Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-38

174 Az országgyűlés képviselőházának ben ugyanis megtörtént az a gyalázat, hogy a magyar országgyűlés lázadónak, hazaárulónak, pártütőnek, az. igazi szabadság felforgatójának nevezte ezt a minden izében fejedelmi férfiút, akinél fényesebb példát az áldozatos, önzetlen, soha meg nem alkuvó hazaszeretetre még a magyar történelem lapjain sem adott senki. Az 1715 : XLU. tc.-nek ezt a szégyenletes 2. és 3. §-át végre törölte a magyar törvénytárból az 1906 : XX. te., egyben elrendelte a bujdosó hamvainak Lazaszállítását és emlékezetének szoborművel leendő megörökítését. A szobor felállítására vonatkozólag Magyarország kormányzója az 1934 évi augusztus 30-án kelt legfelsőbb kéziratában kifejezte azt a legfelsőbb óhaját, hogy a nagy fejedelem emlékét az ország fővárosában, a parlament előtti térség déli oldalán felállítandó érc-lovasszobor örökítse meg. II. Rákóczi Ferenc ércbeöntött méltó emlékezete tehát az ország szívében fogja hirdetni a nemzet kegyeletét. Szüksége« azonban, hogy ne csak Budapesten, de szerte városokban, falvakban és tanyákon mindenütt, ahol csak magyarok laknak hirdettessék, s a fejedelem képe másának nyomán ragyogjon a példaadás, amely az ő emlékezetéből fényesen sugárzik szét. Ezt a célt kívánja szolgálni a pénzügyminiszter úr törvényjavaslata, (Mózes Sándor: Hol a kormányi) mely a fejedelem halálának 200 éves fordulója alkalmából emlékérmék verését rendeli el s amelynek előadását szerény személyem nagy tisztességének tartom. T. Képviselőház! Forgalomban lévő ezüstérméink közül az egy pengősök verését az 1925. évi XXXV. törvénycikk, a két- és ötpengős érmék verését pedig az 1929 : XXVI. törvénycikk rendelte el. Ez az utóbbi törvény a verhető ezüstérmék együttes névértékét 65 millió pengőben állapította meg és e kereten belül a pénzügyminiszter úr hatáskörébe utalta az arány megállapítását az egy-, két- és ötpengős érmék között. Összesen 63,250.000 pengő névértékű ezüstérmét verettünk eddig, ar szabad kontingens tehát 1,750.000 pengőre rúgna. Ennek a kontingensnek terhére azonban az 1935 : V. törvénycikk 50.000 darab kétpengős Pázmány Péter emlékérem verését rendelte el, vagyis a szabad kontingens ezidŐszerint 1,650.000 pengő. A törvényjavaslat úgy intézkedik, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékének megörökítésére 100.O0O darab kétpengős ezüstérmét kell verni. Ennek a mennyiségnek a névértéke összesen 200.000 pengő, mely a rendelkezésre álló 1,650.000 pengős keretbe belefér. Ennyi a törvényjavaslat ismertetése, t. Ház. Ezen kívül van szerencsém bejelenteni, hogy a pénzügyi bizottság a javaslatot egyhangúan, hozzászólás nélkül fogadta el, hasonlóan az 1906 : XX. tcikk bizottsági és plenáris tárgyalásához, amelyet az ország egyöntetű közvéleményének kidómborítása végett akkor a Ház szintén hozzászólás nélkül fogadott el. Nem mulaszthatom el ebben az ünnepi órában, amikor új Rákóczi emlékérmék veréséről határozunk, hogy a t. Ház figyelmét föl ne hívjam azokra a régi Rákóczi emlékérmékre, ame-. lyeket szintén a nagy fejedelem képe másával vertek a szécsényi országgyűlés alkalmából, 1705-ben. A 230 éves Rákóczi érmén a három magyar vallásfelekezetet szimbolizáló allegorikus papnők közös buzgalommal közös oltár tüzét élesztik, az oltár talapzatára pedig ércbetűkkel öntetté bele a vezérlő fejedelem, hogy »Concordia