Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-39
188 Az országgyűlés képviselőházának felemelni vagy lecsökkenteni, — úgy, ahogyan az például az országos betegápolási pótadónál, sajnos, mindig felfelé haladva megtörtént — de egy kerettörvény meghozatalánál elengedhetetlen posztulátum, hogy amikor úgyszólván ismeretlen célok, vagy legalább is ismeretlen intézkedések érdekében jelentékeny költségeket engedélyez a Ház a kormányzatnak, úgyszólván teljesen diszkrecionális alapon, akkor legalábbis ezeknek a szolgáltatásoknak a felső határa, — például az egyenes adó bizonyos százalékos maximumával — megállapíttassék, ami a polgárságot megnyugtatja abban a tekintetben, hogy ezen a címen nem fogják őt túlzott megterhelések érni. T. Ház! A korrigált 3 §-aak egyik nagy hiánya még azután az is, hogy amikor a Közigazgatási Bíróságot beiktatja, illetve az előtte érvényesíthető panaszjogot, nagyon helyesen, megállapítja, ugyanakkor túlnyomó többségben miniszteriális tisztviselőknek adja meg a döntés jogát, viszont ennek az ily módon kiegészített bíróságnak nincs joga teljes egészében törölni a kivetett járulékot, hanem csak legfeljebb leszállíthatja azt, ami azt jelenti, hogy egy teljes egészében tévesen kivetett hozzájárulás esetén jogorvoslatnak helye nincs, mert a legjobb esetben is csak leszállítást lehet kérni. Ugyanezt látom azután a büntető szankcióknál is. Kelemen Kornél igen t. képviselő1 társam nagyon helyesen mutatott rá arra, hogyan keveri össze az indokolás a kihágásokat a vétségekkel, azt lehet mondani jogászi szempontból, teljesen primitív módon. Nem tud disztingválni a különböző jogi kategóriák között, mint ahogy, ha szabad magamat így kifejeznem, a jogászi műveltség teljes hiánya az egész javaslat alapvető hibája. Jogállamban a kötelezettségeket és az áldozatokat, amelyeket a polgárságra rónak, mindenkor harmóniába, junktimba szokás hozni a jogokkal. A kötelesség és a jog egyensúlya minden művelt állam nyugodt polgári életének az alapja. Ez a törvényjavaslat a polgárság részéről csak kötelességeket és a kormányzat részéről csak korlátlan jogokat ismer. A jogorvoslatnak most említett egyetlen hiányos lehetőségén kívül a jogok, a jogos érdekek megfelelő védelmezésére nincs ebben a törvényjavaslatban semmiféle megnyugtató lehetőség sem. Ez a törvényjavaslat kiszolgáltatja az ország lakosságát a mindenkori kormány önkényének. Nemcsak a jelenlegi kormányról van szó. Méltóztassék visszagondolni arra, hogy huszonöt év alatt hány kormány váltotta itt fel egymást; Tisza Istvántól Károlyi Mihályon, Kun Béláékon és mindenféle más kormányokon keresztül hányféle rendszer váltotta itt már fel egymást. A törvények nem egy kormányzat élettartamára készülnek. Légvédelemre szükség lesz ebben az országban akkor is, amikor már régen nem lesz Gömbös-kormány. Ez a törvény valamilyen formában mindenkor létezni fog, mert a légvédelmi szükséglet fennáll. Törvényes, megfontolt és a polgárság jogait is figyelembe vevő, okos törvényjavaslatra, nem pedig pongyola, rosszul megfogalmazott és homályos célkitűzésű javaslatokra van szükség. De most csak a jelenlegi kormányzatot veszem. Amikor ilyen határtalan diszkrecionális jogokat kíván az országgyűléstől a kormány, akkor kérdem, hogy nekünk, mint ellenzéki pártnak lehet-e és szabad-e belemennünk ebbe, főleg a legutóbbi idők tapasztalatai