Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

18e Az országgyűlés képviselőházának . elárasztják, azzal kezdődik, hogy felkeresik az ipartelepeket, azzal kezdődik, hogy odamennek a támadó repülőgépek, ahol nincs háború és elpusztítják a városokat, elpusztítják a békés lakosságot. Minél magasabb az úgynevezett kul­túra, annál borzalmasabb anyagokkal, annál borzalmasabb eszközökkel akarják ezt a hadjá­ratot a lakosság ellen vinni és ma a tudomány és a technika legkiválóbb emberei nem azon gondolkodnak, hogyan védelmezzék meg az em­beri életet, miképpen emeljék a szociális jólé­tet, hanem, hogy ellenállhatatlan mérges gázo­kat gyártsanak, amelyek ellen hatástalan min­den védekezés. Ha kitör a szörnyűséges iégiháború, akkor talán a front a legbiztosabb hely és az a vá­rosi lakosság, amely nem vesz részt közvetlenül a légi háborúban, sokkal jobban ki van téve a veszedelemnek, mint a fronton harcoló kato­nák. Milyen volt a mérges gázok hatása már 1915-ben? 1915 április 22-én alkalmazták legelő­ször a németek a mérges gázt a iegnagyobb si­kerrel és Ypernnél egyetlen gáztámadás 5000 halottal és 10.000 súlyos gázmérgezettel járt. Hol vagyunk már, hova fejlődött azóta a gáz­gyártás, azt nem is lehet tudni. Minden állam titkolja, hogy milyen eszközei vannak és titkol­ják természetesen a védelmi eszközöket is. De egészen bizonyos, hogy amely pillanat­ban valamilyen mérges gázt feltalálnak, abban a pillanatban megindul a védekezés lehetősé­gének biztosítása, amiről az ellenséges hatal­mak is tudomást szereznek és abban a pilla­natban kezdődik a munka újabb mérges gázok feltalálására, amelyek ellen a védekezés lehe­tetlen. Zöldkeresztes, kékkeresztes, sárgakeresz­tes, levizit; harmincötféle gáz volt alkalma­zásban már a világháborúban, harmincötféle gázzal dolgoztak az emberiség dicsőségére. Vannak azonban ma már gázok, amelyek ellen mindenféle gázálarcvédelem teljesen hatás­talan. Vannak olyan gázok, amelyeket finom por alakban szórnak széjjel és amelyekkel szemben mindenféle gázálarc hatástalan, mert a gáz fojtogatja az illetőt, aki a gázálarcot használja, azt tehát le kell vennie, hogy az­után megfulladjon. Vannak olyan mérgező, fojtó gázok, amelyeknél az ember órák hosszat benn lehet a gázgyűrűben, a nélkül, hogy tudná, hogy gáztámadás van és hatása csak órák, vagy egy nap múlva jelentkezik, amikor elkezdi a sejteket roncsolni. Szóval nagyszerű kedvességekkel tudják ma már az emberiséget traktálni. Óriási módon fejlődnek a gyilkolás eszközei és a gyilkolás eszközeivel szemben egészen kezdetlegesek a, védelem eszközei. Itt kell rátérnem a javaslatra. Mik a védelem eszközei? Maga ennek a ke­rettörvényjavaslatnak indokolása arról beszél, hogy mi a trianoni szerződés alapján sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint más álla­mok polgárai. Ez meg is felel a tényeknek. Ahol nem lehet légelhárító ütegekkel, repülő­gépek sokaságával a támadás ellen védekezni, ott a védelem eszközei meglehetősen korlátol­tak. Mi, mint kis ország, anyagilag talán nem is bírjuk megszerezni a védelemnek azokat az eszközeit, amelyek szükségesek. Hiszen ma már a gáztámadás ellen nemcsak gázálarc kell, ha­nem a legtökéletesebb védelem: a teljes ruhá­zat, kesztyűtől, cipőtől kezdve felöltöztetni a lakosságot; csak impregnált ruhákkal lehet csak védekezni ama gázok ellen, amelyek az ember szervezetébe beleveszik magukat. Ezen a területen a technika egészen csodálatos dol­9. ülésé 