Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

Az országgyűlés képviselőházának 3 5, orosz, hanem a magyar-olasz kultúregyezményről van szó. Fábián Béla: Én az elnök úrnak ezt a szellemességét tudomásul veszem. Elnök: Ne méltóztassék az elnökkel vitatkozni, hanem méltóztassék a tárgyhoz szólani. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Fábián Béla: Csak dicsértem az elnök urat. Csak azért szólaltam fel és azért mondottam el mindezt, mert az előttem szólott t. képviselő urak szintén az általános európai kultúr- és politikai helyzetről beszéltek; ismételten ugyanúgy az általános politikai és kultúrhelyzetről, mint ahogy én is beszéltem. Nekem az a meggyőződésem, hogy a parlamentben eddig mindig az volt a szokás, hogy valahányszor külső vonatkozású javaslatról, nemzetközi szerződésről tárgyaltunk, mindannyiszor nemcsak a kérdéses országhoz való viszonyunkat, hanem az általános külső kérdéseket is feltártuk a vitában. Tisztelt Képviselőház! Én zavartnak látom a helyzetet és azért örülök, hogy a t. kultuszminiszter úr idejön a Képviselőház elé és három országgal kultúrközösséget jelentő javaslatokkal fordul hozzánk. Nagyon szeretném, ha a kultuszminiszter úrnak ezek a javaslatai az általános emberi kultúrának a javára szolgálnának. A t. kultuszminiszter úr három polgári állammal való kapcsolatunkat és barátságunkat alapítja meg ezzel a törvényjavaslatával. De nagyon szeretném, ha nemcsak ezzel a három állammal, hanem a többi európai államokkal is ilyen kultúrközösségbe lépnénk. Mert az én hitem és meggyőződésem az, hogy a népek közötti érintkezés talán le fogja szerelni a népek közötti gyűlölködést. A népek közötti gyűlölködés leszerelése csak két úton lehetséges: az egyik a kultúrának, a másik pedig a gazdasági érintkezésnek az útja. Nekem az a meggyőződésem, hogy ezt a gyűlölködést meg lehetne szüntetni, ha sikerülne Európa népei között olyan gazdasági csatornákat létesíteni, amelyek útján valaha valamiképpen vissza lehetne állítani annak a liberális gondolatnak a világát, amely annakidején azt tanította, hogy mindent ott kell termelni, ahol a legolcsóbban lehet termelni, azért, hogy az egész világ termelése a világ minden népének javára szolgáljon. Az lesz a nagy európai államférfiú, jövendő Európának nagy államférfia, aki a gazdasági és kultúrkapcsolatok terén meg fogja szüntetni azt az elzárkózást, amely ma a népek között van; aki meg fogja szüntetni azokat a szörnyűséges ködhatárokat, amelyek az egyes országok népeit elválasztják egymástól; aki az országok népeivel meg fogja értetni, hogy minden népnek a béke és a népi összefogás a közös érdeke, mert a gyűlölködés minden egyes népnek csak ártalmára lehet és katasztrófáját idézi elő. Nekem az a meggyőződésem, hogy mindaz a katasztrófa, amely ma egész Európát fenyegeti, onnan származik, hogy a népek nem ismeíik egymást és hogy a népeket egymással félreismertetik. Meggyőződésem az, hogy ebben a kérdésben a legszörnyűségesebb szerepet a gazdasági autarchia játssza, amelyet a másik oldalon az úgynevezett kultúrautarchia követ Ha a t. kultuszminiszter úr meg fogja nyitni az egyik oldalon az utat arra, hogy Európa népei egymástól kultúrában ne zárassanak el, akkor remélem, hogy a miniszter úr, — aki történelemtudós, oknyomozó történész és aki a népek életében bekövetkezett katasztrófákat és óriási nagy sikereket mindig az előző okokra vezeti vissza, a kormánynak ez a töxKÉPVISELOHÂZI NAPLÓ III. ülése 1935 június 18-án, kedden. 97 ténész tagja, a t. kormánnyal és talán ezen az úton a kormánnyal Összeköttetésben lévő külső hatalmakkal is meg fogja értetni, hegy ez az út az európai kultúrközösségek megépítésének az útját jelenti és talán mint (kiindulópontja a gazdasági elzárkózás megszüntetésének Európát végeredményben egy szörnyű katasztrófától menti meg. Ezt a javaslatot nem tekintem politikai javaslatnak. Az volt a felfogásom, hogy ott, ahol a kulturális elzárkózást kell megszüntetni, ott, ahol kultúrközösségeket lehet teremteni, nem lehet politikáról beszélni. A népeik megismerésének útja a népek gyűlölködésének megszüntetéséhez vezet és ezért ezt a javaslatot a magam részéről örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr óhajt szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amidőn megköszönöm az előadó úrnak a javaslatot ismertető alapos, részletes beszédét és az itt többoldalról elhangzott szakértő és tárgyilakos felszólalásokat, hozzákapcsolódom a legutolsó szónoknak, Fábián képviselőtársamnak ahhoz a megállapításához, hogy a nemzetek közötti békés együttélésnek, gazdasági, politikai és egyébirányú együttműködésének legfontosabb első feltétele a kulturális érintkezés alapjainak megteremtése. Ez a felfogás tökéletesen megfelel az én felfogásomnak is, amiről alább még bátor leszek szólni. Mielőtt azonban erre a témára rátérnék, méltóztassanak megengedni, hogy egy — a megelőző napok üléseinek menetéből úgy látom: kényes — témáról szóljak pár szót és ez az Esztergomban most előkerült rompalota. Kényesnek mondom e témát, mert egynéhány képviselő útrészéről — nézetem szerint meg nem engedhető módon — nem szimpatikus, sőt kissé tán cinikus beállításban világíttatott meg. (Igaz! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) A miniszterelnök úr a napokban itt beszédet mondott és beszédében egy tényt állapított meg ezzel az esztergomi palotával kapcsolatban. Azt mondotta, hogy amikor ott kint jártunk, a falon rövid feljegyzést olvasott, amely így szólt: »Csak az lehet igazságos, aki Emesétől született.« (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Szólott ez a feljegyzés annakidején az Árpád-ház hagyományainak egy kiváló tisztelője, mondjuk egy árpádházi legitimista részéről Mátyás királynak. Es amikor a miniszterelnök úr ezt a mondatot idézte, beszédében hallottam, de el is olvastam a Naplóból pontosan a szöveget — azt mondotta, hogy ez a feljegyzés is mutatja, hogy a magyarság mennyire tisztelte az ősi nemzeti hagyományokat (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és mennyire tisztelte az első dinasztiának, az Árpád-háznak a 'hagyományait. Ehhez néhány olyan megjegyzést fűztek, kissé elferdítve a miniszterelnök úrnak ezt a megállapítását, -amelyeket úgy is mint kultuszminiszter, úgy is mint történetíró, kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani. (Elénk helyeslés, éljenzés

1 és taps a jobboldalon és a középen.) Nem tartom ildomosnak és a magyar Képviselőházba valónak, hogy a magyar nemzetnek, illetőleg az első magyar királyi háznak a Turul-monda15 i