Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

Az országgyűlés képviselőházának 36 rülmények között sem engedhető meg. Miután a főszolgabíró ezt az álláspontot nem volt hajlandó megváltoztatni, én két nappal a kért gyűlés előtt értesítettem ott a pártot, hogy fújják le a gyűlést, mert nem vállalok felelősséget a főszolgabíró helytelen határozatának, a főszolgabíró teljesen meg nem felelő állásfoglalásának következményeiért. Nem is jött be senki, nem tartották meg a gyűlést, vasárnap reggel azonban tényleg kikézbesítették az elutasító határozatot, amit — azt hiszem — jóval előbb, napokkal azelőtt megtehetett volna a főszolgabíró úr. Én ebben az egész eljárásban két dolgot kifogásolok. Az egyik az, hogy a gyűlés engedélyezésére irányuló kérés nem teljesíttetett. Semmiféle legális, komoly és elfogadható okot nem tudok találni arra, hogyha én egy kerületben magam gyűlést akarok tartani néhány politikai barátommal, miért nem kaphatnók meg erre az engedélyt 1 A főszolgabíró indokolásában azonban többek között egy olyan passzus is foglaltatott, amelyet különösképpen kell kifogásolnom, mert az indokolás végén a főszolgabíró azt mondja, hogy a kerületben a Független Kisgazdapárt nem lévén még megszervezve, a kerület többségét képező polgárság nem hajlandó a gyűlést türelemmel meghallgatni és ezért rendzavarástól kell félni. Ebben van már bizonyos terrorizmus is. Ebben van már bizonyos fenyegetés is, amelyet természetesen nem vagyok hajlandó szó nélkül hagyni, mert a közigazgatási hatóságnak, ha bármely párt részéről terrorisztikus magatartás jelentkezik, — és ez természetesen reánk éppen úgy vonatkozik, mint a többségi pártra — kötelessége gondoskodni arról, hogy ebben az országban semmiféle rendzavarás, vagy terrorizmus ne fordulhasson elő és egy gyűlés elutasításának indokolására terrorisztikus szándékot egy velünk ellentétes nézetű, politikai párt részéről felhozni nem lehet, az ilyen indokolást elfogadni lehetetlen. Ez tehát az egyik, — meg vagyok győződve — minden tárgyilagosan gondolkodó ember szemében jogos, és köteles kifogásom. A másik kifogásom az, hogy a főszolgabírónak kötelessége azzal a diszkrécionárius joggal, amely a gyűlések engedélyezésének, vagy nem engedélyezésének tényéből áll, úgy élni, hogy az a közönségnek lehetőleg zaklatása nélkül és a közrend szempontjainak feltétlen megóvása mellett történjék. Ha a főszolgabíró saját elhatározásából, vagy felsőbb utasításra ezt a gyűlés tartására vonatkozó kévést el is akarta utasítani, köteles lett volna ezt olyan időben megtenni, hogy abból semmi körülmények között zavar no állhasson elő. De nemcsak a rend fenntartása szempontjából helytelen az utolsó percben való tilalmazása, vagy engedélyezése egy gyűlésnek, hanem talán bizonyos joggal mondhatom azt, hogy ez az eljárás súlyosan illojális is, mert rengeteg ember felesleges megmozdulásával, a gyűlés színhelyére való felesleges beérkezésével járhat, összeütközésekre és nem kívánatos jelenségekre vezethet. A főszolgabírónak, akinek elsősorban kötelessége a rend fenntartásáról gondoskodni, ilyen alkalmakat előidéznie, ilyen,^— majdnem azt kell mondanom — provokatív magatartást tanúsítania nem szabad. A diszkrécionárius jogok a közigazgatást nem azért illetik meg, hogy azokkal élve a közönséget lehetőség szerint zaklassa és molesztálja, hanem ha a törvény bizonyos szabad mérlegelést bíz a közigazgatásra, ezt azért teszi, hogy a közérdeket ezáltal annál hathatósabban és jobban szolgálhassa. ülése 1935 június 19-én, szerdán. 