Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

230 Az országgyűlés képviselőházának U0. nak, franciáknak, olaszoknak van és amilyen rövid időn belül lesz a németeknek is, — ha ugyan már most nincs — és akik ennélfogva teljesen ki vagyunk szolgáltatva a 'bennünket körülvevő és állig felfegyverzett államok esetleges légi támadásának. Valóban elhiszem tehát a miniszterelnök úrnak és mindazoknak, akik az előttünk fekvő javaslatért felelősek, hogy szükségét érezték annak: itt valamit csinálni kell. T. Képviselőház! Itt kapcsolódom bele abba, ami nagy vita tárgya volt tegnap, hogy vájjon ez a javaslat honvédelmi javaslat-e, vagy sem. En nem vagyok barátja az ilyen szőrszálhasogatásnak. Szerintem honvédelmi javaslat minden olyan javaslat, amely a hon megvédését tűzi ki célul. Ez a javaslat tehát igenis honvédelmi javaslat. A miniszterelnök úr, úgyis mint honvédelmi miniszter, terjesztette be ezt a javaslatot. Különben — amint Kassay Károly képviselőtársam megállapította — a törvény meghozatalának módjában, a törvény közjogi elbírálásában nem tehet különbséget az, hogy honvédelmi vagy nem honvédelmi az, hanem minden javaslatnál tisztán azt vizsgáljuk, célszerű-e, helyes-e, megfelel-e a céljának és nem okoz-e nagyobb kárt, mint amennyi a tőle várható haszon. T. Képviselőház! Ennél a javaslatnál kifogásolom először is — hogy a genezisén kezdjem — a megszületési módját. Mert ez egy nagyfontosságú honvédelmi javaslat, s ez az egész légvédelem olyan természetű kérdés, amely igen komoly előkészítést kíván. Annál komolyabb és annál nehezebb . munka ennek előkészítése, mert a békeszerződések által való megkötöttségünk és anyagi szegénységünk folytán, sajnos, limitálva van az a tér, ahol mi mozoghatunk, tehát annál nehezebb a hatályos és a legjobb intézkedéseket megtalálni. Ezek az intézkedések, szerintem a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozván, a honvédelmi tárca körébe tartoznak, és én igenis diffikultálom és helytelenítem a kormány részéről és helytelenítem a honvédelmi miniszter, illetőleg miniszterelnök úr részéről azt, hogy ő, aki már több mint két és fél éve miniszterelnöke ennek az országnak, ő, aki még hosszabb ideje honvédelmi minisztere ennek az országnak, nem gondoskodott arról, hogy a légvédelemhez szükséges t tételeket a honvédelmi tárca költségvetésébe beállítva már évekkel ezelőtt ide hozza a Ház elé, hogy itt a költségvetés egyéb tételeihez hasonló módon az állami számvevőszék ellenőrzése mellett kerüljenek be ezek a tételek azután a zárszámadásba, szóval hogy a honvédelemnek ezt az egyik részét ne ragadjuk ki a többi rész közül, mert ezeknek a tételeknek igenis a honvédelmi tárca költségvetésében szerepelve, a többi honvédelmi kérdésekkel egyöntetűen kellene itt a Képviselőházban megtárgyaltatniok és elfogadtatniuk. Ezt mulasztásnak is tekintem. Mert ha kor; mánypárti részről és 'a javaslatot elfogadó Friedrich István képviselőtársam részéről (Éljenzés jobb felől és a középen.) helyesen hangoztatják, hogy itt a tizenkettedik óra, hogy hogy a légvédelem terén valamit csináljunk, itt a tizenkettedik óra, hogy ezt a kérdést szabályozzuk, én azt hiszem, hogy nincs itt a tizenkettedik óra, mert a tizenkettedik óra már elmúlt. A tizenkettedik óra ugyanis akkor volt itt, amikor mi itt végrehajtottuk a trianoni ülése 1935 június 27-én, csütörtökön. békeszerződést, akkor volt itt, amikor mi végrehajtottuk egyoldalú leszerelésünket, akkor volt itt, amikor volt ellenséges tisztek ellenőrzése mellett meg kellett semmisítenünk rengeteg értékes

