Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

186 Az országgyűlés képviselőházának 39. ülésé 1935 június 26-án, szerdán. szegik. Azt mondják, hogy szükséges visszariasztó a halálbüntetés. Emlékeztetem arra a t. Házat, hogy soha annyi betörés, merénylet nem volt ebben az országban, mint a statárium alkalmazásának idején. Nem visszariasztó a halálbüntetés, senkit sem riaszt vissza. Szóval a javaslat, mint kerettörvény, túlmegy azon a határon, amelyet a légi védelemmel indokolni lehetne. Hogy egyébként a gáztámadásnak mi a következménye, hogy az emberiségnek milyen nagyszerű haladása ez a gáztámadásra való készülődés, arról néhány sort fel keli olvasnom. Fritz Haber német Nobeldíjas vegyész az Interparlamentáris konferencia ülésén Berlinben, 1926-ban a következőket mondotta (olvassa): »Ha háború törne ki s Berlinre bombákat dobnának, a robbanó lövedékek összehasonlíthatatlanul nagyobbszámú halálesetet okoznának, mint a gázlövedékek. A gáz azonban leírhatatlan pánikot idéz elő s ilymódon oly.állapotot teremt, melyet egyetlen rendezett állam és hadvezetés sem viselhet el. Rettenetes versenygyilkolás fog bekövetkezni mindkét oldalon a polgári lakosság szörnyű veszteségeivel. kulturális javak s a civilizáció értékeinek tömeges szétrombolásával. A gyöngébb ország gyárai hamarosan elhallgatnak. Az állam központi vezetése megszűnik, a városokat, amelyek még lenem égtek s gáz által el nem. pusztultak, a kétségbeesett lakosság kiüríti és tömegestői rejtőzik el erdőkbe és hegyekre, a kihalt földterületeken és az ország határain túl. A magát civilizáltnak nevező világ eme háborújának borzalmait szörnyű éhinség és járvány fogja megkétszerezni s a romokon, amelyek többé helyre nem állíthatók, a népek koldusszegénnyé lett maradékai meg fogják kötni a békét, amelyet bizonyára nem követ ismét háború.« Ezzel be is fejezem. A törvényjavaslatot éppen azért, mert nem határozza meg, hogy a lakosság igénybevétele milyen módon, milyen körülmények között történhet s miután a szabadságjogokat, a szabadságjogok alkalmazását tetszőleges időre korlátozhatják, ezt a kerettörvényt nem fogadjuk el. Végzem szavaimat azzal: nem lehet véleménykülönbség, hogy legjobb védekezés eme támadások ellen a béke. Meg kell szüntetni azt a szégyent és gyalázatot, hogy védtelen embereket lemészároljanak. Meg kell szüntetni azt a gyalázatot, hogy gáztámadással egész országokat megsemmisíthessenek, városokat kihaltakká tegyenek. Éppen ebből a szempontból azt mondom: a legszigorúbb semlegesség a legjobb védelem. Dolgozni kell a békéért! (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon j Elnök: Szólásra következik Hegedüs Kálmán kénviselő úr! (Felkiáltások: Nincs jelen!) A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik Eckhardt Tibor képviselő úr! Eckhardt Tibor: T. Ház! A légi védelemről, illetőleg a légi támadások elhárításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása kapcsán ki akarom jelenteni magam és pártom nevében azt a teljes készségünket, hogy mindazt, amire az országnak a légvédelem minél hatásosabbá tétele érdekében szüksége van, nemcsak hogy megszavazni hajlandók vagyunk, hanem magunk is a legmesszebbmenőleg kívánjuk, sőt követeljük, hogy ezen a téren minden hatásos intézkedés történjék meg. A magam részéről első kifogásként éppen azt kell felhoznom, hogy ennyi ideig késtünk ezeknek az intézkedéseknek megtételével akkor, amikor úgyszólván Európa valamennyi állama kivétel nélkül messze megelőzött bennünket ezeknek az intézkedéseknek megtételében, holott az ő veszélyeztetettségük és kiszolgáltatottságuk sokkal csekélyebb, mint a mienk. A magam részéről tehát nemcsak az ország érdekében, hanem azt hiszem, — ebben aztán különbség nincsen magyar ember és magyar ember között — az emberiség, a humanizmus, a gyermekek, öregek, aggok, az asszonyok, a polgári társadalom vitális érdekeinek védelme érdekében minden jogos, minden elfogadható áldozatra kész vagyok és mi hajlandók is vagyunk mindent megszavazni. Igen t. Ház! Én odáig megyek, hogy kifogásolom azt is, hogy éppen a légi támadásoknak kitett helyzetünkben nagyon sok esetben a múltban nem voltunk figyelemmel ezekre a szempontokra, amikor bizonyos intézményes berendezéseket elhatároztunk és itt utalok például =— hogy másról ne beszéljek — a Talbot eentralénak, a Máv. villamosításánlak kérdésére. Ez a technikai fejlődés és haladás, eltekintve a pénzügyi megterheléstől, talán abban a vonatkozásban sem volt egészen észszerű, hogy légi támadások esetére a Máv. akcióképességét lényegesen befolyásolhatja a sokkal nehezebben megvédhető villamos hálózat, mint ahogyan azt a régi rendszerű gőzyontatás mellett veszély fenyegette volna. Én tehát hajlandó vagyok minden jogos és méltányos szempont honorálására, csak egyet ne méltóztassék tőlünk kérni, hogy légvédelem címén olyan törvényjavaslatot szavazzunk meg, amelyben a szolgáltatásoknak és kötelezettségeknek számos kategóriájára semmiféle határ, semmiféle keret megadva nincs. Ha egyrészt minden áldozatot hajlandók vagyunk viselni, akkor joggal elvárhatjuk a kormányzattól azt is, hogy legalább azt megmondja nekünk, mi az áldozatoknak az a maximális mértéke, amelyet az országtól a kormányzat adott esetben, vagy állandóan, rendszeresen visszatérő kötelezettség gyanánt kíván, vagy követel. (Ügy van! a baloldalon.) Én azt láttam Európa számos államában — és itt hivatkozom főleg arra, amit közelről láttam, tapasztaltam és nagyraértékeltem, hivatkozom Anglia példájára, — hogy az egész légvédelem a hivatásos katonai körökön kívül kizárólag a polgári társadalomból önként jelentkező egyének vállain nyugszik. Én meg vagyok győződve arról, hogy a magyar társadalom hazafiságban semmivel sem áll mögötte az angol társadalomnak, de egy vonatkozásban mögötte állunk: a szervezettség dolgában, mert egy^ ilyen társadalmi akció, egy ilyen önkéntes jelentkezési rendszeren keresztül való megszervezése a társadalomnak edott esetben bizonyára eredményesebb, békeidőben sokkal kevésbbé költséges, de több munkával több fáradtsággal több organizációs tevékenységgel jár, ha nem a parancsuralom, nem a diktatórikus eljárás, hanem az Önkéntes közreműködés, a valóságos magasabb értelemben vett nemzeti' Összefogás és együttműködés jegyében folyik le. T. Ház! Én magam láttam Angliában 10— 12 ezer főnyi táborokban azokat a fiatal angol mérnököket és technikusokat, akik a legkülönbözőbb légvédelmi gyakorlatokat végezték ott, kizárólag ölként vállalt szolgálat gyanánt, az országgal, a hazával szemben. Én meg vagyok győződve, hogy a helyes modus procedendi az, ÍIEI cl kormányzat mindenekelőtt megfelelő felvilágosítással, — nem a katonai szempontok,