Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-40
Az országgyűlés képviselőházának W. ü kednek a polgári élet nyugodt menetéhez fűződő érdekeknek, felülemelkednek bizonyos alkotmányjogi és emberi szempontokon. Ennélfogva, miután mi ehhez nem járulhatunk hozzá, ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Buchinger Manó képviselő úr! Buchinger Manó: Mélyen t. Ház! A napirenden lévő javaslattal szemben a szociáldemokrata párt álláspontját Weltner képviselőtársam kellő precizitással és kellő élességgel tegnap kidomborította és kifejtette. Ha ennek ellenére arra kérek engedelmet, •• hogy a Ház figyelmét egészen röviden még igénybevegyem, akkor erre két különös ok késztet. Az egyik az, hogy szerény megjegyzést kívánok tenni a miniszterelnök úr beszédének egyik tételére és pedig arra, amikor a miniszterelnök úr az imént azt mondotta, hogy ő annak tudatában ragaszkodik ehhez a törvényjavaslathoz, hogy ez bizonyos tekintetben Toelegázolást jelenthet egész jogrendszerünkbe. Ez az álláspont lehet álláspontja egy vezető^ katonai személyiségnek, de mindenkinek méltányosan be kell látnia azt, hogy ezzel a tisztán és speciálisan katonai szemponttal szemben a törvényhozás tagjait más dolgok is kötelezik. A törvényhozás tagjait többek közt kötelezi az is, hogy ők minden egyéb fontos érdeket is megőrizzenek azokon a katonai szempontokon kívül, amelyeket a miniszterelnök úr hangoztatott. Kötelezi a törvényhozót azi, hogy fontos érdekeket, a nép jogos életérdekeit is megőrizzék és egyeztessék. Ami a munkásosztály képviselőit illeti, azoknak pedig mindenekfelett az is kötelességük, hogy esetleg megvédelmezzék ebben az esetben a szabadságjogaik utolsó morzsáit és utolsó foszlányait, amelyeket ez a törvényjavaslat szintén veszélyeztet. Ennek kijelentése az egyik oka annak. amiért fel kellett szólalnom. A másik ok az., hogy egy néhány megjegyzéssel válaszolnom kell Friedrich István t. képviselőtársam beszédére, annak különösen arra a részére, amely Weltner képviselőtársam beszédével foglalkozott. Friedrich István t. képviselőtársam felsorolt jónéhány okot a javaslat ellen. Elmondotta mindenekelőtt, hogy osztj ellenzék aggályait, de azért a törvényjavaslatot elfogadja; elmondotta, hogy ő lehetőséget lát ebben a javaslatban arra, hogy esetleg jogfosztások történjenek, hogy az egyéni szabadság bizonyos mértékig megnyirbáltassék, de azért elfogadja a javaslatot; látja azt is, hogy ez a javaslat nem éri el a technikailag kitűzött célt, de azért elfogadja a jaivaslatot; látja azt is, hogy elégtelen a védelemnek az a kontemplált mértéke, amely a javaslatiban benne van, de azért elfogadja a javaslatot és azt is tudja, hogy mi egy kicsiny és gyenge ország vagyunk, akik nem tudunk olyan védelmet tanúsítani és kifejteni, amilyenre szükség volna légi támadások esetében, de ő elfogadja a javaslatot. Ha mégis, mindezek ellenére elfogadja a javaslatot, csak a boldog Isten tudja, hogy miért. Ez az ő dolga, fogadja el. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) En voltaképpen nem is ezt kifogásolóim az ő beszédében, hanem azt, hogy Friedrich t. képviselőtársunk Weltner képviselőtársam beszédének azt az alapgondolatát próbálta itt persziflálni, hogy Weltner képviselőtársunk a békeagitációt és az ország semlegességének a bizto'ése 1935 június 27-cn, csütörtökön. 241 sítását tartja a legfontosabb, a legcélravezetőbb és a legbiztosabb védelemnek a veszedelmek ellen. Ezt próbálta Friedrich t. képviselőtársam . persziflálni, amikor azt mondotta, hogy ezeket 1 a szép pacifista gondolatokat ő Kis Pálnak, Juhász Nagy Sándornak vagy kinek mondja el, ; amireén bátor voltam közbeszólni, hogy, igenis mondja el annak is, mondja el mindig, mindenkinek, mindenütt. Erre Friedrich t. képviselőtársam továbbment és próbálta nekünk megmagyarázni, hogy ő erre az agitációra csak akkor volna hajlandó, ha a szocialisták Párizsban, Londonban és nem tudom hol ugyanezt tennék, mire én bátor vagyok itt, a mélyen t. Ház színe előtt Friedrich t. képviselőtársamnak kijelenteni, hogy t igenis, a szocialisták Párizsban, London'ban és mindig és mindenütt ezt teszik. Párizsban többek között azt tették rövid néhány héttel ezelőtt, hogy a kormány katonai költségvetését visszautasították. Kormánybukás lett belőle. Tudták, hogy kormánybukás lesz belőle, mégis visszautasították, mert azt, hogy ez a kormány meg fog bukni, kisebb veszedelemnek tartották semhogy az ő béke- és pacifista elveiket megsértsék. Az angolok? Az angol Labour Party ott tart, hogy a legutóbbi decemberi kongresszusán olyan pacifista programmot fogadott el, hogy Friedrich t. képviselőtársain elámulna, ha itt most részleteiben felolvasnám. Abban a programúiban nemcsak az áll, hogy minden fegyverkezést megtagadnak, abban a programmban az is áll, hogy nem hajlandók részt venni az, angolkormány által kezdeményezett háborúban, ha ez a háború támadó háború, ha ez a háború a Népszövetség megkerülésével történik, vagy ha ezt a háborút nem előzi meg döntőhíróság igénybevétele. Az, hogy nem fogadnak el semmiféle fegyverkezést, ebben az összefüggésben azután egészen világos és egészen magátólértetődő; ez Párizs és London. Es ha szocialisták másutt vannak együtt, ha több országnak a szocialistái gyűlnek össze, akkor sem tesznek egyebet, mint hogy a legélesebben és leghatározottabban tiltakoznak minden háborúskodás, minden háborús agitáció és minden felfegyverkezés ellen, mert a leszerelést tartják a béke legjobb biztosítékának minden ország számára. Ha ezzel Friedrich t. képviselőtársam olyan koronatanút próbál velünk szembeállítani, mint MacDonald, akkor ne haragudjék, ne vegye rossznéven, ha erre csak annyit vagyok kénytelen felelni, hogy MacDonald ma az angol szocialista párttal már csak annyi rokonságot tart fenn, mint talán Friedrich képviselőtársam az 1918-as forradalommal. Nagyobb rokonságot MacDonald már a szocializmussal nem tart, úgy, hogy MacDonald egy egészen rosszul idézett koronatanú ebben az esetben. (Friedrich István: Nagyon haragszik rá!) Nem haragszom, csak nem szeretem, ha a szoicáldemokráeiát még olyan oldalról is érik támadások, amely oldalról ő azt nem várja. r Bebizonyítottam ezzel, hogy a szociáldemokratapárt a maga pacifista álláspontját, a fegyverkezés elleni álláspontját, konzekvensen mindenütt és minden országban kifejezésre jut- ' tatja abban a tudatban, hogy ez olyan morális álláspont, amely morális álláspont kötelezi az ellenfeleket is és mi azt hisszük, hogy csak egy ilyen morális álláspont jelent értéket mind en ország számára, egy ilyen kis ország számára pedig, jelenti az egyedül lehetséges morális védelmet és egyedül lehetséges magatartást. Mi