után? Diszkrecionális jogaival valóban olyan megnyugtató, kielégítő mó39. ülése 1935 június 26-án, szerdán. don élt a kormány, hogy ezzel az emberi jogok és az egyenjogúság szempontjából, a pártok feletti nagy nemzeti érdekek szempontjából minket a legcsekélyebb mértékben is kielégíthetett volna 1 ? Bs éppen akkor kéri ezt a kormány, amikor azt látjuk, hogy olyan szent funkció, mint a kihágási bíráskodás funkciója körül országszerte milyen visszaélések folynak. Akkor kéri ezt, amikor azt látjuk, hogy e törvényjavaslat, amennyiben nem katonai vonatkozású dolgokról van szó, a hatóságok és kompetenciák megjelölése nélkül, a közigazgatási hatóságok legszabadabb mérlegelése alapján szabja meg a személyes és anyagi szolgáltatások mértékét elevenek és holtak felett. Nekünk csak egy álláspontra lehet helyezkednünk ezzel a szituációval szemben. Méltóztassék ezt a törvényjavaslatot visszavonni (Helyeslés half elől.) és olyan új törvényjavaslatot beterjeszteni, amelyet a tisztességes magyar emberek pártállásra való tekintet nélkül megnyugvással megszavazhatnak. (Ügy van! Ügy van! — Taps half elől.) Azt kérdezték tőlem, nem volna-e lehetséges elfogadni ezt a törvényjavaslatot vita nélkül. Megfelelő javaslatot mindenkor hajlandók vagyunk vita nélkül elfogadni, de hogy a nyilvános vitákat és összetűzéseket elimin áljuk ebből a Házból, ehhez olyat kellene kérnem a miniszterelnök úrtól, amit nem fogok kérni, mert hiszen saját pártjával szemben sem viseltetik azzal a bizalommal, hogy velük előzetesen megbeszélje ezt a törvényjavaslatot. Ha a miniszterelnök űr saját pártját sem kérdezte meg, én, mint ellenzéki képviselő, nem kívánhatom tőle, hogy velünk előzékenyebb legyen. De én ezt a metódust kifogásolom. Itt nem parancsuralmi alapon hoznak törvényt. Mi itt független törvényhozók vagyunk és ha a miniszterelnök úr közérdeket akar józanul, nyugodtan és mértéktartással képviselni, tiszteljen meg minket és saját pártját bizalmával annyira, hogy ne lerohanásszerüen, (Úgy van! ügy van! half elől.) hanem helyes előkészítés után, megbeszélés és megegyezés alapján hozzon ide olyan törvényeket* amelyeket mi, ha így készíttettek elő, szívesen fogunk megszavazni. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Ezt a törvényjavaslatot azonban mind magam, mind pedig pártom nevében általánosságban sem vagyok hajlandó elfogadni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Hegedüs Kálmán képviselő úr. Hegedüs Kálmán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon nehéz nekem szembeszállnom t. képviselőtársam okfejtésével, (Felkiáltások balfelől: Mert igazat mondott! — Mózes Sándor: Mert nem lehet megcáfolni!) nem azért, mert az ő közismert kiváló szellemi képességei teszik ezt számomra nehézzé, hanem, mert egészen más síkon mozog képviselőtársam és más síkon mozgok én. Én katonai síkon mozgok, ő pedig politikai síkon. Ez a javaslat katonai javaslat, véderőjavaslat a polgári légvédelem megszervezésére. A bizottságban nagyon tiszteletreméltó jogászi elmék fejtették ki jogi okoskodásukat. Az igazságügyminisztérium legkiválóbb jogászai konstruálták meg azt a jogi formulát, amelyben — úgy látszott a bizottság ülésezése folyamán — mindannyian egyetértettünk. Legnagyobb meglepetésemre most .t. képviselőtársam politikai fegyverekkel akarja leküzdeni ezt a javaslatot és annyira megy politikai elfő-
