Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

Az országgyűlés képviselőházának. 36 kölcsönkötvények és a magánadósságokat fedező kölcsönkötvények. Ez így van. En is feloldom a lelkemet minden felelősség alól. (Derültség a jobboldalon.) De továblb megyek. Azt méltóztatott mondani, hogy nem lehet a hadikölcsön-valorizációt keresztülvinni» mert egyik oldalról követeljük az adók leszállítását, másik oldalról pedig az adók felemelését. Nem, én csak a társulati, illetőleg a nagyvállalatok részéről fizetett adók alapjának jobban való kimunkálását kérem. Mindjárt meglett volna a fedezeti alap a hadikölcsönkárosultak segélyezésére. Merem mondani, hogyha ezt kellő időben gyakorolták volna, ma nem állanánk úgy, ahogyan állunk. De mit fogunk csinálni, ha a hárommillió pengő nem elég a karitatív segélyezés végrehajtására? Sokkal több a segélykérő, mint amit fizetni tudunk. Mit fognak tudni csinálni az illetékes hatóságok, amelyek megállapítják a vidéken egyénenkint, körzetenkint a nagy tömegben jelentkezőknél, hogy jogosultak a segélyezésre, fent pedig hiába kopogtatnak, mert nincs elegendő pénz. r Ami a továbbiakat illeti, hogy a múlt kormányok ígéreteiért nem felelős a pénzügyminiszter úr, (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: En nem mondtam!) ne méltóztassék ráolvasásnak venni, de 1931-ben Dorozsmán a t. pénzügyminiszter úr a Bethlen-kormány programmjával lépett fel, tehát a felelősség bizonyos része a t. pénzügyminiszter urat is terheli. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem is mondtam ez ellen egy szót sem. Vállalom.) Ez olyan kérdés, amely tovább adódik felelős tényezőkről felelős tényezőkre. Ennek teljesítése elől kitérni nem lehet. Azért intéztem interpellációmat a t. pénzügyminiszter úrhoz, mert a kisemberek nyomorúsága olyan nagyfokú ma már, hogy a kérdés gyökeres rendezése elől tovább kitérni nem lehet. Engedelmet kérek, a gazdaadósságok hiába nőttek csimborasszó hegy magasságnyira, mégis fizetniök kell az adót. Még a védettek is csak akkor védettek és nem fosztatnak meg a kedvezmény igénybevételétől, ha bizonyos teljesítési kötelezettségeknek eleget tesznek. Azután vannak még nyugdíjak, amelyeket fizetünk túlontúl nagy mértékben az ország határain túl levők számáfa is. Lehetett volna még ebben a költségvetésben tallózni, ahol pármillió pengőt össze lehetett volna szedni a hadikölcsönkárosultak karitatív segélyezésére is olyan módon, hogy az igényeket legalább viszonylag ki tudtuk volna elégíteni. Látom, hogy at. pénzügyminiszter úr nem zárkózik el a reménykeltés elől. Ez az el nem zárkózás azonban nem más, mint egy ventilátor, amely bizonyos mértékben hűsített levegőt ereszt be a nyomasztó légkörbe. Nekünk nem ventilátorra van szükségünk, nekünk felelős kormányígéret alakjában ki kellene nyitnunk az ablakokat, hogy csakugyan üde, tisztító levegő áradjon be az egész parlamentbe, az egész magyar gazdasági életbe. Amikor Németországban megszavazták a hadikölcsönvalorizációt, szocialista többség szavazta meg. Hát most a refprmkorszakot alkotó kormánypárti többség ne lenne arra képes Magyarországon, amire a szocialista többség Németországban képes volt? (Buchinger Manó: Hogyan képzel ilyet?) T. Képviselőház! Felszólalásom végén idézek valamit Eötvös Károly, a nagy magyar ülése 1935 június 19-én, szerdán. 137 író írásaiból. Ne méltóztassék úgy venni, mint hogy ha ez a hasonlat nem volna idevaló és mivel bizonyos állatfajról van szó benne, hangsúlyozom, hogy a parlamentnek színvonalát a legcsekélyebb mértékben sem akarnám érinteni. Eötvös Károly visszaemlékezéseiben írja, hogy a vármegyeházán egyszer arról vitáztak, \ hogy meddig borjú a horjú. Nem tudták megállapítani és akkor felírtak. Elnök: Ez a hasonlat csakugyan nem idevaló. , • Kun Béla: Bocsánatot kérek, ha be fogom fejezni, meglátja a t. elnök úr is, hogy idevaló. Akkor felírtak a minisztériumhoz, a miniszter pedig leírt, hogy állapítsák meg szakértők. Hiába küldtek ki szakértőket, nem tudták megállapítani. - . En most azt kérdezem, — és meg fogja látni a nagyrabecsült t. elnök úr is, hogy a hasonlat idevaló — meddig ígéret az ígéret? Meddig programm a programm? Mikor lesz ígéretből teljesítés. Mikor lesz a programúiból valóság, vagy — hogy úgy mondjam -— med

: dig struccmadár a struccmadár, mikor emeli ki a homokból a fejét, hogy tisztán lásson, tisztán láttasson és a nemzeti becsület jegyében és nevében mikor fogja a t. kormányrendszer kötelességének tartani, hogy a hadiköcsönkérdést a gyökeres megodáshoz hozzájuttassa? Sajnálattal nem vehetem tudomásul a miniszter úr válaszát. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Szabó József képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, 'hogy a keszthelyi választókerületben a kereszténypártállású választókat a helyi hatóságok a nagy terrorral lezajlott választások után még ma is jogtalanul zaklatják, üldözik? Hajlandó-e az igen tisztelt miniszter úr sürgősen elrendelni a vizsgálatot és gondoskodni arról, hogy a választóknak igazságtalan és jogtalan üldözése azonnal megszűnjék? — Szabó József s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti j a szó. Szabó József: Mélyen t. Képviselőház! A j nyilt választási rendszernek és a vele járó lé| lektiprásnak legkirívóbb esetét láttuk az álta? lános választások során a keszthelyi választó! kerületben. (Dinnyés Lajos: Ez igaz!) A keszthelyi választókerületben két jelölt állt egymással szemben: egy egységespárti és egy kereszténypárti. Az ajánlás során a kereszténypárti jelölt tizenkétezer r aláírással adta be ajánlóI iveit, az egységespárt képviselőjelöltje hatezeregynéhány aláírást nyújtott be. Ha az aláírásokból következtetni lehet, — mint ahogyan különösképpen a nyílt választásos kerületben következtetni lehet — előrelátható volt, hogy ebből a választásból csakis a kereszténypárt jelöltje kerülhet ki győzedelmesen. (Dinnyés Lajos: Ez igaz!) Ezt látták és megtudták azok is, akik a választásokat irányították, azért mindent elkövettek, hogy a választóközönségnek ilyen erőteljes formában megnyilvánult akaratát meghamisítsák, megváltoztassák. Mindent elkövettek, amit csak elképzelhet a leg-