Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-32
12 Az országgyűlés képviselőházának 32. miniszterelnök úr politikai nyilatkozatait. Én nem akarok kitérni a részletkérdésekre és nem akarok olcsó babért szedni abból, hogy rámutassak azokra az inkonzekvenciákra és ellentétekre, amelyek egyes kijelentései, azután ígéretei és tettei között vannak, inkább kizárólag elvi szempontból leszek bátor a miniszterelnök úr felszólalása alapján vizsgálni azt, hogy bizalommal lehetünk-e iránta vagy nem, vagyis adhatunk-e neki ilyen politikai felhatalmazást, vagy pedig nem? Ha a részleteket elhagyjuk a miniszterelnök úr beszédéből, akkor megállapíthatjuk, hogy ő olyan reformpolitikát akar, amellyel a jelenleg meglevő és Örökségül kapott rendszert fenn akarja tartani, csak éppen ahol hiba van benne, ott kíván javítani rajta. Ha pedig a miniszterelnök úr ezt akarja, ezzel az ő elvi álláspontjával szemben részemről ellenzéki magatartást, bizalmatlanságot vagyok kénytelen kifejezni, mert ezt a politikát, ezt a politikai elvi álláspontot nem tartom elégnek, nem tartom jónak és nem tartom célravezetőnek. Miért nem elég a miniszterelnök úr úgynevezett reformpolitikája? Miért nem lehetünk bizalommal iránta és miért nem adhatunk neki felhatalmazást arra. hogy kivételes jogkörrel folytassa ezt a politikát? Nem akarok nagy kérdésekbe belemélyedni, elsősorban nem akarok külpolitikai kérdésekbe mélyedni bele, de mondjuk például a revizió kérdésében nem látom a miniszterelnök úr és a kormány határozott álláspontját. Ez igen fontos nemzeti kérdés, mégis a revizió kérdése a kormánypolitika szempontjából ködszerű, meg nem határozott valami, általános szólam, tiszteletre méltó hazafias szó, amelyet hangoztatnak, de nem tudja senki sem, hogy mit ért alatta a kormány, mindenki mást ért alatta és ezért a nemzet nem tudja, mit értsen alatta. Szerintem egy helyes politikai álláspontnak pontosan tartalmaznia kellene a revizió kérdésében is, hogy mit akar a kormány e téren elérni. Ezt csak érintem, mert a miniszterelnök úr külpolitikai vonatkozásban is adott bizonyos prograrnmot. amely szintén csak általánosság, de amelyben a revizió kérdése csak mint központi mag szerepel, de minden pontos meghatározás nélkül. Sokkal lényegesebb azonban a kormány : politika bírálata szempontjából a gazdasági kérdés. Miután ez a javaslat is a gazdasági és hitelélet rendjének fenntartására vonatkozó kivételes felhatalmazásról szól, hát mit nyújt és mit ígér a kormánypolitika a gazdasági szanálás, a gazdasági rend fenntartása szempontjából? Koplalást, lemondást, az összezsugorodás kultuszát állítja elénk. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy ne godolkozzunk nagy vonalakban, ne álmodozzunk nagy lendületről, hanem húzódjunk a fal mellé, húzódjunk a viskóba, esetleg bújjunk a vízbe s kuruttyoljunk onnan, de ezt se csináljuk valami nagyon. (Her. telendy Miklós: Ezt nem mondta!) De ha a fal mellé húzódom, ha a viskóba behúzódom, akkor már egészen le vagyok szorítva. A pénzügyminiszter úr a kormány részéről azt mondta,, hogy 17 évvel a világháború után nem lehet a hadikölcsön valorizációjáról beszélni. Azt mondotta, hogy a hadikölcsönösök, vitézek, meg a rokkantak örüljenek, hogy élnek, hogy nem haltak meg a világháború alatt, és azt mondják, örüljünk mindannyian, hogy az idegenek megveszik 9 fillérért a cukrot és 70 fillérért a vajat, akkor, amikor a mi magyar parasztfiúnk