Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-40
226 Az országgyűlés képviselőházának UO. aggályait eloszlatni! — Felkiáltások a jobb oldalon; A nélkül is megszavazza!) Weltner t, képviselőtársam tegnap azt hangsúlyozta, 'hogy nekünk e helyett a javaslat helyett inkább Ibékeagitációt kellene folytatnunk. Erre én azt felelem: jól van, én is vállalom ezt az agitációt. Kérdem, hova menjek agitálni, Hencidára, Boncidára, Kisbürgözdre, Nagybürgözdrel Annak a derék Juhász Jánosnak magyarázzam, hogy milyen jó a béke és milyen rossz a háború? (Buchinger Manó: Igen!) T. Ház! A szociáldemokratapártnak kellene ezt j az agitációt Párizsban kifejtenie. {Hosszantartó, élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Buchinger Manó: Ott is agitál, ott is csinálja,! Mindig és mindenütt csak ezt csinálja!) Ha bekövetkezik az, amit valamennyien reméltünk, hogy például a hatalmas és nagy francia szociáldemokratapárt majd megtagadja a hadi'költségekhez való hozzájárulását, akkor én Is másképpen beszélek. (Buchinger Manó: Meg is tagadja!) Vagy ha majd azt látom, hogy a még hatalmasabb angol szociáldemokratapárt például a légvédelem ellen fog állást foglalni, akkor másképpen fogom honorálni a,z igen t. képviselőtársam felszólalását. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Amikor azonban azt látom, hogy Londonban éppen MacDonald miniszterelnöksége alatt csináltak egy nagy légvédelmi gyakorlatot, (Kéthly Anna: Ki van zárva a munkáspártból!) — részben önkéntesek — akkor le kell szállanom az álmok világából, abból a világból, -hogy én a béke mellett agitáljak, hogy nincs szükség légvédelemre. Ebben azonban én már nem tudok hinni, nem tudok bízni. A Népszövetségben voH talán az utolsó bizodalmam. De a Népszövetséghez menjek én békét prédikálni, ahol a farizeusok ülnek és a békéről beszélnek és egymás ellen kardot köszörülnek 1 ? Keménytelen^ t. Képviselőház. Es van bennem annyi bátorság, hogy ha ezt látom, ha ennek a valóságára rájövök, akkor ezt be is vallom és a konzekvenciákat le is vonom. De más is vezet engem, amikor erre az álláspontra helyezkedem. Nevezetesen az, hogy én igenis súlyosnak találom Magyarország helyzetét külpolitikailag is, más vonatkozásokban is. Nem osztozom képviselőtársaimnak abban a megállapításában, hogy ez nem aktuális, mert hiszen hol van a háború! Hiszen éppen Eckhardt Tibor barátom mondotta Genfből hazajövet, hogy ő ott a háború lehelletét érezte. Ha Eckhardt Tibor Genfben a háború lehelletét érezte, akkor nem lehet azt mondani, hogy ez a kérdés nem aktuális. {Zaj és felkiáltások a baloldalon: Senki sem mondta!) Igenis aktuális és sürgős is. (Zaj. — Eckhardt Tibor: Tessék jól megcsinálni! — vitéz Csicsery-Rónay István: Nagyon jól megcsinálták!) Azt is mondta Eckhardt t. képviselőtársam, hogy jobb volna ezt az egész ország társadalmának önkéntes közreműködésével megcsinálni. Tisztelem, nagyrabeosülöm a magyar társadalmat, de e téren a magyar társadalomtól nem várok sokat- A magyar társadalomban van bizonyos lomhaság. Emlékeztetek egy közös történelmi emlékünkre. (Halljuk! Halljuk! a középen.) A magyar polgárság, különösen a budapesti polgárság csak akkor jött rá, hogy itt kommunizmus van, amikor a papákat elvitték túsznak. Addig nem aikarta elhinni. (Igaz! Ügy van!) A budapesti^ és a magyar polgárságban van valami lomhaság, valami keleti fatalizmus, ez tagadhatatlan. Erre