religionum animata libertate«, fölébe pedig csak ennyit »concurrunt ut alant« '8. ülése 1935 június 25-én, kedden. — versenyeznek abban, hogy táplálják. — Vajha a régi Rákóczi érmék tanítását az új érmék széthordanák az országba, mindenütt hirdetvén, mint az apostolok vallásfelekezeteknek, társadalmi osztályoknak, foglalkozási ágaknak egyetértését a közös magyar oltár testvéri szeretettel való élesztésében. Ezzel az óhajtással és ebben a reményben kérem a t. Házat, hogy a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kun Béla képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk a baloldalon.) A t. előadó úr az ülés megkezdése előtt azt mondta nekem, hogy ezelőtt 29 esztendővel, amikor Rákóczi hamvait hazahozták és ennek a nagy aktusnak tör vény beiktatásáról volt szó, egyhangú volt a határozat, mert senki nem szólt hozzá a szóban fekvő tárgyhoz. T. Ház! Amikor én most felszólalok, a világért sem akarom, hogy azon az egyhangúságon, amely ennek a törvényjavaslatnak a nemzet egyeteme részéről való elfogadását kíséri, bármi tekintetben is csorba essék. Ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy noha a kormány képviseli az államhatalom gyakorlása révén az egész nemzetet, — hogy miképpen jutott e képviselethez, arról most ne beszéljünk —- mégis úgy tüntetik fel, hogy ez a javaslat csak hivatalos helyről jött javaslat, tehát nekem, mint aki titkos választás útján nagy Bercsényi Miklósnak, Rákóczi főgenerálisának városából, Hódmezővásárhelyről választattam országgyűlési képviselőnek, a néptömegek részéről jogcímem van arra, hogy hozzászóljak a szóban fekvő tárgyhoz és pár emlékező és emlékeztető mondattal hozzájáruljak e törvényjavaslatnak tárgyalásához, illetőleg annak elfogadásához. T. Ház! Minden magyar ember szívének és lelkének minden érzésével egyezik ez a törvényjavaslat. Minden magyar ember lelkének legbelsőbb húrjait rezdíti meg, noha rövid és egyszerű, de teljes egészében mégis egy dicsőséges, nagy magyar múltnak felelevenítését foglalja magában. De nem elég az emlékezés, t. Ház, II. Rákóczi Ferencnek, a nagy fejedelemnek szabalságküzdelmeire, nem elég csak az ő tündöklő dicsőségét szemléltetnünk az ország közvéleménye előtt, nem elég őt ékes szavakkal dicsőítenünk, hanem a mai nagyon sok vonatkozásban üzérkedésre és jogtalan nyerészkedésre hajlamos világban, oda kell állítanunk az ő alakját, mint az igaz magyar önzetlenség eszményiségének képviselőjét, mert minél nagyobb a mostani életforgatagban az egyéni érvényesülésre törekvő vágyakozás, annál nagyobbnak kell lenni azokban, akik a közkötelességek teljesítésének oltárán áldozni akarnak, az önzetlenségnek, az egyéni jobb sorsot munkáló célokról való lemondásnak, és minél inkább rontja a mai magyar közéletet az anyagi boldogulás igénybevételéhez való gyors iramlás, annál inkább kell nekünk, elsősorban az országgyűlés tagjainak, példátmutatóan, s ha lehet, példátragyogfcatóan képviselnünk azt az igazságot, hogy amint II. Rákóczi Ferenc és az ő legfőbb generálisa, nagy Bercsényi Miklós és a kuruc hősök félretettek minden egyéni érvényesülést, félretettek anyagi jólétet, családi boldogságot, félretettek mindent, de mindent, ami az egyént a jelenhez és a jövőhöz köti, csak egyet nézve: a nemzet összeségének érdekét, — azonképpen nekünk is hasonlóképpen kell cselekednünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.)