Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

94 Az országgyűlés képviselőházának 4 tásokkal kapcsolatosan rendkívül élénk, elvárja azt, hogy a magyar képzőm dvészet és a magyar iparművészet munkáit uec^ak üzletek kirakatában, hanem állami garancia és állami rendezés mellett reprezentatív kiállításokon is láthassa. Sajnos, egyetlenegy olyan nagyobb tömegmegmozdulásunk sincsen, amelyb'i a magyar képzőművészet kellőképpen be lenne vonva. Azok a magyaros képek, azok a kisebb szobrok, azok a kisebb iparművészeti tárgyak, amelyeknek nagy piacuk van, utána kívánkoznak az itt megforduló idegeneknek, nekünk gondoskodnunk kell tehát ezek propagálásáról még azokkal a módszerekkel is, hogy egyes reprezentatív hotelek halljában, vagy azok közelében állítjuk ki ezeket, de — mondom — valahogyan mégis módot kell nyújtani arra, hogy ezzel a sajátos művészetünkkel a külföld is megismerkedhessek és ezáltal az érdeklődés felkeltessék külföldi kiállításaink iránt. Az élelmesség abszolúte nem szégyen és idegenforgalmunkat is be kell állítanunk a magyar képzőművészetek szolgálatába. Ma, ha Szent István napot, júniusi heteket, vagy nemzetközi áruminta vásárt rendezünk, ezekben a magyar művészet alig talál egyáltalán helyet, még a plakátokon, még a kiállításokban sem, hiszen végtelenül szomorú, hogy nagy nemzetközi árumintavásáraink keretében csupán a képkereskedők kirakataiban találunk képeket, ott is csupán dilettáns munkákat, de ezeken a vásárokon a magyar képzőművészet semmilyen formában sem talál helyet. Végtelenül szomorú, hogy Budapesten, mint fürdővárosban, az idegenforgalmi propagandában a magyar művészet nem találja meg még a megfelelő helyet, hogy a prospektusok is kevéssé művésziek, illetve nem érik el azt a nívót, amely nívó idegenforgalmi szempontból is felettébb nagy vonzóerővel bír. Mélyen t. Képviselőház! Ezer gond és ezer gondolat van azért a nagy célért, hogy érvényesülhessünk Európában, ezer gondot és ezer gondolatot kell még kitermelniük azoknak, akik a mi kultúrnívónknak nemcsak fennmaradását, hanem érvényesülését is biztosítani akarják mind ebben a hazában, mind külföldön. (Az elnöki széket Komis Gyula foglalja el.) Ezek közé a gondok és gondolatok közé sorolom én ezeket a nemzetközi egyezményeket, amelyek alkalmasak arra, hogy a nehéz állapotokon segítsenek, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar nemzet megbecsülését .annak« irodalma, művészete és tudománya révén előmozdítsák, éppen ezért ezeket az egyezményeket a legnagyobb örömmel és a miniszter úr iránti hálás szívvel fogadom el. (Éljenzés.) Elnök: Szólásra következik Fábián Béla képviselő úr. Fábián Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ezek a törvényjavaslatok, amelyeket a kultuszkormány a Képviselőház elé terjesztett, nem politikai javaslatok, illetve legalább is nem belpolitikai természetű javaslatok^ és nem olyan javaslatok, amelyeknek elfogadása, vagy el nem fogadása a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdésével összefügg. Ennélfogva ezeket a törvényjavaslatokat, minthogy híve vagyok az európai kultúrközösségeknek és általában a világ kultúrnépei között való összeköttetésnek, elfogadom. Elfogadom ezeket a törvény javaslatokat azért, mert bennem ínég a mai napig sem szűnt meg az idealizmus és hit aziránt, hogy végre egyszer a 5. ülése 19$5 június 18-án, kedden. világon a kultúrának győzedelmeskednie kell. Bennem még a mai napig sem szűnt meg a hit aziránt, hogy az emberi gondolatnak, amely benne van minden vallás tanításában, lamely elveszett a világháború ágyúdöreje közepette — diadalmaskodnia kell. Nekem meggyőződésem és hitem, hogy a népek közötti összeköttetések ezt az emberi gondolatot végül mégis csak meg fogják koronázni azért, mert ha a népek ismernék egymást és tudnák, hogy minden nép tulajdonképpen békére vágyódik és ha tisztelnék és nagy rab ecsülnék nemcsak a saját embereik közül azokat, akik valamely kiválót alkottak, hanem más népek nagyjait is, akkor meggyőződésem szerint ezt az általános emberi kultúrát mégis az egész világon piedesztálra lehetne emelni. Ez a kultúra azonban, sajnos, az egész világon nagyon rosszul áll azért, mert az általános emberi gondolat bukásával megbukott az általános emberi kultúra gondolata. A bukást nemcsak a háború idézte elő, hanem a háborúutáni helyzet is. Akik képviselőtársaim közül a harctéren voltak, valamennyien emlékezhetnek arra, hogy a háborúban, a harctéren, a lövészárokban minden egyes katona, aki elviselte annak a> lövészárok-életnek szörnyűséges veszedelmeit, aki abban a szörnyűséges életben hónapokon és éveken keresztül benne volt, azt legalább az a gondolat éltette, hogy a következő nemzedékekre és azokra, akik a világháború végét megérik, jobb világ vár, hogy az emberiség tanulni fog a világháború katasztrófáin, tanulni fog azon, hogy éveken keresztül a lövészárkokban állottak szembe az emberei: egymással csak azért, hogy esetleg évek múlva felfedezzék, hogy közöttük a legjobb barátságnak kellett volna lenni és, hogy érdekeik teljességgel közösek, hogy a világháború után az emberek fel fogják fedezni azt az emberi gondolatot, amelyet a XVIII. század nagy gondolkodói a középkor után újra és újra felfedeztek. De nem ez történt. Mikor a kultuszminiszter úrnak ezeknél a

1 javaslatainál felszólalok, legelsősorban arról akarok beszélni és a kultuszminiszter urat arra akarom kérni, hogy az iskolát Magyarországon is és az egész világon is, adják vissza annak a célnak, amely cél szolgálatára az iskolák rendeltettek. Az iskolák arra a célra rendeltettek, hogy egy nemzetnek tanult ifjúságot szolgáltassanak. Amelyik nemzet iskoláiban beengedi a politikát, az a nemzet már megfertőzte a tanítást és iskoláit. Megvallom egészen őszintén, hogy mikor a bolsevizmus kitörése után Oroszországban láttam gyermekeket a politika szolgálatába állítani, legelőször ez döbbentett meg és legelsősorban ez okozta az én első pillanatokban bekövetkezett rossz érzésemet a bolsevizmussal szemben. Annak ellenére, hogy a bolsevizmus csak Oroszországban áll fenn, viszont azokban az országokban, amelyekben a kísérlet megvolt, a bolsevizmus mindenütt megbukott, mégis sajnálattal látom annak a szellemnek, amelyet a bolsevizmus hozott fel Oroszországban, sok téren való diadalát. Legelsősorban látom ezt az iskolákban. Kérem itt a kultuszminiszter urat, akit nagyon sokan dicsérnek, mind a jobbmind a baloldalon, — az egész Képviselőház a kultuszminiszter urati úgynevezett általános kiválóságnak tartja — hogy ne engedje be az iskolákba a politikát és ne engedje, hogy az ő nevéhez fűződjék Magyarországon annak az új érának a kezdete, amely az iskolákat a politika szolgálatába állítja. Mert igenis állítom, hagy az utóbbi időben