ezt a feladatot, ezt a nagy honvédelmi feladatot rábízni nem merem. ülése 1935 június 27-én, csütörtökön. Nem jó példa, hiszen minden példa sántít, de megemlítem, hogy bár van »nagyon jó önkéntes tűzoltóság is, mégis minden város létesít hivatásos tűzoltóságot, mert a hivatásos tűzoltóság mindig jobban vált be % Nem arról van szó, hogy mi most ad hoc légvédelmet improvizáljunk. Arról van szó, hogy honvédelmünket, amely mostanáig csak a földön mozgott, a levegőbe emeljük és légi honvédelemmé fejlesszük. (Élénk helyeslés.) Nem tudok osztozni azokban az aggályaiban sem képviselőtársaimnaík, amelyeket például a tekintetben hoztak fel, hogy ez még korlátozza a mozgás szabadságát is. Külföldön is, — Berlinben, Londonban és másutt — ahol ilyen gyakorlat van, természetesen nem sétálhat mindenki úgy, ahogy akar, mert azt az éjszakát mindenki úgy tölti, ahogy azt a hatóságok előírják. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez a gyakorlat lényege. (Felkiáltások jobb felől: Nem is lehet máskép!) Hogy különösebb jognak adományozása volna ebben? Hiszen tudjuk, hogy még gyakorlat idejében is bármely csapatparancsnok abban a városban, ahol székel, bizonyos rendelkezéseket tehet, hogy este nem szabad kint lenni, a lámpákat el kell oltani, stb. Ezt valamennyien tudjuk. Még mi T felkelők is így rendelkeztünk Nyugat-Magyarországon, minden különösebb jog nélkül. (Derültség.) Neon látok olyam nagy veszélyt abban sem, hogy elrendelik, hogy sötétség legyen egypár órára a gyakorlat miatt. Diffikultálták, hogy nincs megállapítva, hányszor lehet valakit behívni gyakorlatra. Ertem ezt az aggályt, de ha honvédelmi miniszter volnék, magam sem tudnám ezt megmondani, hiszen ez fejlődő tudomány, minden negyedévben vagy félévben jöhet valami új, ha pedig valami új jön, akkor megint behívom az illetőt, megint oktatom, megint felvilágosítom. {Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Gr. Festetics Domonkos: Végre egy objektív beszéd az ellenzéki oldalról!) Ismétlem, nem egy improvizált légvédelemről van szó, hogy mindenki elmegy a Fassungsteilere, megkapja a maga gázmaszkját, hazamegy, azt megmutatja a feleségének, gyermekének, (Derültség jobbfelöl és a középen.) nagy az öröm és ő védve van. Engedelmet kérek, a légvédelem^ nemcsak a gázmaszkban jelentkezik, a légvédelem ma még kiszámíthatatlan formákban fog jelentkezni (Úgy van! a jobboldalon.) és ha már a sors minket ebbe a kényszerű helyzetbe fog taszítani, akkor jönnek a legszörnyűségesebb megpróbáltatások, meglepetések, hogy a gázmaszk véd-e ez ellen, véd-e az ellen, — hiszen vannak gázok, amelyek ellen a tudomány ma még védekezni nem tud — hogy a pincéket kellene-e összekötni, vagy mit kell majd csinálni. Ezt majd megcsinálják a katonai szakértők és akkor sem egy recept szerint, hanem úgy, ahogy ez a tudomány tovább fog fejlődni és ahogy esetrőlesetre erre szükség van. A tüzérséget említette itt valaki tegnap, azt, hogy mi nagy hátrányban voltunk tüzérségünkkel 1914-ben. Engedjék meg, minthogy valaki azt mondotta, hogy ez még nincsen tisz : tázva, leszögezzem, hogy igenis, ezt a katonai szakirodalom régen tisztázta, de magunk is átéltük, hiszen én a háború nagyrészét mint rokkant Skodánál, a bécsi Arsenalban, majd a harctéren, mint Armeeartillerie Werkstättenchef töltöttem és ismertem a tüzérség helyzetét és megállapítom, hogy katasztrofális volt
