Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

Az országgyűlés képviselőházának 3, Magyarországon a gyermekeket némely iskolákban politikai célokra használták fel. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az államiakban?) Allamiakiban. Eögtön fogok példákat mondani. Kérem, én itt a Képviselőházban felszólaltam akkor, amikor a bolettavadászat volt és akkor sajnálattal tapasztaltuk, a belügyminiszter úrnak is bejelentettük, hogy az iskolákban a tanár urak bolettákat kértek a gyermekektől. Én tapasztaltam Kispesten — tehát rögtön kezdhetjük a példák felsorolását — a múlt ősszel a községi választásokon, hogy az iskolából... Elnök: Kérdem a t. képviselő urat, vájjon mi összefüggés van e között és a magyar-olasz kulturális egyezmény között? (Friedrich István: Kéli neki felelni? Ezt nem tudom!) Fábián Béla: Én szívesen felelek a t. elnök úrnak. Kérem, itt általános kulturális kérdésekről van szó. Elnök: Itt a magyar-olasz kulturális egyezményről van szó. Fábián Béla: Megvallom egészen őszintén. amikor a t. alelnök úr ült fel az elnöki székbe. Bródy Ernő képviselőtársamnak azt mondottam, úgylátszik, nekem pechem van, mert idáig általános kultúrkérdésekről beszélhettek Sztranyavszky elnök úr alatt a felszólalt t. képviselő urak, én leszek majd az, akit a magam kultúrfejtegetéseiben az újonnan felülő elnök úr meg fog akadályozni. Mire Bródy képviselő úr azt mondotta, hogy Kornis ... (Zaj a baloldalon.) Elnök: Méltóztassék a tárgyhoz térni. Fábián Béla: (Hóman Bálint vallás- éra közoktaásügyi miniszter: Kultúra-e a boletta, vagy nem?) Kultúrellenes intézkedés a boletta. (Friedrich István: Akkor idetartozik! — Schandl Károly: Olasz a név is!) Igenis az.a helyzet, hogy az iskolától távol kell tartani a politikát, mert iskolában való politizálás az egész világon az iskola megfertőzése, a kultúra nívójának lealacsonyítása. Mihelyt az iskolákat vissza fogják adni eredeti rendeltetésüknek és az általános emberi kultúrára fognak az iskolában nevelni, a népek közti nemzetközi viszonylat meg fog javulni. De addig, amíg az iskolákban — nemcsak külső politikai szempontokból és nemcsak általános világpolitikai szempontokból — a gyermekeket a szeretet helyett a gyűlölködésre nevelik, amint sajnos, ma az egész világon így van, addig a kultúra általános értékei, világértékei nem fogják tudni keresztülverni magukat. T. Képviselőház! A kultúra nem tűrheti el, hogy az iskolákban a gyermekek bizonyos politikai rendszer szolgálatába állíttassanak és akkor, amikor a bolsevizmus ezt először Oroszországban megkezdette, sajnos, egy új irányzatnak vetette meg az alapjait. A népek és legelsősorban a kormányok túlságosan tanulékonyak, mindazokat az eszközöket, amelyek saját hatalmuk alátámasztására alkalmasak, készséggel veszik át a legeilentétes ebb irányzatoktól is. Európában tehát a bolsevik! diktatúra fertőzte meg a politikai élet levegőjét és az egész kultúra levegőjét és ma, sajnos, igenis mindenkinek, aki még hittel hisz a kulturális értékekben és hittel hisz azokban a nemzetközi kapcsolatokban, amelyeknek szolgálatában áll a kultuszminiszter úrnak ez a három javaslata, arra kell kérnie minden kormányzatot, hogy igenis, az általános kultúrfogalmakat állítsák helyre. Mi ezekben az általános kultúrfogalmakban hiszünk. Mi, akik még itt, ebben a Képviselőházban, a magyar liberalizmus gondolatát képviseljük, ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint Jókainak azok a regényalakjai, ülése 1935 június 18-án, kedden. 95 akik a debreceni kollégiumban képviselték az »és mégis mozog a föld« gondolatát. A mi meggyőződésünk az, t. Képviselőház, hogy az emberi kultúrának és az országok közti kultúrközösségnek és kultúrértékek kicserélésének útját minden nemzetközi szerződés nélkül a liberalizmus mutatta meg, az ta liberalizmus, amely nem ismerte az értékeknek különféle értékelését, amely nem ismerte azt, hogy a nemzetközi érték aszerint, hogy milyen Országból származik, különféle elbírálás alá kerülhet. Nekem különben az a meggyőződésem, hogy akármilyen kulturális és politikai rendszerek uralkodjanak is a mai Európában, ezek a kulturális és politikai rendszerek csak politikai divatok. Politikai divatok, amelyek éppen úgy el fognak múlni, mint ahogy elmúltak: más politikai divatok is és helyükön megmaradt az általános emberi eszmének, iaz általános kultúreszmének ideálja, az az ideál, amely a XIXszázad ideálja volt és amelynek uralma alatt egész Európában egész Európa polgársága boldog volt, amelynek ideje alatt a kultúra úgy felmagasztosíttatott és úgy virágzott, mint soha az előző és a későbbi rendszerek idején. Csakhogy ma, sajnos, azt látjuk, hogy míg mi itt és más országokban is ilyen kultúrjavaslatokat eikkelyezünk be, — kultúrjavaslatokat, amelyeket valamennyien a legnagyobb szeretettel üdvözlünk és amelyekről mi a magunk megmaradt csonka reményeiben legalább azt ihisszük, hogy azok a határok, amelyek most az országokat egymástól elzárják, ezen javaslatok útján szabadokká válnak — addig azok az elkülönözések, amelyek Európának egyes államait távol tartják egymástól, mind mélyebb és mélyebb szakadékokká válnak. Minden nap, amikor az európai népek történetében egy-egy új eseményt olvasunk, tulajdonképpen az új európai és az új világtörténelemnek'egy'^gy határállomásához jutunk el. A valóságos helyzet az, hogy Európában nem annyira azokat a kultúrákat cserélik ki egymás között a nemzetek, amely kultúrákat mi nagyrabeesülni, tisztelni és amelyek előtt hódolni megtanultunk a klasszikus iskolákban, hanem kicserélik azokat a módozatokat és lehetőségeket, amelyek mellett a jövő le fogja rontani azokat a kultúremlékeket is, amelyek a világháború után a régi európai kultúrából még megmaradtak. Ha végignézünk egész Európán, ebben az egész Európában nem látunk semmi mást, mint az autarchiák következtében, a népek önzésének feltámasztása következtében készülődést egy olyan világra, amely világ az én meggyőződésem és megérzésem szerint a népvándorlás korszakához lesz hasonlatos. Van egy régi magyar közmondás, t. Képviselőház, amely azt mondja, hogy egy fűszeres csak olyan árut vásárol, amelyről reméli, hogy el fogja tudni adni. Ma egész Európában és az egész világon olyan árukat vásárolnak a népek, amely áruk vásárlása arra int, hogy itt Európának és az egész világnak jövendője ellen olyan merénylet készül, amely merénylet, sajnos, úgylátszik, el nem hárítható. A népeknek lassankint mentől kevesebb beleszólásuk van országaik ügyeinek vitelébe. A népeknek vagy nincs már semmi beleszólásuk, vagy pedig beleszólási joguk olyan módon van korlátozva, hogy minden ország életét néhány ember irányítja; a legjobb esetben néhány ember, mert valójában mindenütt egy ember okosságára van bízva egész népeknek a sorsa.