Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés képviselőházának 39 vagy pláne titkok elárulására gondolok — a civillakosság megfelelő kitanításával, felvilá­gosításával, helyes informálásával, a civilla­kosság kötelezettségeinek és talán az őt fenye­gető veszélyeknek megismertetésével országos közvéleményt teremt egy nemzeti féladat meg­oldása érdekében, azután igénybeveszi az ön­ként jelentkezőknek azt a spontán és ingyenes támogatását, amely Magyarországon is bizo­nyára bőségesen állana nem annyira a kor­mányzatnak, mint inkább a nemzetnek a ren­delkezésére; ha ezután még szükség van rá, alkot egy olyan törvényt, amely törvényben világosan megmondja, hogy a még hátralévő feladatok, a még megoldatlan hiányok pótlá­sára légvédelm* szempontból minő konkrét, személyes és anyagi áldozatokat kell a nem­zetnek meghoznia. Ez a normális eljárás min­den normális, alkotmányos, parlamentáris és törvényesen gondolkodó államban, ahol lehető­leg a társadalom spontán közreműködése, a társadalom önkéntes együttműködése alapján oldják meg a nagy nemzeti feladatokat. T. Ház! Mit szóljunk ehhez a törvény­javaslathoz, amelyet úgyszólván lerohanássze­• rűen, minden lelki, minden társadalmi, minden parlamenti előkészítés nélkül, (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) majdnem azt kell mondanom, puccsszerűen az utolsó órában hoztak ide elénk. Mit szóljunk e törvényjavas­lathoz, amelyről azt, hogy gondosan lett volna előkészítve, a túloldalon ülő képviselőtársaim sem állíthatják, mert hiszen a bizottsági vita során még elég módosítást voltak kénytelenek a túloldalon ülő képviselőtársaim maguk is kí­vánni és proponálni. Mit szóljunk az ilyen javaslathoz amely­nek legfőbb hiánya az, hogy egyáltalában nem fedi azokat a célokat és szempontokat, amelyek­nek érdekeit szolgálni óhajtja, hanem tágan megfogalmazott, semmitmondó vagy mindent jelentő mondatokban olyan felhatalmazásokat kíván a kormányra ruházni, amelyekkel soha ezer év alatt Magyarországon sem kormány, sem uralkodó még nem rendelkezett. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Ha kerettörvénynek van szánva ez a törvényjavaslat, akkor méltóztattak volna a kereteket megállapítani, akkor méltóztattak volna legalább is azokat a határvonalakat meg­vonni, amelyek mint maximális kötelezettségek mindenkit terhelhetnek. De mit látok ennél a törvényjavaslatnál? A törvényjavaslat 1. §-a 14—60 éves korig, nemre való tekintet nélkül, sze­mélyes szolgálat teljesítésére kötelez minden magyar állampolgárt és nem közli, hogy ki az, aki ilyen kötelezettséget kiró, milyen szempon­tok szerint választatnak ki azok, akik a kötele­zettség alá esnek, mert ez a kötelezettség — e szerint legalább — nem látszik általánosnak. Nem mondja meg a törvényjavaslat azt, hogy a kiképzés mennyi ideig fog tartani, nem mondja meg, hogy a gyakorlat évenkint mennyi időt vesz igénybe. Tetszés szerinti mértékben annyi­szor, ahányszor, időbeli korlátozás nélkül — el­méletileg beszélve — e javaslat megszavazása ntán bármelyikünk behívható és holta napjáig ott tartható, a nélkül, hogy bármiféle fellebbvi­teli fórum vagy jogorvoslati lehetőség a tör­vény keretein belül biztosítható volna. (Hor­váth Zoltán: Választáskor minden ellenzékit behívnak!) Elméletileg ez a lehetőség fennáll. (Derültség. — Farikas Elemér előadó: Jó gon­dolat! — Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az előadó úr szerint ez lehet jó gon­dolat, (Farkas Elemér előadó; De frivol gondo­illése 1935 június 26-án, szerdán. 