Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

166 Az országgyűlés képviselőházának túlmunka oka, hogy a kellően dotált tisztviselők ezt a kis kiegészítést is elfogadják, akkor sürgősen intézkedni kell abban az irányban, hogy a munkahalmozásoknak ez a formája megszűnjék. Csak kiragadott példákat akarok említeni. Az egyik azt mondja, hogy a tisztviselőnek munkaerejét hivatalos időn túl is igénybe kellett venni s ez 7300 pengős túllépést jelent. A másik azt^ mondja, hogy egy nyugalmazott osztálytanácsosnak az alkalmazása, mint tiszteletdíjas jogi tanácsadó, havi 90, illetőleg 80 pengő munkadíjat igényelt. A harmadik azt mondja, hogy a hivatalos időn túl foglalkoztatott tisztviselő havi 72 pengő járandóságot nyert. A negyedik azt mondja, hogy a délutáni órákat is állandóan a szolgálatnak kellett szentelnie, ezért 2200 pengős túlkiadás állt elő. Ezek csak kiragadott példák, . de ezekkel szemben meg kell állapítanunk azt, hogy ezek a túlkiadások, illetőleg a munkahalmozások igen könnyen volnának mellőzhetők azon az úton, hogy helyükbe megfelelő munkaerő állíttassák be, akiknek a díjazás talán életmentést is jelentene. Azt mondják ezzel szemben, hogy éppen az elmúlt években kellett nagyszabású nyugdíjazásokat végrehajtani. Nos, ha a nyugdíjazások a munka elvégzésének olyan mérvű rovására történtek, hogy a szolgálatot csak túlmunkával lehet elintézni, akkor ez az egész leépítés nem volt egyéb, mint szemfényvesztés s még csak nem is térül meg a réven az, ami a vámon elvész, mert a túlmunkálatok díjazása még a kifizetett nyugdíj összegen felül is az államnak költségébe kerül. Ha a munkára alkalmatlan vagy a maga szolgálati éveit kitöltött tisztviselő nyugdíjba megy, a magyar fiatalság legelemibb követelése az, hogy túlóradíjazás és a túlmunkavégzés helyett nekik teremtsenek munkaalkalmakat és elhelyezkedési lehetőségeket. A minisztériumokban, sajnos, egyre inkább kizárólagos birtokként kezelnek egyes munkaköröket, holott meg kell állapítani azt, hogy nincs pótolhatatlan ember; ha pedig van pótolhatatlan, akkor annál inkább kötelessége a feljebbvalónak és felettes hatóságnak gondoskodni arról, hogy az utánpótlás megneveltessék arra az időre, amikor a természet már nem fogja tűrni ä pozícióhoz való további ragaszkodást. Továbbnézve a zárszámadás adatait, a rendelkezési alapok és a sajtóalapok növekedésére kell rámutatni. Ez ugyanegy régi rendszer, a kormány ebben a kérdésben egyáltalában nem teremtett új stílust, de ő sem maradt meg a keretek között, legfeljebb annyibaii javult a helyzet, — és ez a kormány alkotmányos érzületének szintén egyik bizonyítéka — hogy a rendelkezési alapokat most már szabályszerűen heleépíti a költségvetésbe, felemelteti ezeket a költségvetésen keresztül a maga számára, valószínűleg azért, hogy ezzel is elkerülje azt, hogy az elszámolásra nem kerülő milliók a zárszámadási túllépéssel kapcsolatban még egy ízben alkalmat adjanak az ellenzéknek ezeknek az összegek kifogásolására. (Gr. Apponyi György: Azt hiszi képviselőtársam, hogy így nem lesz túllépési) Kernelem, hogy nem lesz, mert most már megfelelő öszszeg van beállítva a költségvetésbe erre a célra. De valószínű, hogy ez. az összeg is olyan, mint a gyermekek szappanbuborékja: 37. ülése 1935 június 2h-én> hétfőn. minél tovább fújják, annál szélesebbre hajlandó tágulni, míg végleg el nem pukkan. T. Képviselőház! Beszélni is kellene azokról az összegekről, amelyeket vállalatok szanálására, gazdasági tájékozatlansággal és gaz! dasági könnyelműséggel létrehozott szervek károkozásának helyreállítására fordítottak. Beszélni kellene például arról, hogy mi okozta a vaj külföldi értékesítése körül felmerült előre nem látott 60.000 pengő kiadást; beszélni kellene arról, hogy a paprikamonopólium még meg sincs alkotva, s máris 38.000 pengőt emésztettek^ fel annak az intézménynek előkészítő munkálatai, amely ellen minden termelő tiltakozik, csak a jövendőbeli haszonélvezői azok, akik megalkotását sürgetik. Bár több oldalról hallottam, hogy ezt lezárt ügynek tekintik, mégis beszélni kellene arról az 540.000 pengőről, amely ebben a zárszámadási évben van elszámolva, nevezetesen beszélni kellene az Alföld öntözésével kapcsolatos Ruttkay-féle tervekről. Ezt ugyan, amint már mondottam, lezárt kérdésnek tekintik, mégis újból és újból beszélni kellene erről, mint a hivatalos pénzzel való könnyelmű gazdálkodásnak a tipikus példájáról. ' Beszelni kellene a boletta alapról, amely szintén be van építve ebbe a zárszámadási jelentésbe, amelynek áttekintésére és felboncolására azonban még a rendelkezésre álló 30 perc is kevés volna. Beszélni kellene sok egyébről is, amiből újból és újból világosság derülne és kitűnne a magyar állam költségvetésének osztály jellege. T. Ház! Sajnos, a Képviselőház egyre inkább szavazótestületté válik, szavazótestületté alakul. A 'bírálat joga kényelmetlen helyzetet teremt a kormány számára. Sokkal egyszerűbb túllépéssel elintézni a dolgokat, amikor a néhány soros indokolás még annyi felvilágosítást sem ad a kiadásokról, mint amennyit a költségvetés tárgyalása során esetleg az expozébői vagy egyéb kormánynyilatkozatokból kaphatunk. Ennek elleniére is, ha csak néhány szóban is, ha csak felületesen is, ha nem pénzügyi és nem politikai összefüggéseiben, de mégis vizsgáltuk ezt a ^zárszámadást azért, hogy a közvéleménynek legalább néhány kiragadott adaton keresztül tiszta képe legyen arról a gazdálkodásról, amely a költségvetésben rendelkezésre bocsátott összegekkel folyik, számadás nyomán sem alakulhat ki bizalom bennünk a kormány iránt. Éppen azért a zárszámadási jelentést nem vesszük tudomásul és a kormány gazdálkodásáért a felmentést nem adjuk meg- , (Helyeslés a bal- és a. szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még • valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az ülést három percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a most elhangzott zárszámadási vitára reflektálok, méltóztassanak megengedni, hogy kirekesszem észrevételeim köréből mindazokat a megjegyzéseket, amelyek lényegükben a költségvetési vita anyagába tartoznak. Ezekre nézve részletesen nyilatkoztam annakidején, tehát most a zárszámadás tulaj dómképpeni anyagára, kell szorítkoznom. Megállapíthatom, hogy valamennyi szónok