Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

Az országgyűlés képviselőházának UO. az első esztendőben a mi helyzetünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) És ha tudni akarják t képviselőtársaim, igenis, már akkor megfogamzott bennem az az elhatározás, — mert valaha én is függetlenségi voltam — hogy honvédelmi tekintetben — bármilyen aggályosnak mutatkozik valami más szempontból — soha a kormány útjába akadályt vetni nem szabad. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen. — Gr. Festetics Domonkos: Ez a magyar álláspont! — Felkiáltások a jobbolda Ion: Az ellenzék miért nem tapsol? — Mózes Sándor: Az aggályokat még nem oszlatták el!) T. Ház! Nem egészen egyszerű kis törvényjavaslatról van szó. Tudatában vagyok annak, hogy a miniszterelnök úr ennek a törvényjavaslatnak nagy horderejét nagyon is ismeri, hiszen ezzel a törvényjavaslattal egy egészen új korszakba lépünk, megszűnik a légi honvédelem fejlesztésével az idő, a tér, megszűnnek a frontok, megszűnik a Hinterland, az egész társadalom belesodródik a háborúba. A polgárnak fel kell ébrednie, a helyzet azt hozta, hogy újból katonáknak kell lennünk, (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) akár aka^ runk, akár nem. Mi kis ország vagyunk, mi ezen változtatni nem tudunk. Én itt 15 éven át mindig prédikáltam, hogy Közép-Európában elviselhetőbb atmoszférát kell teremteni. Engem sokszor lehurrogtak &, túlsó oldalról, amikor egy modus vivendit sürgettem a szomszéd államokkal. Ezen az állásponton vagyok még ma is, de arra azután nem vagyok kapható, hogy elvont és távoli ideológiák kedvéért a magyar honvédelmet egy pillanatra is elhanyagolni hagyjam, (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen.) ezért a felelősséget törvényhozó szerintem ebben a Házban nem vállalhatja. (Éljenzés és taps jobbfelől ér, a középen.) Engedelmet kérek, egy új korszak ez, amelyben nem a régi mozgósítás szerint és nem dalokkal vonulunk majd fel, hanem jönnek a repülőgépek és az első órákban eldőlhet minden. Engedelmet kérek, akikor essünk azután itt egymásnak, amikor talán a fejünk felett már kóvályog a szörnyű vész és akkor tegyünk egymásnak szemrehányást? 1914-ben mág talán könynyebb volt, hiszen csak két-három hétig tartott, amíg csak odáig jutottunk, hogy felvonultunk. Megvolt a séma,, hogy egy hadosztály egy nap alatt ennyi és ennyi kilométert tud megtenni, ott voltak a vezérkari ^tisztek, akik leültek és pontosan meg tudták állapítani, hogy a jövő héten csütörtökön délben körülbelül hol leszünk. Ma ez megszűnt. A technika 15 év alatt kolosszálisán nyúlt bele az emlberi fejlődésbe. Más világ van most, mint voltlö évvel ezelőtt, és ez az új világ honvédelmének alapköveit akarja lerakni ez a törvényjavaslat. (Ügy van! Ügy vanj a jobboldalon és a középen.) Egy alapkőletétel ez ma. Beismerem, hogy nem jó ez az alapkő. Szerintem hibás, mert alkalmat ad visszaélésekre, de hát nem ennek a kormánynak, nem ennek a Háznak szavazzuk: meg ezt, hanem megszavazzuk a jövőnek, amely jövőt erre fel kell majd építenünk. En nem akarok belebocsátkozni a szakkérdésekbe. Hallottam, hogy így vadász-repülőgépek, úgy vadász-repülőgépek, de nincs légvédelem, t. katonaképyiselőtársaim, egyáltalán háború, csak mint védelem, nem létezik. En még nem tudtam megtanulni, hol kezdődik a védelem, és hol kezdődik az offenzíva. Nekem ezt úgy préselték a fejembe, bogy a legjobb védelem minülése 1935 június 27-én, csütörtökön» 227 dig a támadás. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Akik azt gondoljak, ahogyan egyik képviselőtársam mondotta, hogy esetleg szaporítsuk a légelhárító ütegeket bizonyos engedélyek alapján, ne felejtsék eL ezek a.z én igen t. képviselőtársaim, hogy azok a repülőgépek, amelyeket lelövök, robbanóanyaggal együtt esnek le ide a mi fejünkre. (Egy hang jobbfelől: Es gázzal együtt!) Hát hol kezdődik a védelem? A védelem csak akkor kezdődhetik, mielőtt még a repülőgép ideér. Ezért mondom tehát, hogy ez csak egy szerény kezdet, nem is keret, csak éppen arra jó, hogy elinduljunk. Hogy súlyos anyagi terhekkel jár, az biztoo. Hogy a honvédelmi miniszter úr magára vállalja ezt az óriási felelősséget és egyszerűen adókat fog kivetni, ez szokatlan a magyar alkotmányban, de ez ellen mi, mint kisebbség, nem tehetünk semmit. Ezzel azonban nem adunk több jogot ma a kormánynak, mint amennyinek birtokában van. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ott van neki egy nagyon jó instrumentum: a 33-as. Ennél jobb testületet a világ még nem hozott létre. (Derültség.) Annak csak utólag kell bemutatni a rendeleteket, és egyhangúlag áment mondanak mindenre, amit a kormány elébük terjeszt. Hiszen a 33-as bizottság minden, a nemzetet érdeklő fontos ügyben határozhat. (Klein Antal: De csak a gazdasági kérdésekben!) Éppen ezért én nem látom, hogy a kormánynak a jogkörét itt különösebben kiterjesztenek, sőt azt mondom, hogy ma a kormányé minden hatalom és dicsőség, de az övé minden felelősség is. Gömbös Gyula ma tényleg diktál. Létezik-e még valahol a világon ilyen többség, mint önök, t. uraim? Jöhet itt valamivel a kormány, pláne ilyenjellegü dologgal, amit önök meg ne szavaznának? Hiszen látják, ezt én is megszavazom. Ha a miniszterelnök úr ezekkel az adókkal valamilyen formában idejött volna, megszavaztuk volna. Ezért nem tudom, miért kell ez a nagy pouvoir, miért kell ezt a dolgot úgy kezelni, mintha e mögött ki tudja, milyen nagy titkok volnának — mert nincsenek titkok — és mintha üzletek volnának e mögött. Ami ehhez kell, azt csak a magyar ipar fogja szolgáltathatni és szállíthatni. Ez remélhetőleg nyilvános, rendes árlejtések keretében fog megtörténni, ebben tehát én nem látok semmi különösebb veszélyt. Hogy a gázmaszkokat valaki szállítani fogja, azt nem tudom, de valószínű. Utóvégre is ezt a magyar ipar fogja csinálni. De ad vocem magyar ipar: hányszor szidták ebben a Házban az úgynevezett nagyipart?! Engedjék meg, t. képviselőtársaim, hogy kijelentsek valamit. Ma állam olyan nagyipar nélkül, amely a honvédelmet el tudja látni, nem létezik, az csak fikció. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A mezőgazdaság csak az éhenhalás ellen védhet meg minket, de az eszközöket a honvédelemhez az ipar teremti meg. Az állam ma már csak mezőgazdaságon és a honvédelmet ellátni képes iparon épülhet fel. Ne bántsuk tehát az ipart. Nyessük le a visszaéléseket. (Helyeslés jobbfelől.) csináljunk rendet a kartellek bizonyos kategóriáiban, de az ipar ma már nemcsak valutát termel nekünk, az ipar ma már nemcsak szociális tekintetben rendkívül fontos, hanem ma a honvédelmet is táplálja. Emlékezzenek, t. uraim: 1914-ben a világháború kezdetén az orosz tüzérség hallatlan municiópazarlást végzett és egyszer csak az egész keleti fronton megállott a tüzérségi harc, az oroszoknak kifogyott a municiójuk s amikor