Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1935 június lU-én, pénteken. 11 azit mondani, hogy már régen meg kellett volna hozni. Hát ott volt a felhatalmazás, ott volt a 33-as bizottság, miért nem csinálták meg. Méltóztatott egy szép könyvet írni erről.;

Es olyan komplikált rendeleteket adtak ki végeredményben, hogy az ember nem tud eligazodni rajta. (Krüger Aladár: Nem ez a kormány felelős érte! Nem ez csinálta!) T. Ház! A célszerűséget méltóztatott említeni. A célszerűség talán abban nyilvánulna, hogy egy ilyen szűkebbkörű. 33-as bizottság alkalmas arra, hogy a rendeleteket jobban megtárgyalja, mint a Ház nagy plénuma. Ha végignézem a kiadott rendeleteket, azt kell azonban mondanom, hogy olyan csapnivaló rossz rendeletek, mint amelyek azóta megjelentek, mióta 33-as bizottság van, nem voltak a magyar jogban sohasem. Milyen célszerűséget mutat tehát a 33-as bizottság? Harmincegy rendelet jelent meg a gazdaadóságok kérdésében és még a kérdéseknek fele most sincs megoldva és anynyira összekuszálták, hogy nincs az az adósgazda, vagy hitelező, aki ki tudná magát ismerni, de jogtudósok, vagy bíróságok sem tudják magukat kiismerni benne. Kimaradtak a legfontosabb kérdések, például a magánhitelezőkről egy kukk sincs az összes gazdaadós-rendeletekben, pedig 31 rendelet van. (Krüger Aladár: Dehogy nincs szó a magánhitelezőkről!) Ott vannak azok a szomszédok, akik kölcsönt adtak a másik szomszédnak, azok a rokonok, az após, meg a vő és a többiek, akik kölcsönt adtak. (Krüger Aladár: Be nem kebelezett kölcsönt? Az más!) Ezek a kölcsönök nem lettek bekebelezve és így most az történik velük, hogy jégen vannak és nem tudják, mikor fogják látni a pénzüket. (Lázár Andor igazságügyminitszter: Visszafizetheti az adós, ha akarja!) Gondoskodhattak volna arról, hogy amint az előálló bekebelezett bankhitelezők jutnak valamihez, épen úgy ezeknek a szívességből adott, be nem kebelezett kölcsönöknek hitelezői is juthassanak valamihez. (Krüger Aladár: Nem bankkölcsönökről van szó, hanem bekebelezett kölcsönökről. A be nem kebelezett kölcsönök pedig annyi visszaélésre adtak volna okot. hogy e miatt nem lehetett ezt megcsinálni!) Ott van a kezesek ügye. Mit tegyenek azok a szegény kezesek, akik jóhiszeműen, barátságból és szeretetből vállaltak kezességet? (Lázár Andor igazságügy miniszter: Fizesse vissza az adós! Senki sem akadályozza meg!) De honnan fizessen, amikor egyáltalán nem tud fizetni. (Mózes Sándor: Az adós védett, a kezest meg elárverezik! — Zaj.) Méltóztatott említeni a termények árszabályozását. A termésrendeletek évről-évre ugyanúgy jelennek meg és hiába hangzik el annyi panasz az országban, hogy a hibákat igazítsák ki, hogy nem történik semmi, pedig megvolt a felhatalmazás. (Krüger Aladár: A tavalyi ren

: delet kifogástalan!) Például a szegény falusi kisiparosok nem tudnak vámőrlést végezni. Mindig kérik, már évek óta. Miért nem tették ezt be ebbe a rendeletbe, ha kitűnően tudnak tárgyalni a 33-as bizottságban? Vagy ott van a benzin árának a felemelése. Nem most, hanem azelőtt, de mégis csak a 33-as bizottság emelte fel a motalko árát. De még egy példát akarok felemlíteni, a földreform-földek kérdését. Telepíteni akarnak, milliókat áldoznak arra, hogy telepítsenek és ezzel szemben tízezrek alól hagyják kihúzni a földet a rossz rendelet folytán, akikel egyszer már földhöz juttattak. (Krüger Aladár: Ez már nem tartozik a 33-as bizottsághoz!) De az ki a földreform-földek fizetésére vonatkozó szabályozást! (Krüger Aladár: Az megint más!) De miért nem szabályozták a kérdést úgy, hogy ezek a szegény embereik bennmaradhassanak a föld tulajdonában? