Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

182 Az országgyűlés képviselőházának nak-e ahhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sür­gősséget kimondja. Napirend szerint következik a II. Eákóczi Ferenc fejedelem emlékét megörökítő kétpengős ezüstérmék veréséről szóló törvényjavaslat har­madszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a tör­vényjavaslat szövegét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa a tör­vényjavaslatot). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a tör­vényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfo­gadni*? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot har­madszori olvasásban is elfogadja és azt tárgya­lás és hozzájárulás céljából a Felsőháznak küldi meg. Napirend szerint következik a légvédelemről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó Farkas Elemér képviselő úr, őt illeti a szó. Farkas Elemér előadó: T. Képviselőház! Ügy érzem, nem követek el mulasztást előadói kötelességemmel szemben, ha ezt a javaslatot nem szándékozom bővebben és hosszasabban indokolni, illetőleg ismertetni. A javaslat igénytelen felfogásom szerint egy; szükségszerűséget pótol, aminek dokumen­tálására csupán azt vagyok bátor felhozni, hogy nem volt az utóbbi években sem itt a plénumban, sem a bizottságban egyetlenegy honvédelmi költségvetési vita sem, amelynek során a, törvényhozás pártkülönbség nélkül — ezt aláhúzom — ne kérte és követelte volna már régebben, évekre visszamenőleg a légvé­delmi törvény megalkotását. (Ügy van! Ugy van!) A légvédelmet régen megszervezték már mindenütt. Az újságokban nemcsak a légi fegyverkezésről szóló híradásokat, hanem a légvédelmi gyakorlatokról szóló jelentéseket és híradásokat is olvashatjuk. Megszervezték a légvédelmet mèg a legyőzött államok is..., (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas Elemér előadó: ...abból az elgon­dolásból indulva ki, hogy a, Paris-környéki békék a légvédelmet nem tilalmazzák és a lég­védelemnek, mint olyannak, nincsen támadó jellege. Egyedül nálunk nem történt még ezen a téren ' intézkedés,, aminek a vetülete azután az a számtalan felirat, panasz és kérés a tör­vényhozáshoz és a kormányhoz, egyes autonó­miák, közületek, de egyesek részéről lis, ame­lyekben állandóan kérik és sürgetik a légvé­delemnek Magyarországon leendő intézményes megszervezését. Bölcsen méltóztatnak tudni, hogy a béke­szerződés folytán Magyarország légi haderő­ket nem tarthat és így légitámadás esetén re­torzió s eszközökkel nem élhetünk. Ez a jelen­ség már maga is fokozottabb fontosságot köl­csönöz ennek a javaslatnak, mert légi táma­dás esetén majdnem kizárólag a polgári lég­védelem által nyújtott védelemre vagyunk utalva, csak ennek segítségével tudjuk állam­polgáraink életét,, testi épségét és vagyonát megóvni. Kétségtelen az is, hogy a javaslat elég súlyos terheket fog róni. az ország lakos­ságára és fokozott kötelességteljesítést követel a nemzet minden egyes tagjától. Ez azonban elviselhető akkor, ha éppen az előbb említet­teknél fogva tudjuk, hogy csak a légvédelem (intézményes megszervezése révén tudja min­39. ülése 1935 június 26-ám, szerdán. denki megvédeni^ saját életét, vagyonát, csa­ládjának biztonságát és munkahelyét is. A javaslat — és ezt állítom minden el­lenkező felfogással szemben — egy kerettör­vény, amely kétségtelenül messzemenő felha­talmazást nyújt a kormánynak. De a kérdést máskép, mint kerettörvény révén megoldani nem lehet, még pedig azért nem, mert nem le­het a technika folytonos haladása következté­ben minden egyes esetre és főkép eshetőségre vonatkozóan törvény útján intézkedni. De nem lehet másként, mint kerettörvény útján intéz­kedni azért sem, mert egyik állam sem lesz haj­landó komoly esetben az ő légitámadásának cél­ját,, eszközeit és további taktikáját már béké­ben elárulni. T. Ház! A javaslat egy, a messze jövőbe néző óvóintézkedés, amelynek létjogosultságát ebben a pillanatban nem indokolja más, mint az, hogy Magyarország majdnem utolsó azok közt az államok közt, amelyek ezen a téren még intézkedést nem tettek. T. Ház! Nemzetközi törvények és egyezmé­nyek ebben a pillanatban még nem biztosítják az államok egyetemét a légi támadás romboló hatásai ellen. A légi támadások ellen való vé­dekezés egyetlen óvszere a repülő vadászszáza­dok, a földről alkalmazott légvédelmi tűzesz­közök és a polgári légvédelem megszervezése. Nézzük, t. Ház, egyenként, hogyan állunk ezzel a kérdéssel. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy légi haderőkkel Magyarország nem ren­delkezik. A trianoni békeszerződés értelmében még védelem céljaira sem szabad légi haderő­ket tartania. A földről alkalmazott légvédelmi tűzeszközök tekintetében pedig ugyancsak a trianoni békeszerződés lehetetlen, lealázó és abszolúte meg nem felelő helyzetbe hozta Ma­gyarországot. Marad tehát, mint egyetlen le­hetőség, egyetlen remédium a polgári légvéde­lem minél erősebb és minél intézményesebb megszervezése. T. Ház! A légi támadás elleni védekezés mindaddig, amíg, mint mondom, nemzetközi egyezmények és szerződések nem biztosítják az államokat légi támadás ellen, kell, hogy olyan pontosan, rendesen és« kifogástalanul működő szerve legyen az államnak, mint a közbizton­ság szervei. Intézményes — ezt aláhúzom, in­tézményes — megalkotása pedig az ország la­kosságára, a közületekre, a magánosokra há­ruló .súiyosi terhek, valamint az államhatalomnak a magánjogba való erős beavatkozása folytán máskép, mint törvény útján, nem lehetséges, eltekintve attól, hogy minden állam, amely ez­zel a kérdéssel foglalkozott, vagy törvény lít­ján, vagy törvényerejű rendeletekkel igyeke­zett a kérdést szabályozni. T. Ház! Ezt a törvényjavaslatot is az a szellem hatja át, amely végigvonul minden egyes törtvényünkön, amely a honvédelemmel foglalkozik: a trianoni békeszerződés korlátai közt gondoskodni az ország védelméről és az ország védelmének erősítésével szolgálni a bé­két. Üjból állítom erről a helyről is, hogy ez a nemzet csak akkor szolgálja valóban és igazán a békét, ha a nemzetet olyan erőssé és ellen­állóképessé tudjuk tenni, hogy védekezni tud minden jogtalan és erőszakos támadás lehető­sége ellen. Egy lefegyverezett és védtelen ország min­dig nagyobb veszélye a békének, mint olyan nemzet, amely erejének tudatában tud gondos­kodni állampolgárainak életéről, védelméről és nemzeti fejlődésének biztonságáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom