Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

Az országgyűlés képviselőházának 37 nál az előirányzattal szemben emelkedést va­gyunk kénytelenek konstatálni a lerótt, tehát befolyt adók összegét vizsgálva. A forgalmi adók és illetékek 4'1 millió, a fogyasztási adók 5 millió, a vámbevételek 1'4 millió pengővel, tehát a lerótt közvetett adók összege, hozzávéve még a só, a szaharin, a sorsjegy és a dohány­monopólium jövedelmét, 450 millió pengős tételt mutatnak, szemben az egyenes adóknak ennél. sokkal alacsonyabb tételével. Az egyenes adók tehát nemcsak a kirovásnál, hanem a lerovás­nál is jelentékeny előnyt adnak a közvetett adóknak és ez az arány és tendencia nem javul később sem. Maga az indokolás is hivatkozik erre, amikor azt mondja, hogy az egyenesadó hátralék vagy csak beláthatatlan időn belül ke­rül lerovásra, vagy pedig gazdasági, vagy egyéb okokból egyáltalán nem is hajtható be. Itt kell azután 'megemlítenem, hogy erről az oldalról már számtalanszor kértünk névsze­rinti kimutatást az egyenesadóhátralékosokról. Ügy véljük, joggal vagyunk kíváncsiak arra, hogy a nagybirtok és nagytőke hogyan tesz eleget adófizetési kötelezettségének (Buchinger Manó: Nagyon gyengén!) és azt az adót, ame­lyet a mai adókivetési rendszer hiányosságai mellett mégis ki lehet rájuk róni, hogyan ke­rülik meg, hogyan bújnak ki alóla, ha már nincs mód rá, hogy a vagyont úgy és olyan mértékben lehessen megadóztatni, mint ahogyan például a hatgyermekes család liszt- és cukor­fogyasztását képesek és tudják megterhelni. A zárszámadás a lerótt adók kimutatásával is bizonyítja, hogy a föld, a gyár, a háztulaj­don, a vagyon és a jövedelem, a részvénytársa­ságok és a bankok, tehát a teherbíró rétegek és osztályok az állam eltartásának kisebb részét vállalják magukra és azt a részt is, amelyet magukra vállalni kénytelenek, mindenféle esz­közökkel áthárítani képesek. Azok az adóne­mek, amelyeket szinte maradéktalanul a leg­gyengébbek fizetnek és amelyek szinte mara­déktalanul átháríthatok a leggyöngébbékre, al­kotják az állam költségvetésének alapját és leg­biztosabb, kikerülhetetlen jövedelmi forrását. Érdekesen alakulnak azok a tételek is, ame­lyek felülmúlták az előirányzatot. Csak apró té­teleket akarok kiragadni. Nem^ tudok foglal­kozni azokkal a nagy vonatkozásokkal, ame­lyekkel például az előttem szólott képviselőtár­sunk foglalkozott, de ezek az apró tételek is na­gyon karakterisztikusak abból a szempontból, hogy miképpen alakul a magyar állam költség­vetése. A költségvetési előirányzattal szemben 422.000 pengő bevételi többlet mutatkozik pél­dául az állami kislakások házbérjövedelménél, ami azt jelenti, hogy ebben a tárgyévben sike­rült a munkanélkülieket, tehát a bért nem fize­tőket ezekből az állami kislakásokból kilakol­tatni és helyükbe fizetőképes lakókat helyezni. A kislakások mint szociális intézmény tehát annyira sem feleltek meg céljuknak, mint az előző esztendőkben. Több-bevétel mutatkozik az előirányzatnál a közegészségügynél az ápolási díjaknál, ami azt jelenti, hogy a falu népének apró kis házi­kói, kunyhói nem mentesültek ebben az évben sem a végrehajtás alól, ha a család egyik vagy másik tagja súlyos betegség miatt kórházba kényszerült. Itt visszatérek Görgey képviselő­társamnak arra az indítványára, amely ezek­nek a kis családi házaknak mentesítését köve­teli a betegápolási, a kórházi költségek