Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-37
Az országgyűlés képviselőházának 3\ helyeslőleg emelte ki azt, hogy a zárszámadásokat az, 1933/34. évre vonatkozólag idejében terjesztette elő a kormány. (Ügy van! Ügy van! — Gr. Esterházy Móric: Ügy van! Nagyon fontos!) ami rendkívül fontos, (Ügy van! Ügy van!) mert a szónokok helyesen emelték ki azt, hogy a zárszámadások gondos áttanulmányozása, megvitatása és kritizálása hasonlóan fontos kötelessége és joga a parlamentnek, mint a ' költségvetés megvitatása és megállapítása. (Ügy van! ügy van!) Eveken keresztül nem terjesztették elő a zárszámadásokat kellő időben és így csak utólagos, idejétmúlt s ezért nagyrészt érdektelen kritika fejlődhetett ki. Ezért, ha azt mondom és aláhúzom, hogy a mi kormányunk súlyt helyez arra, hogy ez a végre helyreállott időbeli és tárgyi rend a zárszámadások előterjesztésénél és tárgyalásánál a jövőben is biztosíttassék, — és erre a kormány igen nagy súlyt helyez — (Helyeslés jobbfelől és a középen.) akkor, azt hiszem, pártkülönbség nélkül a Ház minden egyes tagjának helyeslésével találkozom. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Most azután abból a körülményből, hogy a kormány a zárszámadást pontosan és idejében terjesztette elő, az az optikai csalódás állott elő, hogy most már, amikor van alkalom zárszámadásokat bírálni, ezek ellenében nagyobb kifogások hangzanak el, mikor pedig időben és tárgyilag is, viszonylag nagyobb rend van, mint azokban az időkben, amikor senki sem kifogásolta a tényleg létező bajokat, mert nem jutott abba a helyzetbe, hogy azokat kifogásolhassa. (Ügy van! jobbfelől.) Ezért tárgyilagosnak tulajdonképpen azt az attitude-öt tartom, amelyet Esterházy gróf úr foglalt el, aki a zárszámadási és a költségvetési kérdéseknek egyik legjobb ismerője, aki állandóan kritizálta azokat és most is rámutatott bizonyos kérdésekre, amelyekre felvilágosítást óhajt, de konstatálván a határozott változást a kormány ezirányú gestiójáhan, elfogadta a zárszámadást. Ha végigmegyek az egyes megjegyzéseken, akkor Horváth Ferenc képviselőtársam felszólalásával kezdem, aki többek között a beruházásokra is kiterjeszkedett, megállapítván, hogy ebben a zárszámadásban kevés beruházás van s a svéd példát hozta fel, ahol az ezeregynéhány millió svédkoronás költségvetésben több beruházás mutatkozik. A beruházások kérdéséről már ismételten nyilatkoztam. Svédország helyzetét nem lehet a mienkkel összehasonlítani. Azt hiszem, hogy a beruházások kérdésében az észszerű középúton járunk, amely megtermékenyíti a gazdasági életet és á<meneti lendületet ad addig, míg majd a magángazdaság is a maga erejéből fog tudni beruházásokat' eszközölni. Ezt a politikát a lehetőség szélső határáig folytatni kell, de csak okos és csak produktív célokra szabad beruházni és csak olyan 'pénzt, amely vágy megvan, vagy olcsó kamat mellett előteremthető, mert ellenkező esetben további súlyos eladósodás következik be. Horváth Ferenc képviselő úr rámutatott arra, hogy a nyugdíjaknál 10 millió pengő túlkiadás van. Ez törvényes alapon és törvényes keretben jött létre % A nyugdíjkérdésnek a súlyos voltára, azt hiszem, senki olyan nagy nyomatékkal még rá nem mutatott ebben a Háziban, mint én az expozémban. Ezen azonban gyökeresen segíteni nem tudunk, amíg a trianoni kérdést nem tudjuk megoldani, vagy amíg a gazdasági viszonyokban nagy javulást nem tudunk felmutatni. y . ülése 1935 június 2U-én> hétfőn. 