Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-36
142 Az országgyűlés képviselőházának utólag azt olvastuk, hogy az orvos, a pulzus túlerős verésében állapította meg a végkimerülést. Én egyének ellen nem beszélek, de kijelentem, nem tartom komoly politikushoz illőnek az ilyen eljárást. Nem én vagyok az első, aki a párbaj ellen beszélek, (vitéz Scheftsik György: Nem is az utolsó!) Remélem, nem is az utolsó. Egyházi részről már igen erős büntetésekkel sújtották a párbajozókat, nevezetesen IV. Pius pápa kiközösítés terhével sújtotta nemcsak a párbajozókat, hanem a segédeket, a nézőket, sőt magukat az orvosokat is. Nem volna célszerűtlen megjegyezniük ezt azoknak a katolikus képviselőknek, akik büszkék keresztény mivoltukra, de mindig megfeledkeznek az egyháznak ezekről a rendelkezéseiről, amikor őket párbajra hívják ki. Tisztelet természetesen a kivételnek. (vitéz Scheftsik György: A katonai becsületügyi szabályzat pedig máskép intézkedik!) Majd arról is beszélek. De világi részről is történt akció a párbaj ellen. Annakidején már XIII. Lajos, Nagy Péter, Mária Terézia mindent elkövettek a párbaj kiirtására, (vitéz Scheftsik György: És mégsem sikerült!) IV. Károlynak igenis sikerült, mert ő eltiltotta a hadseregben a párbajt, minden szabályzat ellenére is. (vitéz Scheftsik György: A háború alatt felfüggesztette! — Zaj, — Elnök csenget.) Löwenstem német herceg egy párbajellenes ligát létesített, amelynek az lett a következménye, hogy például Angliában, a skandináv országokban és Hollandiában ma ismeretlen fogalom a párbaj, nemcsak a hadsereg kötelékében, de a polgári társadalomban is. T. Ház! Ebben a Házban 1921 május hó 11-én Rassay igen t. képviselőtársam jegyzett be az indítványkönyvbe egy törvényjavaslatot a párbaj szigorúbb büntetéséről. Ha jól emlékszem egy párbajról jövet tette ezt. Kijelentem, hogy bármennyire joviálisnak mutatkozik is némelyeknek ez a téma, sokan jöttek hozzám olyanok, akik párbajozni szoktak ^ és kértek, hogy szólaljak fel a párbaj szigorú büntetése tárgyában. De egyébként is, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mi büntetőtörvénykönyvünk értelmében a párbaj vétség. Aki párbajozik, az a törvénnyel kerül szemben, büntetendő cselekményt követ el. Sőt, azt mondhatnám, hogy a mi törvénykönyvünk elég súlyos büntetéseket szab a párbajozókra. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Csik József: Kérek 5 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni 1 (Igen!) A Ház az 5 perc meghoszszabbítást megadta. Csik József: Az 1878-i te. értelmében a párviadalra való kihívás hat hónapig terjedhető államfogházzal, a párviadalra való buzdítás egy évig terjedhető fogházzal, a párviadalban való megsebesítés 3 évi fegyházzal sujtatik, az pedig, aki párviadalban ellenfelét megöli, hat évig terjedhető fegyházzal büntethető. Ami a pénzbüntetést illeti, az 1928 :X. te. 6000 pengő pénzbírsággal bünteti a párbajt. Itt tehát nincs másról szó, csak arról, hogy vegyük komolyan törvényeinknek idevágó rendelkezéseit és a bíróság ne csupán egy-két napi államfogházzal büntesse a párbajt. Ma a bíróság inkább az állami igazságszolgáltatás megkerülését bünteti, mint magát a bűntényt. Ez helytelen eljárás és igazán célszerű volna, ha idevonatkozó törvényeinket szigorúbban értelmezné maga a bíróság is. Nem karom az időt húzni ennek a kérdésnek további tárgyalásával. A magam részéről 6. ülése 1935 június 19-én, szerdán, azt tartom, hogy ha reformvilágban élünk, és új világ alapjait akarjuk lerakni, akkor a párbajt, ezt a középkorból itt felejtett barbár csökevényt irtsuk ki a magyar társadalomból. Es ha már irtásról van szó, irtsák ki elsősorban maguk a képviselők, mert a, törvényhozóknak kötelessége példát nyújtani a törvény megtartására. Elnök: Az interpelláció kii fog adatni az igaz ságügyminiszter úrnak. Következik Eckhardt Tibor képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a kisgazdapárt folyó hó 16-ára meghirdetett és szabályszerűen bejelentett gyűlését a közigazgatási hatóságok kinek az utasítására nem engedélyezték? Hajlandó-e a miniszterelnök úr gondoskodni arról, hogy hasonló esetek a jövőben elő ne forduljanak és hogy a Képviselőház előrelátható nyári szünete idején ez az önkényes és helytelen eljárás ne alkalmaztassék? Végül hajlandó-e a miniszterelnök úr a közigazgatási hatóságokat hatékonyan utasítani arra, hogy a gyűlésbejelentésekkel kapcsolatban határozataikat oly időpontban hozzák meg, hogy a közrend szempontjából is esetleg súlyos következményekkel járó zavarok a szándékos késedelmeskedés következtében elő ne álljanak.« Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T. Ház! Egy tényállást leszek bátor előadni. Kunszentniárton községben, illetőleg kerületben a független kisgazdapárt még nincs megszervezve. Ebből a kerületből már egy évvel ezelőtt, de már azóta is számtalanszor jártak nálam és az országos központban azzal a kéréssel, hogy az országos párt központja végre jöjjön ki egyszer hozzájuk is és a szervezet alapjait rakjuk le ebben a kerületben. Most a választások befejezése után tudtam volna magamnak időt szakítani arra, hogy ennek a meghívásnak eleget tegyek és a velem való megbeszélés alapján az ottani pártszervezet részéről egy párttitkár beadta teljesen szabályszerű formában a kérvényt a folyó hó 8-án, 16-ára kérve a gyűlés engedélyezését. A beadvány teljesen szabályos volt, azzal szemben kifogás sem merült fel és mindössze azt a kérést fűzték a kérelmezők ehhez a kéréshez, hogy miután 16-ára kéretett a gyűlés, lehetőleg 13-ig a megfelelő határozatot közöltessék velük, hogy a három napot a közönség tájékoztatására és a értesítésünkre is felhasználhassák. 8-án történt a beadás. Miután 5 napig nem jött válasz, a párt ottani titkára, Koncz Béla felkereste a tiszaföldvári főszolgabírót és kérte, hogy határozatát végre most már közölje vele. A főszolgabíró kijelentette, hogy nem köteles záros határidőn belül határozni és hogy majd 16-án, vagyis a gyűlés napján reggel fogja határozatát közölni. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) 16-án reggel a párt titkára figyelmeztette a főszolgabírót, hogy ez nagyon kellemetlen helyzetre vezethet, mert hiszen a vidékről párezer ember fog bejönni és ha vasárnap reggel, amikor a gyűlést meg kellene tartani, az emberek a községbe érkezve megtudják, hogy a gyűlést esetleg nem engedélyezték, ez könynyen rendzavarásokra vezethet, ami semmi kö-