Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

122 Az országgyűlés képviselőházának í Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, valamint 1—3. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a légjárművekkel a föld színén okozott károkra vonatkozó 1933.^ évi római nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom, 9., 38.) Az előadó úr báró Vojnits Miklós képviselő úr, őt illeti a szó. Br. Vojnits Miklós előadó: T. Ház! A varsói második nemzetközi légi magánjog-kongresszus pozitív eredménye után 1933-ban az olasz kormány meghívására Rómában összeült harmadik nemzetközi légi magánjogi értekezlet alkotta meg a légi-járóművekkel a földszínén okozott károkra vonatkozó 1933, évi római nemzetközi egyezményt. A varsói egyezményre vonatkozó előadói előterjesztésemben vázoltam azokat az indokokat, amelyek a légi közlekedés tárgyában létrejött nemzetközi egyezményekben foglalt magánjogi szabályok inaurtikulálását általában indokolják. A repülésben lévő, tehát a légürben mozgó jármű által a földszínén okozott károk jogi szabályozása valóban a technika fejlődésével beállott egészen újszerű életviszonyokra vonatkozik. A szabályozás azonban nem nélkülözi az eddigi jogrendszerben sem az analógiákat. A legősibb analógia talán a római jogban, a magasépítmény tulajdonosának^ a kidobott, vagy kiöntött tárgyak által előidézett károkért való felelőssége, az actio de effusis et deiectis. Némi analógiául szolgálhat a vasút kárfelelőssége a gyújtó szikráért is, amely az üzemmel járó oly veszélyből származik, amelyet az a környezetre támaszt. Mindez természetesen csak némi hasonlóságot mutat. A repülés technikai mi voltánál fogva a légürben történvén, magának a járóműnek a lezuhanása, a járóműről lehulló bármely tárgy

a vagy a járóművön lévő bármely személy is előidézhet a földszínén károkat. Az egyezmény ezt számbavéve, tényleg a repülésben lévő légijárómű által, illetve azzal előidézhető károkat a legtágabb körben határozza meg. Az adott életviszonyokra tekintettel m nyilvánvaló, hogy az a kárfelelősség csak objektív lehet. Az egyezmény az objektív felelősséget nem a légijárómű tulajdonosára, hanem annak járatójára hárítja, tehát arra a személyre, aki a légijáróművel rendelkezik, vagy azt a saját kockázatára használja. Az objektív felelősség alól a konvenció mindössze két kivételt állapít meg. Az egyik kivétel arra a kárra vonatkozik, amely a személyzethez nem tartozó egyénnek az üzem kezelésen kívül eső oly szándékos cselekményéből ered, amelyet a légijárómű járatója, vagy alkalmazottai nem akadályozhattak meg. A másik kivétel, ha a kárt a sértett személy hibája okozta, vagy abban része van- Amíg az utóbbi kivétel magától értetődő, az előbbi kivétel abból az általános szabályból származik, hogy nem üzemi kázusból folyólag az üzem tulajdonosa felelőssé nem tehető. Az automobilforgalomból eredő üzemi bal6. ülése 1935 június 19-én, szerdán. esetekre vonatkozó és a vasút felelősségéről szóló 3874:

XVIII. te. analógiáján elinduló bírói gyakorlat nem a gépkocsi járatóját, hanem a gépkocsi tulajdonosát teszi felelőssé, amint ezt az 1917 november 8-án kelt és a Kúria elvi jelentőségű határozatai közé felvett P. VI. 3954/1917. számú ítélet is kimondja és a gépkocsi használóját egyetemlegesen és csupán arra az esetre teszi felelőssé, ha a gépkocsit jogtalan eljárással a tulajdonos rendelkezése alól kivonta. Ez az utóbbi elv a Kúria elvi jelentőségű határozatai közé felvett 1916 február 23-án kelt P. VI. 8370/1915 számú ítéletében mondatott ki. Ezzel szemben a nemzetközi egyezmény a tulajdonos e felelősségét csak vélelmezi és azt is csak kivételesen abban az esetben, ha a járató neve nincs a légi járóművek lajstromában vagy más hivatalos okiratba bejegyezve. A járató felelősségét is kizárja azonban az egyezmény abban az esetben, ha a légi járóművet a baleset alkalmával valaki jogtalanul használta és ennek megakadályozására a járató alkalmas intézkedéseket tett. A légi járóművel történő úgynevezett fekete fuvar esetén tehát, ha a tulajdonos kellő gondosságot fejtett ki, a föld színén okozott kárért nem felel. Ez a szabályozás a jelenleg nyilván a légi járóművekre is alkalmazandó, előbb említett bírói gyakorlattal ellentétes. A tárgyalás alatt lévő konvenció második kardinális irányú rendelkezése a felelősség mértékének korlátozása. A 8. cikk szerint a já nató minden balesetért olyan összeg erejéig felelős, amelyet a légi járómű súlyának minden kilogrammja után 250 frank alapul vételével kell kiszámítani. Felelősségének határa minimum 600.000 frank, maximum 2 millió frank. Egy-egy sértett személy után a kártérítés nem baladhatja meg a 200.000 frankot. Az egyezmény frank alatt minden egyes esetben olyan frankot ért, amelynek 65-5 miligramm aranytartalma van olyan arányból, amely 900 ezredrésznyi finomságú. Jelenlegi légi jogunk a kárfelelősség összegszerűségét nem korlátozza. A konvenció tehát ebben a tekintetben megszorítást tartalmaz. A megszorítás ellentétele abban van, hogy a légi járómű járatóját biztosítékok adására kötelezi, amely állhat kárbiztosításban, kaució letételében vagy bankgaranciában. Ennek a biztosítéknak nyújtásától teszi függővé a konvenció a járatási engedélyt. Könnyen átlátható, hogy ez elég szerencsés megoldása a kér. désnek, különösen provideálva arra az esetre is, ha a magán légi járóművekkel való közlekedés általánosabbá válik. A nemzetközi egyezmény végül a vasúti kártérítésre irányuló jogszabályokkal analóg módon rövid elévülési határidőt állapít meg, mégpedig az 1874:XVIII. te. 9. szakaszával szemben normális körülmények között egy esztendőt a káresettől, illetve a kárról vagy a felelős személy kilétéről történt tudomásvétel időpontjától kezdve. A károkozás napjától számított három év alatt azonban a kereset feltétlenül elévül. Ez a háromévi elévülési idő a vasút által okozott károkból eredő keresetekre vonatkozó elévüléssel azonos. Az egyezmény kiveszi hatálya alól a katonai, vám és rendőri járómüveket és kiveszi a fuvarozási vagy szolgálati szerződés szabályozása alá eső kártérítéseket. Hazai jogunkban I a szolgálati szerződésekből eredő kártérítések I a légi forgalommal kapcsolatban is a törvény-