167 A többi, hogy — úgy fejezzem ki magamat — nem gyökeres terápia, hanem csak kozmetikai kezelés. Nagyon gyakran felhozzák a főispáni és a miniszteri nyugdíjakat is, hogy tudniillik az egyik miniszter három, a másik öt év múlva éri el a nyugdíjat. tTgy tudom, hogy azok az összegek, amelyek ebből adódnak, nem lényegesek. Az erre vonatkozó összegeket — a főispáni nyugdíjakat — már lényegesen esök! kentették. Ha ma valaki vezető politikai pozií cióra — felelősségteljes pozícióra — vállalkozik, akkor megköveteljük tőle, hogy minden nexusa | a gazdasági élettel, quasi szerzetesi módon — és ezt jogosan követeljük — szűnjék meg és meg | is szűnik, s akkor még azt a lehetőséget sem adni, hogy bizonyos relative rövidebb idő múlva ! nyugdíjat kaphasson, nem tudom igazságos j volna-e, mert ez in ultima analysi.arra vezetne, hogy vagy csakis teljesen anyagi eszközök nélküli, mindenre elszánt ember vállalhat ilyen pozíciót, (Ügy van!) vagy kitűnő anyagi viszonyok közt élő ember, s így éppen annak a küzdő középosztálynak emberei, akik más osztályok méltó képviselőivel együtt a történelmi magyar nemzet élő lelkiismeretét és erudicióját hozták magukkal, ki volnának ebből zárva. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ez nem olyan kérdés, amelynek ismételt és állandó kiélezése és az ezáltal keltett hangulat egyáltalán arányba volna hozható annak anyagi kihatásával. A Péti-gyárnál mutatkozó körülbelül öt; millió pengős túlkiadást is szóvátette Horváth I Ferenc képviselőtársam. Ez a dolog úgy áll, I hogy a nitrogén-műtrágyagyár 1930-ban kötött szerződése alapján megváltotta azt az üzemet, amely egyik alapanyagát gyártja. Ezzel kapcsolatban a megváltás egész összeget magára kellett vállalnia, amit azonban az üzeméből nem tud fedezni, tehát egy átmeneti kötelezettség áll fenn, amely hosszabb időn keresztül törlesztetik. Ezzel áll kapcsolatban a zárszámadásban szereplő kiadási többlet. A megváltás eredményeképpen azonban a nitrogén-műtrágya előállítási költségei csökkennek, aminek az államháztartás, de a mezőgazdaság szempontjából is, éppen most, a fagykárok, a jégkárok idején, nagy fontossága van. Megjegyzem, hogy ez olyan intézkedés, amelyet mint meglevőt vettünk át, de amelynek indokoltsága teljes mértékben megvan. A hitelintézetek ellenőrzése és részben megsegítése terén — utalok itt különösen a vidéki kis intézetekre, amelyekben a bankvilág sokkal kevésbé van érdekelve, mint az agrártársadalom, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely nemcsak mint hiteltvevő, hanem mint igazgatósági tag is érdekelt — szükség van arra, hogy ezek részére a Pénzintézeti i Központ útján 'bizonyos esetekben segíthessünk. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy mennyire ' szükség van erre, azt nap-nap mellett látom, amikor — nem akarok városneveket említeni, nomina sunt odiosa — küldöttségek jönnek hozzám és feltárják a helyzetet. Ezekben az esetekben számtalan helybeli, megyebeli^ sőt egész országrészbeli, gazdasági exisztenciának, elsősorban gazdáknak, de másoknak^ is, így a kisiparosoknak stb. a helyzetét is mérlegelni kell. Néha 100, 200, 300 és 1000 pengőn csődök és összeomlások is múlnak. Itt legfeljebb csak azt méltóztassék ellenőrizni, hogy a tisztesség, a gondosság, a hozzáértés megvan-e, de más garanciát ne tessék kérni. Ebben az irányban bizalmat kérek. Korrektebb nyilat-