187 lat!) de a légvédelem nagy nemzeti feladatát az ilyenekkel lehet diszkreditálni s amikor egy nagy nemzeti feladat megoldásáról van szó, an­nak megnyugtató formák között, a közvéle­mény szimpátiája és rokonérzése mellett kell megvalósulnia, nem pedig súlyos aggodalmak­tól és jogos aggodalmaktól terhelt közvélemény mellett kell úgyszólván a közvélemény ellenke­zése mellett és akarata ellenére az ilyen felada­tok megoldását megkísérelni. Itt van azután a 2. §>, amelynek szövegét megvallom őszintén, ha összehasonlítom az in­dokolással, két teljesen különböző célt látok magam előtt, mert az indokolás — azt hiszem, nagyon helyesen — arra vonatkozik és azt tűzi ki a 2. § által, mint elérendő célt, hogy az utcai forgalmat, a világítást és az egyéneknek az utcákon való közlekedését légvédelmi támadás veszélye, vagy gyakorlat esetén korlátozhatja a kormány. T. Ház! Amit az indokolás mond, az teljesen helyes, de a tör vény 2. § a erre ad felhatalma­zást, — hogy kinek, azt úgyszólván nem is lehet tudni, csak utólag lehet esetleg rájönni, ha az ember nagyon spekulál, hogy tulajdonképpen ki is jogosult ezekben az esetekben intézkedni —• hanem azt mondja a 2. §, hogy »a mozgási sza­badság rendészeti természetű intézkedésekkel korlátozható.« A mozgási szabadság? Kinek a mozgási szabadsága? A mozgási szabadság kor­látozása személyekre vonatkoztatva röviden annyit jelent, hogy internálás, tehát az interná­lás is benne foglaltatik ebben a felhatalmazás­ban. (Ellenmondások a jobboldalon.) Kivétel nélkül minden magyar állampolgárra vonatko­zóan benne van ebben a szakaszban az élethosz­sziglani internálás lehetősége. (Ellentmondá­sok a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Majd a szolgabíró megmondja! — Zaj.) Nem mondom, hogy a kormány most, ami­kor ezt a törvényjavaslatot megfogalmazta, tényleg internálni akarná az ország lakosságát, de akkor méltóztassék ezt a 2. §-t úgy megfogal­mazni, hogyha talán ez a kormány nem is élne ezzel a lehetőséggel, — nem tudom, hogy mik a szándékai — de egy eljövendő kormány se élhes­sen lígy soha ezzel a paragrafussal, hogy azzal jogos érdekek, az egyéni szabadság tiszteletre­méltó szempontjai feleslegesen és károsan érin­tessenek. Itt van azután a 3. §. Ez a szakasz, a maga eredeti szövegezésében, minden magyar állam­polgár vagyonának teljes elkobzásával egyenlő értékű, egyet jelentő intézkedésekre adna a kor­mányzatnak felhatalmazást. Ügy látszik, hogy maga az igen t. kormány­zat is észrevette, hogy ez a paragrafus talán kissé többet mond, mint amennyit tényleg tenni szándékoznak és bizonyos helyes irányií módo­sításokat eszközölt is. Elismerés illeti itt túlol­dalon ülő igen t. jogász-képviselőtársainkat, akik kritikájukkal maguk is hozzájárultak ennek a javaslatnak korrigálásához; bizonyos korrekciókat végre is hajtott a kormányzat, de mindez a korrekció még mindig nem elegendő, mert ha egy kerettörvényben kötelezettségeket akarunk megszabni, amelyeket a kormányzat a polgárságra kiróhat, azoknak a kötelezettségek­nek maximális mértékét valahol mégis csak meg kell jelölni, például az egyenes adónak bizo­nyos számú százalékában. Vannak más, rendkí­vül fontos és közérdekű funkciói is az állam­nak, amelyeknek terén bizonyos céladó vettetett ki már a múltban is. Itt van például az orszá­gos betegápolási pótadó, amely százalékosan szabatik meg. . A kormányzatnak szükség ese­tén módjában volna ezt a százalékos kulcsot

Next

/
Oldalképek
Tartalom