1 hadianyagot, amikor átkellett térnünk az általános védkötelezettségről a toborzási rendszerire és mindazokra a dolgokra, amelyek most fájnak nekünk, és le kellett mondanunk sok olyan dologról, amelyeknek hiányát nagyon érezzük most, amikor nem következett be az az általános leszerelés, amelyre a győztes hatalmak is becsületbeli kötelezettséget vállaltak, aminek következtében most itt állunk egyoldalúan leszerelve. Akkor kellett volna ezen gondolkozni! Évek óta mást sem olvasunk bel- és külföldi lapokban, — évek óta a külföldi illusztrált lapok is ezt hozzák, — csak a legnagyobbakra, a francia Illustration-ra, az angol London News-ra és Grafic-ra, amelyeknek évek óta minden számában nyilván propagandisztikus célzattal nagyszerű légigyakorlatok vannak lefényképezve, különböző^ új hadireülőgépek, nehéz bombavető repülőgépek, könnyű vadászgépek, repülőrajok, stb. Evek óta, ha moziba megyünk es a • Fox híradót, vagy a francia híradót nézzük, minden számban látunk egy légitámadást, vagy légigyakorlatot, látjuk a francia repülőraj felvonulását, látjuk az angol repülőraj felvonulását, látunk légvédelmi gyakorlatot Berlinben, stb. Evek óta csak ezt látjuk. Kérdem tehát a miniszterelnök urat, miért nem gondoskodott arról, hogy ez az egész légvédelmi kérdés, ha kezdetlegesebb formában is, de már régen belekerüljön a honvédelmi tárca költségvetésébe, és kérdem, miért nem tárgyaltuk ezt legalább most, az idei költségvetésben a honvédelmi költségvetés keretén belül? Hiszen én értem, a költségvetés keretébe nem voltak beilleszthetők az ezzel járó költségek és így az ország közönségétől egy újabb megadóztatással kellett ezt az összeget előteremteni. De, t. Képviselőház, ez nem. ok, — mert azzal tisztában vagyok, hogy a többség ezt a törvényjavaslatot meg fogja szavazni, — hogy legalább a jövőben ne térjünk át erre a másik gyakorlatra. Elővéve a javaslat egyes pontjait, az 1. %-t — bár itt is nagyon súlyos aggályaim vannak — ha az 1. § csak magában volna, aggályaim ellenére is elfogadnám. Mert azt nem lehet kívánni, hogy kiképzés nélkül maradjon ennek az országnak lakossága akkor, amikor nem kétséges előttünk, hogy sajnos, 'bármelyik pillanatban ki lehetünk téve egy légitámadásnak. Azt az elvet, hogy 14 éves kortól 60 éves korig mindenki kiképzendő, a magam részéről helyeslem, és hár mondom,aggodalmaim vannak, amelyeket később fogok részletezni, ezt még elfogadnám. Nem osztozom itt Dulin képviselőtársamnak az aggályaiban, amelyeket egyébként érdekes' és általam is helyeselt fejtegetéseiben elmondott a nők behívására nézve. (Halljuk! Halljuk!) Utóvégre az a hómba, vagy az a gáz, amelyet a levegőből a fejünkre pottyantanak, nem nézi, hogy férfi van-e ott, vagy nő, mindkettőt egyformán éri és mindkettőnek meg kell találnia az elemi védekezést. Hogy természetesen nincs közelebbről szabályozva e kiképzés mikéntje, módja, itt nem fogadhatom el Friedrich István képviselőtársamnak azt az okoskodását, hogy ezt nem is lehet szabályozni, mert hiszen jönnek az új találmányok, új kiképzés válik szükségessé és akkor megint behívják a lakosságot kiképzésre. Ez így helyes, de ennek ellenére is