Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

Az országgyűlés képviselőházának UO. dorn — a helyes útra lépett, amikor ezt a megállapítást tette, de úgy érzem, ez az igazi lénye t. képviselőtársamnak. Megmondom ezt is őszintén, hiszen már tizenöt év óta ismerjük egymást. Két évvel ezelőtt majdnem szórói-szóra ugyanezt a szöveget írtam rá egy aktára, amelyet nagyon sokat kezdtek stilizálni, hogy ha egyszer Magyarország megkapja az, általános védkötelézettséget, ez a szellem kell, hogy érvényesüljön a meghozandó véderő törvény ben. Nem a diktatúra jelentkezett tehát tegnap itt, mert a diktátor nem így jelentkezik, hanem másképpen. En csak gratuláltam t. képviselőtársamnak, mert felfedeztem egy katonai vonást egy ellenfelemhen. (Elénk derültség és taps a jobboldalon és a középen.) Es ez nekem szimpatikus, mart akkor fogunk találkozni. (Rassay Károly: Lassanként alkalmas leszek a Nep. tábor számára, ha soká így megy! — Derültség. — Farkas Elemér előadó: Legyen szerencsénk!) Eckhardt Tibor t. képviselőtársam — méltóztassék megengedni, hogy elsősoriban a vezérszónokokkal foglalkozzam — kifogásolta azt is, és ezt csodálom nála, mert aki abszolúte a jogrend alapján áll, annál ezt csodálni lehet, hogy pártomnak állítólag nem mutattam be ezt a törvényjavaslatot. Ez a mi magánügyünk. Mindenesetre nagyon hálás vagyok, hogy rendkívül élénk figyelemmel kíséri pártunk ténykedéseit! (Derültség.) Azt is hallottam, — lehet, hogy hamis hírek alapján kaptam ezeket a jelentéseket — hogy egyik taktikája az ellenzéknek: Gömbös Gyulát a kormánytól különválasztani, a kormányt pedig a pártjától; a párton belül pedig a fiatalságot az idősektől különválasztani. (Rassay Károly: Az utolsó ki van zárva! — Derültség. — Horváth Zoltán: Majd úgy jár Gömbös is, mint Bethlen István! Jöjjön ide a miniszterelnök úr!) Horváth Zoltán képviselőtársamnak csak annyit mondok: én a biztosra megyek (Derültség.) és ez, mint miniszterein öknek, kötelességem is- Meg vagyok győződve azonban arról, hogy ha most átmennék a másik oldalra, akkor (Friedrich István: Ne, ne heszéljünk erről! — Derültség.) az egész tábor ívelem jönne. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Rassay Károly: Ennyi naivitás. — Propper Sándor: Bethlennel miért nem jöttek át?) Azt is ajánlották, hogy a légvédelmi törvényjavaslatot Hóman Bálint 'barátommal stilizáltassam. Megmondom őszintén: ő brilliáns stilizáló s a kormánynak sok ilyen tagja van, de mi azon, hogy ki stilizáljon, sohasem fogunk összeveszni. Mi együtt csináljuk a dolgokat, mert a felelősségünk közös és nagyon jól tudjuk, hogy hallatlan komolysággal kell minden kérdést tárgyalnunk. Azt is tudjuk, hogy a felelősségünk akkora, hogy ezekben a kérdésekhen még a népszerűség rovására is össze kell tartanunk és céljainkat meg kell valósítanunk. Nagyon jól tudom, hogy ez a javaslatom esetleg a jogászvilág előtt belegázolásnak látszik a magyar jogfelfogásba. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) En ennek a látszatnak a tudatában hoztam ezt a javaslatot és ennek tudatában tartom fenn ezt a javaslatot. Most békés nyári atmoszféra van itt, de én nem akarom, hogy a felelősséget akkor kelljen vállalnom, amikor majd késő lesz. Ezt méltóztassék minden ilyen hasonló javaslatnál tekintetbe venni. Ez inkább egy keret, egy felhatalmazás, amely a bizalmon nyugszik, képviselőtársaim. A felelősség a kormányé, a biülése 1935 június 27-én, csütörtökön. 235 zalom megadása az illetékes tényezőkön kívül a parlamenté. A parlamentnek módjában van ebben állást foglalni, mint ahogyan nekem kötelességem álláspontomhoz ragaszkodni katonai szempontból, általános honvédelmi, légvédelmi és nemzeti szempontból. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez az állásfoglalás eldönti ezt a kérdést, hogy magam vagyok-e a felelősség tekintetében, vagy vannak, akik ezt velem együtt kívánják viselni. (Farkasfalvi Farkas Géza: A javaslat ellen nincs senki, csak a 3. §. ellen ! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez ia javaslat az ország érdekeit tartja szem előtt, az egész lakosság érdekeit s én nagyon csodálkozom azon, hogy az igen t. ellenzéki képviselőtársaim belemagyaráznak olyasvalamit, esetleg engem — bár én eléggé pártpolitikus vagyok — kivontak abból, hogy ezt pártpolitikai célokra választások alkalmával felhasználnám. (Felkiáltások a baloldalon: A lehetőség megvan!) Az olyan honvédelmi minisztert azonban, aki a reábízott javakat és a bizalmat így használná fel, agyon kellene bunkózni. (Taps a jobboldalon. — Horváth Zoltán: De ki bunkózza? Még nem láttunk egyetlen agyonbunkózott minisztert sem. — Eckhardt Tibor: ÁH ez a belügyminiszterre isi — Klein Antal: A belügyminiszterre is álljon. — Zaj.) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Sorsközösségben vagyok a belügyminiszter úrral, vállaljuk azt is, amit a belügyminiszter úr mond. Személyi, tárgyi és anyagi szempontból tehát egy pouvoirt kérek, hogy kötelességemet teljesíthessem. (

Ezt a pouvoirt nem azért kérem, mert ma sürgős, hanem azért, mert úgy ítélem meg a helyzetet, hogy már sürgős. En nem véres kardot hordozok körül, mert nekem ez eszem ágában sem volt, hanem miután az Illetékes szakközegek elkészültek a tanulmányokkal, én ma tartottam aktuálisnak, hogy mint a nyári szünet előtti ülésszak utolsó törvényjavaslatát idehozzam, és gondoltam, hogy a t. Ház rendkívül fog örülni e javaslat beterjesztésének. Elismerem, hogy kifogás az elvi kérdés ellen nem volt, az egyes részletek ellen felhozott bizonyos »de«-t azonban ismerem már. A felfogás általában az, hogy a javaslat lényegében helyes- Ez a keret, de én a képre vagyok kíváncsi az ellenzéki vitában. En azt látom, hogy azért támadnak, mert bizalmatlanok: velem szemben. Ez ellen nekem kifogásom nem lehet, azonban ez a támadás nézetem szerint az ügy érdekeinek rovására megy, még pedig azért, mert az országban azt fogják hinni, hogy én olyan diktatórikus javaslatot kérek, amellyel politikailag vissza akarok élni, holott a legszentebb magyar érdekről, a honvédelemről van szó. (Taps a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Lehet másik miniszterelnök is.) T. Ház! A vitában résztvevő majdnem minden képviselőtársam valamilyen különleges javaslattal jött. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy ennek a javaslatnak nincs katonai oldala ebben a vonatkozásban, csak katonai vonatkozásai vannak, mert a hadsereg légvédelmi ügye szabályozva van a trianoni szerződés által, amelynek szűk kereteit méltóztatnak ismerni. Az egyenjogúságra való törekvésünknek egyik feladata az, hogy ebben a tekintetben nem lehet tűrnie egy önérzetes államnak, hogy a védtelen gyermekeket, védtelen asszonyokat és a lakosságot, amelynek aktív része — mondjuk — a tulajdonképpeni háborúban nincs, brutális légi fegyverekkel legázolhassák és miután