felnő a nélkül, hogy ismerné a cukrot, a munkás pedig elsorvad, mert a ke- J ülése 1935 június IJf-én, pénteken. nyere ehetetlen,, a teje ihatatlan, ahogyan mondták itt a képviselőtársaim. Ezt nyújtja nekünk a kormány gazdaságpolitikája. Belpolitikailag a miniszterelnök úr tegnap említette, hogy fajvédő volt és a kormánypolitikában az elv az: hogy ne bántsd a zsidót, mert nála van a gazdasági hatalom. {Müller Antal: Sajnos, nagyon nála van!) A miniszterelnök úr jó magyarnak mondja magát, de azt mondja, hogy ne bántsd a külföldi tőkét, mert elveszítjük a külföld hitelbizalmát, tehát azt mondja, hogy ne bántsd az uzsorást, mert elveszítjük a hitel bizalmat. A miniszterelnök úr jó magyarnak mondja magát, de azt mondja, hogy ne bántsuk a svábot, mert nagy kapcsolatai és rokonai vannak,, általában ne bántsunk senkit, de azt nem mondja, hogy ne bántsd a magyart. Ezt még nem hallottuk tőle. (Mózes Sándor: Ezzel senki sem törődik ebben az országban!) Azt mondja, hogy gyöngék vagyunk, nincsen tekintélyünk, hogy nyugodjunk bele a változhatatlanba és bízzunk abban, hogy majd gondjukat viselik. (Egy hang a balközé%>en: Ezt nem mondja!) Nem mondja, de azt mondotta, hogy húzódjunk a fal mellé. Talán nem ezekkel a szavakkal mondotta, de az értelme ugyanaz. És mit mondott a fiatalságról? Azt mondotta, hogy szó lehet az elhelyezésről, amennyiben van hely, de ha nincs, nyugodjon bele abba is, pedig ők nem igen akartak erre a világra jönni. En tehát sem külpolitikailag, sem gazdaságpolitikailag, sem a belpolitikában nem látom azt, hogy a kormánypolitika eddig valami eredményeket mutatott volna fel, akár fehatalmazással, akár felhatalmazás nélMU. (Propper Sándor: Ezután sem mutat; vurstlizás ez, semmi más!) Ezért méltóztatnak azután azt mondani, hogy: reformokat akarunk és azért kérjük a felhatalmazást, hogy ezen változtassunk. T. Képviselőház! A miniszterelnök úr tegnapi beszédében körülbelül megjelölte a vonalakat, amelyeken elindulni akarnak, azt, hogy milyen reformokat akarnak és hogy hogyan akarnak intézkedni. Beszélt a tőkéről, a munkáról, beszélt a földről, ami a gazdaságpolitikai részt illeti. A királykérdést és ilyen kényes dolgokat, a t. miniszterelnök úr beszédéből nem érintem, mert itt szerintem a gazdasági és hitelélet kérdéséről van szó. A tőke tekintetében jóakaratú tanácsokat adott a Tébé.-nek. Ha én kormány vagy hatalom volnék, nem tanácsokat osztogatnék, hanem intézkednék. A munka tekintetében azt mondotta, hogy majd a munkásokat ki fogja szabadítani a tőke rabságából, de azért nem akarja őket valami nagyon felszabadítani, nehogy birtokba kerüljenek. A földkérdés tekintetében a kartellekről beszélt valamit; már nem emlékszem pontosan, mert nem hallottam jól és ezért határozottan nem tudom, mit mondott, de hogy SL% adós fizessen, azt mondotta. Ezt pontosan hallottam. Ez, t. Képviselőház szerény nézetem szerint nem reformpolitika, akár parlamenti módon, akár kivételes fölhatalmazás alapján csináljuk. Mert a tőke tekintetében nem lehet olyan reformpolitikát, olyan pénzpolitikát csinálni, hogy amikor a földnek értéke felére esett, a munkabérnek értéke még lejjebb csúszott, akkor a pénztőke változatlanul megmaradjon. A tőke tekintetében nem lehet olyan kamatpolitikát folytatni, hogy akkor is fizessen OLL cl föld, ha nincs jövedelme, akkor is fizessen az a munkás, ha nem keres. A munka tekintetében nem munkapolitika az, hogy tízezer és tízezer