Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

Az országgyűlés képviselőházának hO. Elnök: Szólásra következik Cseh-Szombathy László képviselő úr. Cseh-Szombathy László: T. Ház! (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Halljuk! Halljuk! half elől. — Mozgás a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassék helyüket elfoglalni. (Br. Berg Miksa: Ilyen lármában nem lehet beszélni!) Cseh-Szombathy László: T. Ház! {Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Kassay Károly: Államtitkár úr, hol vannak a precedensek? — Antal 'István: Az egész Schöffenbíráskodásban-) Cseh-Szombathy László: Ha a magyar történelem sok dicső, de nagyon sok könnyel írt lapját végiglapozzuk, ajkkor azt látjuk, hogy a magyar nemzet, a magyar nép súlyos időkben mindig tudta a maga kötelességét és mindig szívvel-lélekkel készen állott, hogy eleget tegyen azoknak a feladatoknak, amelyekre alkalmilag szükség volt, ahhoz, hogy a magyar nép a maga történ elírni szerepét itt a Duna medencéjében ibe tudja tölteni. Ha végignézünk azokon a nehéz küzdelmeiken, azokon a nehéz harcokon, amelyeket ezer esztendőn keresztül itt végigszenvedtünk ezen a vér áztatta megszentelt földön, akkor látjuk, hogy a magyar nép mindig ott állott azok mellett a szent, nemes eszmék mellett, amelyeknek a nemzetet hevíteniük kellett. A magyar nép, amikor arra sor került, nem volt tekintettel egyéni érdekre .is, hajlandó volt feláldozni a maga nyugalmát, a maga boldogságát, a cmaga békéjét, a .maga családi otthonát, a maga életét is, ha arról volt szó, hogy a nemzetének és hazájának kell szolgálnia. Ha csak a közelmúltnak eseményeit vizsgáljuk, ha végignéztük azoknak a súlyos megpróbáltatásoknak sorozatát, melyeken ez a magyar nemzet a világháború alatt keresztülment, akkor elfogulatlanul meg kell állapítani, hogy nem a magyar katonaság volt az, amely ezt a világháborút elvesztette, mert a dicső csapataink mindenütt ellenséges földön álltak, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: TTgy van!) Ezt a világháborút — engedjék meg, hogy megmondjam, ahogyan én gondolom — elvesztették azdk a kávéházi Konrádok, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) akik mindent jöbíban akartak tudni azoknál, akik odakünn voltak a harctereken (Ügy van! Ügy van! bal)'elől.) és akik akkor, amikor mi odakünn véreztünk, itt destruálták az itthonmaradtakat, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és baloldalon és a középen.) megbontották az egységet és ezáltal megásták ennek a nemzetinek a trianoni sírját. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Ház! Amikor én most felszólalok, nem akarok kitérni azokra az érvekre, amelyeket a Képviselőház tagjai eddig is, már anynyit hangoztattak. Hiszen az előttem felszólalt szónokok egytől-egyik teljesen megvilágították és kimerítették a kérdést, egyik, vagy másik oldaláról. Én rövid felszólalásomban csak azt akarom leszögezni, hogy a független kisgazdapárt nem azért nem fogadja el ezt a törvényjavaslatot, mintha nem látnánk a szükségét annak, hogy egy légvédelmi törvényjavaslat készüljön. Én tovább megyek és azt is merem mondani, hogy nincs ennek a pártnak egyetlen tagja sem, sőt még azt is merem állítani, hogy annak a rokkanttábornak, amelybe én is tartozom,, nincs egyetlen tagja sem* aki, ha. a hazának szüksége volna a mi életünkre, a mi rokkant, nyomorult testünkre, akkor a legnagyobb örömmel és a legnagyobb készséggel azt ne KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. [lése 1935 június 27-én, csütörtökön, ÉZt volna hajlandó ma is odaáldozni. Hogy mi ezt a légvédelmi törvényjavaslatot nem fogadjuk el, annak oka tulajdonképpen az, ami — amint itt a viták folyamán hallani méltóztattak — à tárgyalásból is kicsendült, hogy ebbe a légvédelmi törvényjavaslatba politikai vonatkozásokat is bele lehet magyarázni. Mi nem akarjuk feltételezni a jelenlegi kormányzatról azt, hogy ő ebbe a honvédelmi kérdésbe politikumot akar belevinni, de — engedjék meg a másik oldalon ülők is — a lehetőség megvan rá és végeredményben a helyzetek változnak és nem lehet tudni, mikor jön valaki olyan, aki ezt a kínálkozó alkalmat fel fogja használni arra, hogy ebbe politikum jöjjön. Nagyon szeretném, ha azoknak a módosításoknak egy részével, amelyek itt elhangzottak, lehetővé tenné a kormányzat azt, hogy egyöntetűen foglaljunk állást egy ilyen fontos nemzeti kérdésben, amely végeredményben jövőnket van hivatva munkálni. Amikor én ezt a javaslatot éppen az elmondott indokok alapján nem fogadom el, bízom abban, hogyha a javaslat már ebben a formában megy is keresztül a Képviselőház többségének akaratából, a végrehajtási utasítás olyan momentumokat fog tartalmazni, amelyek meg fognak bennünket nyugtatni és győzni arról, hogy politikum ebbe a javaslatba tényleg nem lesz bevihető. Elnök: Szólásra következik Horváth Zoltán képviselő úr. Horváth Zoltán: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr azzal vádolta meg a független kisgazdapártot, hogy a javaslatot obsrtuálja. Bocsásson meg a miniszterelnök úr, de én ezt a megállapítását tisztelettel visszautasítom. A független kisgazdapárt csupán kötelességét teljesíti, amikor itt is éppen az, igen t. miniszterelnök úr és a kormány által többször kívánt és óhajtott polgári önérzet és öntudat harcosává válik. Mi, a független kisgazdapárt úgy érezzük, hogy ez a törvényjavaslat éppen a polgári öntudatot ássa el. Nem azért szólalunk fel, . — mint ahogy igen t. képviselőtársain mondja, hogy ennek a javaslatnak megszületését megakadályozzuk, mert hiszen a miniszterelnök úr is elismerte, hogy valahány képviselő felszólalt, mindegyik azt mondta, hogy szükség van erre a törvényjavaslatra. De " aggodalmaink vannak, miniszterelnök úr, és ha eze-> ket az aggodalmainkat kegyeskedik eloszlatni, készséggel, örömmel szavazzuk meg a törvényjavaslatot, A miniszterelnök úr a javaslatot katonai javaslatként fogta fel. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Részben!) Ha csak részben, akkor a t- miniszterelnök úr nem veheti rossznéven, hogy mi jogászok is foglalkozunk ezekkel a jogi intézkedésekkel 'és kötelességünket teljesítjük. Amit kérünk, amit'- óhajtunk, az nem megy a javaslat lényegének rovására, az a javaslatot kiegészítené és általános megelégedést eredményezne. A miniszterelnök úr felszólalása, megállapítom, hogy igen szellemes volt, amikor kedves barátomat, Bassay Károlyt is úgy aposztrofálta, hogy tulajdonképpen talán tudat alatt úgy gondolkozik, mint a miniszterelnök úr. En, azonban az ő felszólalásából ezt nem olvastam ki. TTgy érzem, hogy E

assay Károly t. barátomnak ennél ,a, javaslatnál való felszólalása még történelmi jelentőségű lesz,' hiszen halandók vagyunk. Ez a törvény — akárhogyan is.., nem tetszik , miniszterelnök úr — pongyolán van szerkesztve. Azok a bírák, 35