíráskodásról van szó, ki kell jelentenem, hogy amikor Magyarországon bíráskodásról beszélünk, mindig a független magyar bíróságra gondolunk. En szívesen elismerem, hogy ebben az esetben esetleg a szakszerűségnek is helyet kell juttatni ;;z ítélkezésben, nem kifogásolom tehát, ha olyan bíróságot állítanak össze, «amelyben a szakszerűséget képviselő tagok is vannak, de az alkotmányos szellem, az a fogalmi kör, amelyet mi fűzünk a független bíróság felelősségérzéséhez, igazságosságához, megköveteli, hogy a bírák legyenek túlsúlyban abban az ítélkező testületben, nem pedig a függő elemek. Nem. óhajtom tovább részletezni a dolgot. Ha megvan annak a lehetősége, hogy úgy a miniszterelnök úr, mint a t. többség jobb meggyőződésre juthasson, az érveket már bőven elmondották, és ebben az esetben mindenesetre történik egy intézkedés, 'hogy tudniillik ezt a törvénytervezetet megjavítják olyan formában, hogy azt egyhangú lelkesültséggel fogadhatjuk el. Ha pedig nem történik ilyen intézkedés, akkor azt kell látnunk, hogy itt a presztízskérdés, a presztizsérdekek fölébe emel-