143 Kénytelen vagyok azt is kifogásolni, hogy nemcsak ez a gyűlésünk tiltatott be, hanem ma vettem Békés vármegyéből, a szeghalomi járásból egy valósággal megdöbbentő másik véghatározatot. Egy gyűlésre vonatkozik, amelyet az illetékes szeghalmi főszolgabíró a múlt hét elején már engedélyezett szóbelileg, most pedig, a múlt szombaton, írásbelileg elutasított. Ennek az elutasításnak szintén érdemes az indokait megghallgatni, mert aki az indokait meghallja, az nyilván kell, hogy érezze, hogy itt nem jogos indokról, hanem ürügykeresésről van szó. Mert mit szóljak ahhoz az indokoláshoz, amely a vasárnap reggel hét órára kért gyűlést azzal az indokolással utasítja el, hogy (olvassa): »A halasztást nem tűrő nyári mezőgazdasági munkaidő alatt politikai gyűlést nem engedélyezek,, nehogy az a fontos mezőgazdasági munkától a lakosságot elvonja.« (Zaj a baloldalon.) Kérdem,, vasárnap reggel miféle fontos mezőgazdasági munkálatok várnak egy község lakosságára'? És ha a főszolgabírói indokolás helytállana, vájjon akkor nem a vasárnapi munkaszünet megsértéséért kellene-e törvényes eljárást indítani azok ellen, akik a főszolgabíró úr indokolásában foglalt magatartást tanúsítják! De a másik indok szintén ilyen hajmeresztő, mert a főszolgabíró, aki úgy látszik, hallatlanul jól van informálva, második indokként az hozza fel, hogy (olvassa): »Ebben a kerületben hatóságom értesülésé szerint a peticiós tárgyalásokat a m. kir. közigazgatási bíróság a helyszínen rövidesen megkezdi.« Hát peticiós tárgyalás a helyszínen soha nincs. Az történhet,, hogy a királyi ítélőtábla kiküld egy bírót a helyszínre tanúkihallgatások eszközlése céljából, ellenben maguk a petieionálók eddig ínég semmiféle értesítést nem kaptak arról, hogy ilyen eljárás folyamatba tétetett vagy terveztetett volna. Ügy látszik, a főszolgabíró úr többet tud és ehhez a tudomásához azt a reám és pártunkra nézve feltétlenül megszégyenítő és minden körülmények között visszautasítást igénylő állítást kockázatja meg ennek a véghatározatnak az indokolásában, hogy azért nem engedhető meg a gyűlés tartása a peticiós tárgyalásra való tekintettel, mfert ez a gyűlés alkalmas lenne arra, hogy a kihallgatásra kerülő száz és száz tanú tárgyilagos vallomását befolyásolja. (Zaj.) Hát szabad-e egy hatósági iratban egy pártot, többek között engem is, aki ott mint szónok be vagyok jelentve, azzal megvádolni, hogy a gyűlésen szándékoznánk a tanukat hamis vallomástételre befolyásolni! Hát mindennek van egy bizonyos határa és nekem ezek ellen az inszinuációk, ezek ellen a gyanúsítások, ezek ellen a megengedhetetlen indokolások és gyűlésbetiltási tények ellen egyformán a leghatározottabb eréllyel tiltakoznom kell. Amit végül ez a főszolgabíró itt mond, hogy (olvassa): »Egy ilyen politikai gyűlés a kerületben az ellentétet szítani és ezáltal a közrendet veszélyeztetni alkalmas ....«, megint nem vonatkozhatik a mi pártunkra, mert ugyanitt a szeghalmi gyalázatos választás lezajlása után a főszolgabíró személyesen hirdette meg a gyűlést, amelyre pártunk volt jelöltjét, Tildy Zoltánt meghívta és felkérte, íiogy a gyűlésen beszéljen és csillapítsa le a népet. A mi volt jelöltünk, Tildy Zoltán ezt meg is tette, a népet lecsillapította. Semmiféle rendbontás sem azelőtt, sem azóta, eltekintve attól a rendbontástól, amit a választás alatt 21*