1935 június 26-án, szerdán. gokat produkál a gáztámadás terén. Megvan­nak és meglehetnek tehát nekünk azok az esz­közeink, amelyekkel a gáztámadás ellen véde­kezni tudunk? Ami ma modern, tökéletes, az 24 órán belül elavult és kezdhetjük újra az egé­szet, mert, mondom, ezen a területen, a gyilko­lás eszközeinek alkalmazásánál a technika óriási módon fejlődik. Mi tehát a legjobb védelem?' A legjobb vé­delem az éles, erős tiltakozás minden háború ellen és minden szörnyűség ellen, amellyel a békés lakosságot és az emberiséget le akar­ják mészárolni. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Tudom, hogy a mi kis országunk a háború és a béke kérdésében nem döntő je­lentőségű. Mi legfeljebb csak áldozatai lehe­tünk annak a vetélkedésnek, amelyet a nagy : hatalmak egymással szemben folytatnak; mi csak áldozatai lehetünk a hadi üzemek tulaj­donosainak üzleti spekulációiból kirobbanó há­borúknak; mi csak áldozatai lehetünk a dikta­túráknak, amelyeknek alkotó eleme a háború. Való és tény, hogy ezt a háborús feszültsé­get, amely most az egész világot izgalomban tartja, nemcsak nálunk, de mindenütt, a rossz béke okozta, amely a gazdasági romlással együtt olyan légkört hozott az egész világra, amely egyenesen kibírhatatlan. A rossz békét követte a rossz gazdasági rendszerek alkalmazása; a rossz békét követte az elzárkózás politikája, kö­vette az autarchikus termelés és követte az egész világon mindenütt az a politika, amely csak saját magát nézte és kutyába sem vette az egész emberiség érdekeit. Ennek az uszító, gyűlölködő háborús politi­kának, ennek az uszító és gyűlölködő gazdasági elzárkózásnak a légköre fekszik ma rá az egész civilizált világra. Amikor tehát védekezésről beszélünk, akkor azt mondom, hogy nemcsak ne­künk kell tiltakoznunk, de mindenkinek tilta­koznia kell elsősorban az ellen, hogy háború le­hessen és kétszeresen, százszorosan kell tilta­kozni az ellen, hogy mérges gázokkal megmér­gezzék az emberiséget; százszorosan kell tilta­kozni az ellen, hogy nőket és gyermekeket az úgynevezett keresztényi szeretet XX. századá­ban meg lehessen támadni és ki lehessen, irtani. Itt utalok arra, hogy az egyháznak óriási hatalma van, tehát elsősorban az egyháznak kell tiltakoznia minden háború ellen. A szeretet vallása azt hirdeti: ne ölj. Tiltakozni kell min­den emberölés ellen és kétszeresen tiltakozni kell, amikor tudjuk, hogy mi készül, hogy mi­lyen eszközökkel, milyen módon akarják a nőt, a gyermeket és az ártatlan dolgozó munkások tízezreit kiirtani. Minden templomnak szószék­nek kell lennie a háború ellen, lázítania kell, fel kell világosítania az embereket, hogy szé­gyen, gyalázat és barbárság az, hogy a mi szá­zadunkban tömegesen lehet kiirtani az embe­reket, hogy felmerülhet az a gondolat, hogy az ártatlan lakosságot is megtámadják. Meg kell szervezni a békéért való hadjára­tot. Maga a javaslat indokolása azt mondja, hogy a szerződések és egyezmények nem vedel- | meznek meg bennünket a támadások ellen. Le­hetségesnek, közelfekvőnek tartja azt a lehe­tőséget, hogy egy ilyen támadásnak az áldo­zatai lehetünk. Most tehát kérdem, ha ez áll, hogy a támadás lehetősége megvan, ak­kor védelem-e az, amit mi ez ellen ezzel a keret­törvénnyel nyújtani tudunk? Nem. Egy ilyen kis ország nem tudja követni a többi nagy álla­mok példáját, pláne amikor elismerten korlá­tozva v^an abban, hogy a védelmet a maga töké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom