Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

Az országgyűlés képviselőházának UO. ülése 1935 június 27-én^ csütörtökön* 229 ezt a területet teljesen reménytelennek látom, s amikor azt látom, hogy mialatt Genfben békét prédikálnak, addig körülöttünk a legveszélyesebb katonai szövetségek létesülnek, akkor azt mondom: »mit mit csináljak én szegény magyar! Az Isten szerelmére csak nem várhatom be, amíg rajtam, végig gázol a történelem!« Hát ha akaratom, minden ambícióm és vágyam ellenére mégis belesodródnék egy ilyen katasztrófába, akkor legalább helyt akarok állni úgy, ahogyan azt a nemzeti becsületem és szerény nemzeti anyagi felkészültségem engediT. Képviselőház! Ezért fogadom én el ezt a javaslatot. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen, — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Gr. Apponyi György! Elnök: Gróf Apponyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi György: T. Ház! Amikor én, elismerve nagyon sokat azokból a momentumokból, amelyeket Friedrich István képviselőtársam felhozott a javaslat mellett, belátva nagyon sokat, tudva vele együtt nagyon sokat azokból az okokból, amelyek szükségessé teszik a légvédelemnek szabályozását, vagy — amint ő nagyon helyesen mondta — a légi honvédelem szabályozását, mégis a javaslat ellen szólalok fel, teszem ezt elsősorban azért, mert pregnánsan és nagyon helyesen fejezte ki éppen Friedrich István t. képviselőtársam azt, hogy ez a javaslat csak egy alapkő, amelyre később az új találmányok révén tökéletesedő légi honvédelem épületét fel kell építenünk. Amellett ő maga is elismerte, hogy az alapkő rossz, hibás. Nem építhetek fel egy hosszá évekre, hosszú évtizedekre, az egész magyar jövőre szóló épületet egy hibás alapkőre. (Rassay Károly: Ügy van!) Elsősorban Hegedüs Kálmán t. képviselőtársamnak és — ellenkező pártállása ellenére — barátomnak tegnapi beszédére akarok válaszolni. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Halljuk! Halljuk! balfelöl) ö t, i. igein érdekes és komoly fejtegetése során nagyon talpraesett védőbeszédet mondott e mellett a javaslat mellett, úgy, mintha magukat a javaslat indító okait vagy magát a javaslat szükségességét vonták volna ellenzéki oldalon kétségbe. Ő elmondotta majdnem mindazt, ami szükségessé teszi egy légvédelmi törvény meghozatalát. Képviselőtársam itt tulajdonképpen szélmalmok ellen harcol, mert azt, hogy a légvédelem szabályozására szükség van, sőt sürgősen szükség van, Weltner Jakabtól kezdve az egész polgári ellenzéken végig mindenki hangsúlyozta- és elismerte. Sőt éppen a legszélsőbb baloldalról Weltner képviselőtársam fejtette ki talán legszemléltetőbben azt, hogy milyen borzalmakat jelentene Magyarországnak egy légi háború, amely minket védtelenül találna. Nagyon kérem tehát igen t. képviselőtársaimat arra, hogy ha a javaslat ellen beszélek, ne abból a beállítottságból induljanak ki, mintha mi magunk nem tartanok szükségesnek, hogy a légvédelmet szabályozzuk. Mi igenis ki vagyunk szolgáltatva, le vagyunk egyoldalúan fegyverezve az igazságtalan békeszerződések által, stb., mi igenis ki vagyunk téve úgy a szárazföldön, mint a levegőben minden támadásnak úgyszólván téliesen védtelenül. Mélyen t. Ház! Mindamellett elsősorban arra kell rámutatnom, amit én különböző légügyi szakemberekkel, tényleges katonákkal, olyanokkal, akik évek óta dolgoznak légvéKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ III. delmi tervek kidolgozásán, külföldi, ehhez értő kiváló emberekkel folytatott beszélgetéseimből leszűrtem, hogy sajnos, — azt kell mondanom, sajnos, mert hiszen, ha meg lehetne csinálni, azt mondanám, okvetlenül csináljuk meg még ma — minden úgynevezett passzív légi védekezés többé-kevésbé illúzió. Többé-kevésbé illúzió az, hogy akármilyen nagyszerű technikai berendezésekkel, akármilyen bombabiztos betonfedezékekkel lényegesen tudnánk védekezni, lényegesen meg tudnók hiúsítani egy légi támadás borzalmait a városokban, a falvakban, a gyártelepeken és általában olyan helyeken, hol sokezer ember él együtt. A szakembereknek, — nem politikusoknak — akikkel eddig beszéltem, egyöntetűen ez volt a véleményük. (Rassay Károly: A magyar katonai szakirodalomnak is ez az álláspontja! Tessék elolvasni!) Igen helyesen állapította meg Friedrich István képviselőtársunk azt a régi igazságot, hogy a legjobb defenziva az offenzíva. Fokozottabban áll ez a légi háborúra, mert fizikailag és technikailag is elképzelhetetlen, hogy az ország minden lakott részének minden pontján olyan közel elérhető, abszolút biztos fedezékeket tudjunk építeni, amelyekbe mindenki be^ menekülhet pár percen belül, ha jön a légi alarm. Ez elképzelhetetlen. Ha egy esetleges háború esetén ellenségeink a levegőben megtámadnak bennünket, akkor nem védenek meg bennünket pacifista jelszavak sem; humanisztikus érzésük sem akadályozza meg ellenségeinket abban, hogy egész Magyarországot, elsősorban Budapestet elpusztísák. Meggondolásra késztetné őket ellenben az, ha tudnák, — amire sajnos, nincs meg a lehetőség — hogy olyan erős légi flottánk van, amellyel az ő fővárosukat vagy gócpontjaikat bombázhatnók ugyanakkor, amikor ők Budapestet bombázzák. Egyáltalában az egész világ katonai és légügyi szakértőinek minden vonatkozásban egyöntetű véleménye az, hogy a légvédelem terén az egyedüli — nemcsak a legjobb, de az egyedüli — hatályos defenziva az offenzíva. Mindannyian tudjuk, hogy úgynevezett légvédelmi gyakorlatokat rendeznek azok a nyugati államok, amelyek majdnem 17 évvel a világháború befejezése után megint a tébolyig menő fegyverkezést folytatják a leszerelés helyett, valószínűleg azért, hogy kimutassák a •-lagy hadihitelek szükségességét parlamentjük és adófizető publikumuk előtt, valószínűleg azért, hogy kimutassák, hogy a hatalmas légiflottára szükségük van. Ezeket a légvédelmi gyakorlatokat a legnagyobb mértékben és stílusban Londonban és Berlinben csinálták. A gyakorlat vezetősége úgy a londoni, mint a berlini légvédelmi gyakorlat eredményeképpen azt állapította meg és közölte is a publikummal a sajtó útján, — sőt bizonyos propagandisztikus feltálalásban közölte, valószínűleg azért, hogy a repülőgépépítő tevékenységet népszerűsítse — hogy teljesen illúzió minden passzív légivédelem, hogy^ akármilyen ellenséges repülőraj úgyszólván percek alatt ki tudja pusztítani, halomra tudja gyilkolni a lakosság többségét, el tudja pusztítani Európának ezt a két legnagyobb fővárosát, Londont vagy Berlint. Ez roppant szomorú és olyan igazság, hogy valóban megborzad az ember, ha hallja. Valóban megborzad az ember azon, hogy milyen helyzetben vagyunk mi, akiknek nincs hatalmas légiflottánk, mint amilyen az angolok34