Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

Az országgyűlés képviselőházának h tisztika, színházak és mozgófényképüzemek statisztikája, jogszolgáltatási statisztika, szülészeti statisztika,, tanerők statisztika ja^ amire nézve az adatgyűjtést is a hivatal végzi és minden ötödik évben fogja végrehajtani — társadalombiztosítási statisztika, amelynél a módosításokra takarékossági szempontokból van szükség és ahol az új rendszer folytán a kettős adatgyűjtés kikerülése mellett egymást kiegészítő munkamegosztás jött létre — a munkaviszálystatisztika, amelynél csak lényegtelen kiegészítés vált szükségessé azért, hogy a kérdőívek egyszerűsítésével ennek az adatgyűjtésnek egységesebbé tétele révén racionálisabb megoldás legyen elérhető. Itt van azután a sportteljesítmények statisztikája, amelynek kiegészítését a testedzés testnevelő hatásának erőteljesebb megfigyelése és szolgálata teszi indokolttá, az árstatisztikái tevékenység, amelynek kiegészítése a kereskedelemügyi minisztérium árstatisztikái adatgyűjtésének átvételéből áll és ennek működési területe a jövőben 400—500 árucikkre kiterjedő adatgyűjtést fog felölelni, végül a mezőgazdasági munkapiaci és munkaközvetítési statisztika, amelynél az adatgyűjtés most már csekély kivétellel az ország egész területére kiterjed. T. Képviselőházi Az Országos Statisztikai Hivatal és a statisztikai tanács szakszerű működésének elismerésében egységes az ország egész közvéleménye és megtisztelő kötelesség számomra, aki ebben a véleményben a ma.^am személyében is osztozom, hogy az előadói székbőr külön is kiemelhetem a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi együttes bizottságoknak azt az egyhangú felfogását, amellyel a Statisztikai Tanács és a Magyar Királyi Statisztikai Hivatal kiváló és eredményes működését állapította meg. (Ügy van! Helyeslés.) ' Azzal a meggyőződéssel, hogy ez a működés a jövőben is hasonló lelkes és eredményes munkát fog kiváltani a magyar jövendő megalapozásának érdekében, kérem a t. Házat, hogy méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem, méltóztassanak beszédidőmet tíz perccel meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak Propper Sándor képviselő úr beszédidejének meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Huszonöt perc a képviselő úr beszédideje. Propper Sándor: T. Képviselőház! Az a körülmény, hogy én a statisztikai munkaterv ellen szólalok fel, nem jelenti azt, hogy én és mi itt ezen az oldalon, nem volnánk tisztában a statisztikai adatgyűjtés és adatszolgáltatás jelentőségével és értékével. Nagyon jól tudjuk, hogy ez rendkívül fontos úgyis, mint tudomány, de még inkább, mint kutatómódszer, amit bizonyítunk azzal, hogy a mi intézményeinkben nemcsak a statisztikai adatok felhasználásában és értékelésében, hanem gyűjtésében is mindig előljártunk. Tisztában vagyunk tehát a statisztikai adatgyűjtés jelentőségével, csak természetesen bizonyos feltétele^ ket szabunk a statisztikai adatgyűjtésnek. A mi felfogásunk szerint a statisztikának, mint a tömeg jelenségek megfigyelőjének, mindenekelőtt pontosnak, megbízhatónak, pártatlannak kell lennie és széles munkaterületeken kell mozognia, úgy, hogy a társadalmi és a gazdasági . ülése 1935 június 19-én, szerdán. 127 élet minden tünetét, minden jelenségét figyelemmel kísérje. Nekünk Magyarországon két kitűnő staeisztikai intézményünk van, az egyik az Országos Központi Statisztikai Hivatal, a másik a Székesfőváros Statisztikai Hivatala. Merem mondani, hogy mind a kettő helyzetének és hivatásának magaslatán áll, mind a kettő nagyszerű munkát végezne, tudna nagyszerű munkát végezni, ha engednék, ha olyan munkaterv volna, amely ezt lehetővé tenné. Nekünk annakidején, midőn a statisztikai adatszolgáltatást általában a mindenkori miniszterelnök hatáskörébe utalták át, megmondom őszintén, aggályaink voltak. Ezeket az aggályokat kifejezésre is juttattuk. Azt láttuk tudniillik benne, hogy a statisztikai adatgyűjtést és adatszolgáltatást a pártpolitika szolgálatába kívánják állítani. Most utólag megállapíthatjuk, hogy ebben a feltevésünkben, sajnos, nem csalódtunk. A statisztikai munkaterv nem olyan, amilyenre különösen ma, az ország mai helyzetében szükség volna. Találkozunk pozitívumokkal és találkozunk negatívumokkal, amelyekkel a mai rendszer eredményeit és következményeit kendőzni, szépíteni igyekeznek. A pozitívum a célzatos számcsoportosítás, a negatívum a tények elhallgatása. Mind a kettő hibás és mind a kettő káros. Meg kell említenem azt is, hogy a külföldre menő statisztikai adatszolgáltatás a magyar szociális és gazdasági viszonyokról hiányos és késedelmes. Ezen a téren fürgébbnek kellene lenni. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, amelynek mi tagállama vagyunk, panaszt is tett már ebben a tekintetben és kifogásolta, hogy az adatszolgáltatás hiányos és késedelmes. És tényleg, ha a nemzetközi statisztikai kimutatásokat átnézzük, igen sok olyan területet találunk, ahonnan a magyar (adatot hiányoznak. Ez pedig baj és kár. Ha szégyelnivalónk van ezen a téren, akkor inkább arra kellene törekednünk, hogy megszüntessük az okokat, nem pedig arra, hogy elhallgassuk a tényeket. Az egyes csoportokból, — mondom — hiányoznak a magyar adatok, ami az összehasonlítást és az összehasonlítás következményeinek levonását lehetetlenné teszi, A népek és nemzetek statisztikai találkozóján szerintem a magyaroknak minden tekintetben pontosaknak és megbízhatóknak kellene lenniök, mert csak: így kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy az összehasonlítások tükrében megismerjük önmagunkat, viszonyainkat, helyzetünket és ha hibát találunk, — mert nem kétséges, hogy igen sok hibát találhatunk — azokat kiküszöböljük. Ismétlem, ha restelkedni valónk van, szüntessük meg a restelkedés okát és akkor megszűnik annak szüksége is, hogy nekünk bizonyos kérdéseket és tüneteket el kelljen hallgatnunk. Ahol pedig dicsekedni valónk van, ott annál inkább tegyük ki a nemzetközi kirakatba azt. amivel dicsekedhetünk. Nincs tehát semmi ok és semmi szükség* arra, hogy mi a statisztikai adatszolgáltatásokkal vagy késlekedjünk, vagy pedig hiányos, nem teljes adatokat szolgáltassunk. Különösen a szociális élet^ területe az, ahol bizony van takargatni való és ahol ennek következtében — úgylátszik — az adatszolgáltatás hiányos. Bizonyos az, hogyha arról beszélünk, hogy mit akarunk elhallgatni, akkor a munka értékelése terén igazán; nagyon hátul kullogunk. Ha volna fizikai időm beszélni a magyar munkabérek, a magyar fizetések, általában a ma19*