Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. Az egyesített bizottság, amelynek előadója szerenesés lehetek lenni, a javaslatot két ülésben rendkívül beható tárgyalásnak vetette alá. A módosítások, amelyeket a törvényjavaslaton végzett, meglehetősen mélyrehatók. Legelsősorban az 1. §-ban nemcsak a légvédelemre vonatkozó kötelezettség alsó korhatárául a 14. évet állapította meg, hanem felső korhatárát is megállapította a 60. életévben. A törvényjavaslat I 3. §-a teljesen kicserélődött és ennek helyére a bizottság új szöveget iktatott be. Az új szöveg lényege legfőképpen az, hogy a honvédelmi miniszter állapítja meg, mely városokat és községeket s ezek területén belül mely vagyontárgyakat kell és milyen légvédelmi eszközökkel berendezni. A berendezés és a kötelezettség megfelelő teljesítését a honvédelmi miniszter állapítja meg. A berendezés költségeit a magánosoktól, természetes és jogi személyektől, közadók módjára kell behajtani. Ennek a szakasznak lényeges módosítása főképpen abban van, hogy jogorvoslat lehetősége is stipuláltatott a honvédelmi miniszter határozata ellen. Ez a módosítás így szól (olvassa): »A hon védelmi (miniszternek a 2. bekezdés alapján a hozzájárulás mértéke tekintetében hozott határozata ellen a kötelezett 8 nap alatt panasszal élhet a_ közigazgatási bírósághoz és a panasz benyújtásának a behajtás tekintetében halasztó hatálya van. A közigazgatási bíróság megfelelő esetben a kötelezettség összegét leszállíthatja, esetleg fizetési halasztást engedhet, vagy a kötelezettet részletfizetési kedvezményben részesítheti.« Ez volt tudniillik az a pont, amely a bizottságban a legtöbb vitát okozta; úgy hiszem, hogy ezzel a módosítással a vitának legnagyobb részét már kikapcsoltuk. Éppen ilyen fontos a következő bekezdés (olvassa): A közigazgatási bíróság a panaszt olyan tanácsban tárgyalja, — ez aj fellébb- • vitel lehetősége — amelynek elnöke a közigazgatási bíróság elnöke vagy másodelnöke, tagjai pedig a közigazgatási bíróság egy ítélő bírája és három szavazásra jogosult ülnök. Az ülnökök közül egyet-egyet a honvédelmi, a pénzügy- és a belügyminiszter jelöl ki. A közigazgatási bíróság az eléje kerülő ügyekben e szakasz alapján soron kívül, legkésőbb 30 nap alatt köteles határozni.« A többi szakasz — a 4., 5., 6. és 7. § — a büntető rendelkezéseket tartalmazza. Ezeken inkább talán aein is stiláris, hanem törvényszerkesztési módosítások történtek, azonban a bizottság jelentése leszögezni kívánja a következőket is (olvassa): »A javaslat büntető rendelkezéseit kiegészítik a hatályban levő törvényeknek mindazok a rendelkezései, amelyek a fiatalkorúak büntető felelősségét szabályozzák. Az erre vonatkozó speciális szabályokat a javaslat büntető rendelkezései nem érintik.« Nem titok, t. Képviselőház, hogy mi történik a levegőben. Napról-napra olvassuk a világ parlamentjeinek vitáját f a légvédelemről és a légi felfegyverkezséről és olvassuk a hírlapokban azokat a híreket, amelyeket a légvédelem szakértői és tudósai a légi védekezésről és a légi fegyverkezésről írnak. Lehet, — megengedem, igen t. Ház — ihoigy ez ma még csak idegizgató olvasmány, de holnapra rettenetes valóság lehet. Ilyen körülmények között a magyar állam sem tekinthet el attól, hogy intézkedéseket tegyen állampolgárai életének és vagyonának megóvása tekintetében. A támadás előnyének hatalmától m^g vaiilése 1935 június 26-án, szerdán. 183 gyünk fosztva, de a védekezés joga, sőt kötelessége cselekvésre késztet bennünket is. Védekeznünk lehet, védekeznünk kell és védedezni fogunk is, igen t. Képviselőház. En azt hiszem, ennek a kötelességnek teljesítésében száz százalékig ki fog alakulni az a nemzeti egység, amely nélkül ez a védekezés elesem' képzelhető. Olyan acélkemény lelki erősség fogja körülvenni ezt a szegény országcsonkot, amely kizárja minden támadás lehetőségét. En hiszem, hogy ez a veszély igen-igen mészsze van, de védekezni ellene igen-igen korán ajánlatos., Ezeknek a gondolatoknak jegyében kérem tisztelettel, hogy a tör vény javaslatot ^ általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Weltner Jakab képviselő úr. Weltner Jakab: T. Ház! A miniszterelnök úr, azt hiszem, a múlt esztendőben a békéről és a háborúról mondott egy beszédet, amely a Ház osztatlan tetszésével találkozott. Éles szavakat talált a háború borzalmainak elítélésére és erős szavakat talált a béke biztosítására. S ime most itt ülünk együtt és előttünk van a légvédelmi törvényjavaslat, amelyet hogy be kellett nyújtani, a civilizációnak és az emberiségnek valóságos szégyene. (Nagy zaj a jobboldalon. — Bessenyey Zénó: Nem a védelem a szégyen! — Kassay Károly: Az, hogy szükség^ van acá!) Ügy látom, félreértés van. En a légi támadásról beszélek. Arról, hogy a légi támadás szörnyű merénylet az emberiség ellen. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Azért kell megvárni a mondat végét!) Nevetséges dolog, hogy a javaslat az emberiség szégyene. Ilyen szamárságot én nem mondok. Elnök: Kérem, képviselő úr, parlamentáris kifejezést méltóztassék használni. (Elénk derültség.) Weltner Jakab: Ismétlem, az a tény, hogy védekezni kell az ellen, hogy a békés lakosságot^ nőket, gyermekeket le ne bombázzák a levegőből, hogy ártatlan emberek ezrei, akik nem katonák, le ne gyilkolják a keresztény időszámítás ... (Zaj a középen. — Molnár Imre: Katonát leheti — Propper Sándor: Ne kötekedjenek! Hagyják kibeszélni! Mit kötekednek mindig? Rupert Rezső: Nagyon el vannak szánva a diktatúrát megvalósítani! — Zaj.) Hogy a hadjáratban részt nem vevő lakosságot lemészárolják a legszörnyűbb, a legembertelenebb módon a keresztény időszámítás XX. századában: az barbárság, elítélendő. Abban az egész Háznak egységesnek kell lennie, hogy ezeket a borzalmakat elítélje és visszautasítsa. (Reisinger Ferenc: Ezt mondta a miniszterelnök úr is!) A civilizáció csúcspontján egyre szörnyűbb eszközökkel kell védekezni a békés lakosság lemészárlása ellen. Azt hiszem, nincs olyan kultúrált ember, aki ezt ne tartaná az emberiség szégyenének, a kultúra és a civilizáció megcsúfolásának. A vadság és a barbárság háborúi valóságos gyermekjátékok voltak ahhoz képest, amilyennek most a háború ígérkezik. A régebbi korokban, a középkorban is, kitűnhettek a katonai erények, az egyéni bátorságnak, az egyéni kezdeményezésnek volt szerepe. Hol van ma szerepe a katonai erényeknek? Egyértelműen megállapítják, hogy a hadjárat nem a fronton kezdődik, hogy békés városok lakosságát gázzal 28*