Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

216 Az országgyűlés képviselőházának miniszter úr közbeszólása után. Megengedem, hogy Tolna vármegyében izgatások történtek; talán a bonyhádi járásban, amelyhez azonban semmi közöm. Ha arra méltóztatott célozni ami a bonyhádi választással kapcsolatban történt, akkor mosom kezeimet, ez az önök pártjának a dolga. Hogy önök milyen képviselőjelölteket küldtek oda és a választás milyen módon történt, ahhoz semmi közöm. Minden olyat elítélek, ami, — különösen nemzetiségi vidékeken, mint ebben az esetben is — bármely tekintetben a magyar állameszme ellen irányul. (Horváth Zoltán: Korrekt beszéd!) A kezemben van egy lap, lehet, hogy a kormány lapja. Ez a lap cikket közöl, amelyből meg lehet ítélni a németajkú lakosok magyar hazafiságát. A miniszter úr is tud róla, hogy a magyarországi német közművelődési egyesület a napokban határozatot hozott, amelynek meghozatalában csekélységemnek is része volt, és erre büszke is vagyok. Ez a határozat helytelenít és elítél minden olyan jelenséget, amely alkalmas arra, hogy a magyarság és a magyarországi németség között fennálló szoros lelki kapcsolatot megbontsa, annál is inkább, mert a magyarországi németség nyelvének és kulturális birtokállományának rnegóvására irányuló törekvését, össze akarja, össze tudja és mindenkor össze is fogja egyeztetni a magyarság és a német kisebbség közötti lelki kapcsolatok érintetlen fenntartásának érdekében azzal a természetes magyar hazafisággal és államhüséggel, amely a hazai németség minden tagját testével és lelkével, létének minden megnyilvánulásával a magyar hazához köti. (Helyeslés balfelől.) Azt hiszem, ezzel a határozattal bármely" oldalról jövő agitációt megbélyegeztünk, amely az embereket, különösen a németajkúakat a nemzetiségi kérdésben, abban a kerületben felhasználja arra, hogy izgasson a magyar állameszme ellen. Mindezt én is elítélem, és soha, de soha nem fogok más álláspontot elfoglalni ebben a kérdésben. (Helyeslés balfelőL) Nem akarok ismételten rekriminálni és százával hozni ide ilyen nevetséges dolgokért kiszabott büntetéseket. Bizom abban, hogy a miniszer úr végre erélyesen rendet teremt és kérve-kérem is erre. De mielőtt felszólalásomat hefejezném, itt a nyilt ülésen, a Ház színe előtt követelem, méltóztassék a belügyminiszter úrnak előállnia azzal a váddal, amelyet közbeszólás formájában intézett felém. Ha rámbizo• nyitják, hogy különösen a német kérdésben, vagy bármely tekintetben izgattam, kötelezem magamat arra, hogy levonom a konzekvenciákat. (Zaj.) De elvárom, hogy a miniszter úr is fellép azzal a hitvány rágalmazóval szemben, aki a miniszter urat így félrevezette és azzal is levonatja a konzekvenciákat. Ezt tartottam szükségesnek elmondarr. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr interpellációjának megokolása elején rámutatott arra, hogy úgy Eckhardt Tibor képviselő úr, mimt ő, nálam és Preszly^ államtitkár úrnál szóvátették azokat a jelenségeket, amelyek a völgységi járásban előfordultak. Igenis, teljesen megfelel a valóságnak, hogy midőn én Eckhardt Tibor ő excellenciájának ezen figyelmeztetése, illetőleg adatainak átnyújtása után a dolognak utánanéztem, nem is csináltam titkot belőle, az első impresszió alapján azt írtam: tekintettel arra a körülményre, hogy megvizsgáltattam egyenként a névjegyzék szerint, 39. ülése 1935 június 26-á,n, szerdán. hogy ellenzéki vagy kormánypárti választók lettek megbüntetve és miután túlnyomó többségben ellenzéki választót láttam, r impreszszióim szerint lehetséges, hogy túllépés történt, hogy esetleg választási magatartás megtorlása foroghat fenn, ezért ezt az ügyet ki fogom vizsgálni. Aláhúzni kívánom tehát, hogy nem azt mondottam, hogy meggyőződtem arról, hogy ez történt, hanem azt mondottam, hogy ez az első impresszióm és azután ki fogom vizsgálni. Az első meglepetés akkor ért, amidon tényleg megállapítottam, hogy egyrészt nem igaz az, hogy csupán ellenzéki választók kaptak büntetéseket, mert kaptak kormánypártiak is, másodszor, hogy nagyjában a kormánypárti és ellenzéki választók megbüntetése megfelett annak az arany számnak, amely a kénviselő úr javára abban a községben fennállott, mert ott 70%-nál több volt a képviselő úr választója és ennek következtében evidens, hogy az ellenzéki választók közül több került büntetés alá, mint ugyanazon cselekmény ékért kormánypárti. (Klein Antal: Az a kérdés, hogy szükség volt-e erre?) De itt sem állottam meg és amikor ez az interpelláció benyujfcatott és a képviselő úr ezeket az adatokat pótlólag nekem átadta, akkor a vizsgálatot lefolytattuk és megállapítottuk a következőkét: Először is kijelentem, hogy a völgységi járás főszolgabírája semmi néven nevezendő külön utasítást arra, hogy bármely községben választókat kujonírozzanak, nem adott ki. Á választók ellenőrzése közegészségügyi és egyéb mindenféle okból máshol is megtörtént és csak ott történtek büntetések, illetőleg a csendőrség csak ott jelentette fel a választókat a főszolgabíróhoz, mint illetékes fórumhoz, ahol de facto megállapítást nyert, hogy ezek a választók nem tettek eleget azoknak a rendelkezéseknek, amelyek fennállanak. Bocsánatot kérek, nem lehet megengedni nyár elején, a legnagyobb kánikulában, amidőn köztudomású, hogy Magyarországon a tífusz vonala hatalmasan felugrik, hogy azok a közegészségügyi rendszabályok» amelyek elő vannak írva, ne tartassanak be. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem nevelhető a csendőr arra, hogy a politikai okból bárkinek kedvéért szemet hunyjon, mert a csendőrnek csak egy kötelessége van: a parancsot teljesíteni és azt neki száz százalékig teljesítenie kell. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ha tehát a képviselő úr azt hiszi, hogy az árnyékszékek befedése vagy be nem fedése mindegy a csendőrnek, ezt a csendőrnek hinnie . nem szabad; ha a képviselő úr azt hiszi, hogy a trágyadombok rendbentartása vagy rendben nem tartása a csendőrnek mindegy, ezt annak a csendőrnek tolerálnia nem szabad, neki a feljelentést meg kell tennie. Megállapítom, hogy tekintet nélkül arra, hogy milyen párthoz tartozott az illető, a feljelentés megtörtént és megállapítom, hogy a főszolgabíró a büntetéseket pártállásra való tekintet nélkül szabta ki. Megállapítom továbbá még azt is, hogy mindezek a kifogásolt intézkedések és büntetések éppen egy csendőrör

s területén történtek, már pedig a főszolgabírónak számos csendőr Örse van és ezen számos csendŐrörshöz azonos instrukciók mentek ki s így a csendőrörsök nem kezelhették azokat különbözőképpen, amit bizonyít az is, hogy más községekben is akadtak ebben a választókerületben éppen elegen olyanok, akik ellenzéki kép-