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Mert szabályozással nem lehet fizetni!) Megállapíthattak volna olyan fizetési feltételeket, amelyek ezt lehetővé teszik. Ha a gazdasági életet egyáltalán nem lehet törvényekkel irányítani és rendeletekkel befolyásolni, akkor feleslegesek a rendeletek. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Fizetni nem lehet rendeletekkel!) Hogy rendeletekkel fizessünk, mi, polgáremberek nem tudjuk megcsinálni, de a kormány meg tudja csinálni, hogy rendeletekkel fizet ki bennünket azért, hogy áldozatokat hozzunk az állam fenntartásáért. A célszerűségi szempontot sem tudom tehát ennek a javaslatnak megalkotására indokul elfogadni. De én nem is ezekről a kérdésekről akartam beszélni, hanem egy fontosabb harmadik kérdésről, amelyet a felszólaló urak közül még egyik sem említett. (Halljuk! Halljuk! balfelől) Akkor, amikor mi a gazdasági és hitelélet rendjének, valamint az államháztartás egyensúlyának biztosítására kivételes felhatalmazást adunk a kormánynak, ez nagymértékben bizalmi kérdés is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Erről pedig még az ellenzék részéről sem volt szó e javaslat tárgyalása folyamán (Krüger Aladár: Dehogy nem, én a bizalom alapján szavaztam meg!) és a kormányt támogató t. felszólaló sem indokolja meg, hogy miért van bizalommal abban a tekintetben, hogy ezt a kivételes felhatalmazást megadja. (Krüger Aladár: Korlátlan bizalommal vagyok! — Rupert Rezső: Azt elhisszük! — Mózes Sándor: Mert mindent megtesz, amire szüksége van a népnek! — Rupert Rezső: A kapott mandátumért ennyi hála kijár!) Bármilyen korlátlan bizalommal legyek is valaki iránt, mégis vizsgálnom kell és meg kell állapítanom önmagam iránti kötelességből, hogy van-e alapja ennek a bizalmamnak, (Ügy van! bal felől.) legyen ez a bizaloim akár korlátolt, akár korlátlan. A kormány iránti bizalom szempontjából most valamivel kedvezőbb a bizalomnyilvánítás szempontjából valamivel reálisabb alapokon indulhatunk el, mintha költségvetés és az appropriáció tárgyalásánál, mert tegnap legalább hallottuk a miniszterelnök úr felszólalását, amelyet a költségvetés és az appropriáció tárgyalásának megkezdésekor nélkülöznünk kellett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársaim és én is beszéltünk volna a bizalomról a kormányzat iránt és nem tudtuk, hogy milyen alapon tegyük ezt. A t. miniszterelnök úr és a t. kormány igen furcsa módon elmulasztotta azt. hogy a parlament munkájának megindulása előtt itt a Képviselőházban legalább valami politikai álláspontot leszögezett és kifejezett volna. Igaz, hogy a sajtóban, a rádióban, meg népgyűléseken hangzottak el nyilatkozatok, de én ezt nem tudnám annak a kötelezettségnek a pótlásául elfogadni, hogy előttünk itt a parlamentben a kormány elnöke bemutatkozzék. Én régi sajtóember vagyok és nagyon szent dolognak tartom az újságírást, de mégsem helyezném előtérbe a parlament működésével szemben, mint ahogyan akkor történik, ha a kormány elnöke politikai bemutatkozását nem a parlamentben, hanem a sajtóban, vagy a rádióban eszközli. Dehát ez egy kis kitérés. Tegnap végre hallottu ' nyvtár ive