végre­hajtása alól, de hozzáteszem egyúttal azt, hogy ezt az indítványt ezekből a padokból már ülése 1935 június 2h-én, hét jön. 165 számtalanszor előterjesztettük, anélkül, hogy ennek eredménye lett volna. Az előirányzattal szemben bevételi több­let mutatkozik az állami középiskolák jövedel­ménél, a polgári iskolák tandíjánál és vizsga­díjánál 520.000 pengővel. Hogy ezeket a pénze­ket hogyan szedték elő a szülők, hogy milyen rettenetes anyagi és erkölcsi pressziónak vol­tak kitéve, amíg ezeket a pénzeket összeszed­ték, ez arra enged következtetni és azt a meg­állapítást kényszeríti ki belőlem, hogy nagyon­nagyon messze vagyunk még attól, hogy az oktatás mindenki számára elérhető legyen, iaimikor ez az esztendő ezt a fájdalmas ered­ményt tudta felmutatni. Ahogyan mondottam, ezek nagyon karak­terisztikus számok a maguk látszólagos jelen­téktelenségében is. De karakterisztikusak azok is, amelyek az előirányzott összegen alul ma­radt lerótt összegekről számolnak be. Alul­maradtak az előirányzaton az államvasút, a posta, a távírda és a távbeszélő bevételei. Va­lamennyi a gazdasági élet zuhanásának rette­netes tényéről beszél, Külön ki kell emelnem, hogy alulmaradt az előirányzaton az alkalmazottak különadója is, amely 424.000 pengővel csökkent. Csökkent tudniillik az alap, az alkamazotti fizetés. A zárszámadási évben eljutottunk az alkamazot­tak 30—40 pengős havi fizetéséhez. íme, ebben az egyetlen egy számban is megmutatkozik az, hogy az állam szempontjából egyáltalán nem közömbös, milyen bérek és milyen fizetések vannak, hogyan romlik le a munkásság élet­színvonala, milyen gazdálkodás folyik a mun­kabérek és a fizetések területén, milyen uzso­ragazdálkodás folyik a munkaerővel, A kormánynak egyetlen orvossága ebben a kérdésben, hogy állandóan türelemre és várakozásra inti a legvégső tartalékait is felélt és elpusztított osztályokat. Persze, az ál­lam maga is jó példával jár elől az alkalma­zotti fizetések csökkentése területén, amikor például legutóbb 80 pengős havi fizetéssel al­kalmazott diplomás fiatalokat állásokban. Az egyik oldalon családalapításra buzdítják a fiatalokat, agglegényadóval fenyegetőznek azok felé, akik nem házasodnak meg és még csak nem is próbálják meg a fejüket törni azon, hogy a 6 pengős keresetű munkás, a 30 pen­gős keresetű magántisztviselő vagy a 80 pen­gős keresetű diplomás honnan vegye azt a pénzj;, amiből családot alapítani és fenntartani képes. Ezekkel az újonnan alkalmazott 80 pengős fizetésű diplomásokkal kapcsolatban rá kell mutatnom a zárszámadásnak azokra a tételeire is, amelyek az álláshalmozás mellett a munka­halmozás létéről is beszámolnak. Tisztelettel kérek tizenötpere meghosszab­bítást. Elnök: Képviselőtársunk tlzenötperc meg­hosszabbítást kér. Méltóztatnak megadni 1 ? (Igen!) Megadatik. Kéthly Anna: A zárszámadásokban kimu­tatott túllépések között igen sok a túlmunka­díjazás- Valószínűleg csupán azokat említik meg ebben a zárszámadásban, amelyeket eb­ben az évben rendszeresítettek, a régebbiek előzőleg már megfelelő szankciót nyertek. Kér­dem: mi az oka ennek a rengeteg túlmunka­díjazásnak? Az-e, hogy az állam olyan szégyen­letes fizetést ad a tisztviselőinek, hogy azok kénytelenek voltak túlmunkaalkalmakat terem­teni? En azt hiszem, hogy nem, mivel a túl­munkadíjazások inkább a magasabb kategó­riákban fordulnak elő- Ha pedig az volna a 25*

Next

/
Oldalképek
Tartalom