Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

Az országgyűlés képviselőházának 30. Ezért vagyok bátor az igen t. miniszter úrhoz ezeket a kérdéseket intézni, és már előre is megjegyezni, hogy a miniszter úrnak azt a magyarázatát nem fogom elfogadni, (Zaj jobbfelől. — vitéz Bánsághy György: Honnan tudja, hogy mi lesz?) amelyet már előre ismerek és amely magyarázat itt a Házban már elhangzott, hogy azért adta a drágább cégnek ezt a munkát, mert nem akar úgy járni, mint a dunakeszi Duna-alagút építésénél jártak, ahol az irreális vállalkozó, nevezetesen a Káldor és Mattyasovszky cég belebukott. Mellékesen megjegyzem, hogy azután ezt a munkát is a Zsigmondy Béla részvénytársaság és a Palatínus részvénytársaság, azaz Schiffer Miksa kapta meg. (Zaj jobbfelol. Ugyanabban a beszédében említette az igen t. miniszter úr a bécsi Reichsbrücke esetét is, mondván, hogy úgy sem akar járni, mint a Reichsbrückenél jártak Bécsben, hogy t. i. utólagosan azután rá kelljen fizetni a munkára. T. miniszter úr, ezek az esetek nem vágnak ide, még pedig nem vágnak ide azért, mert a Káldor és Mattyasovszky cég esetében a hiba az volt, hogy a művet egy más rendszerű munkamódszerrel akarták létesíteni, amely német fúrási rendszerről a többi pályázó cég annak idején, amikor a Mattyasovszky és Káldor cég megkapta ezt a munkát, előre kimutatta, hogy az a rendszer, amellyel az alagutat meg akarják építeni, rossz, a munka fiaskóval fog végződni, és ezért nem szabad odaadni nekik a munkát. Az alagútépítésnél tehát éppen az volt a hiba, hogy a kormány a munkát egy olyan cégnek adta ki, amely olyan építési rendszerrel akart dolgozni, amely rendszer a sikertelenség magvát már előre magában hordta. Hogy az igen t. miniszter úr juryjét, amelyre támaszkodni akar, megint jellemezzem, ugyanaz a Kossalka János, aki ennek a jurynak, amelynek véleménye alapján dönteni méltóztatott, fő tekintélye volt, (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Nem volt tagja Kossalka!) annak idején annak a dunai alagútnak megoldási tervét helyesnek tartotta. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Nem volt tagja!) Benne szokott lenni! (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: De most nem volt!) Most nem volt, véletlenül. Be nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a Káldor és Mattyasovszky cég munkájának kivitele azért nem sikerült, mert a többi vállalkozó —az itt szereplő vállalkozók közül a Rényi és Bottenstein cég, továbbá a Magyar Építő Rt. és az első helyen pályázó Gazdaságfejlesztő és Építő Részvénytársaság is — már előre rámutatott arra, hogy ez a munkálat katasztrófával fog végződni. Miért nem méltóztatott akkor emezekre a cégekre bízni a munkát, amely cégek előre megmondták, hogy a kormány hogy fog járni ezzel a dunakeszi kísérlettel. ^ (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Nem a kormány csinálta!) Hát a főváros. A kormány is tudta ezt; felügyeleti jogánál fogva a kormány előtt is megfordult az ügy, a kormány hagyta jóvá. A főváros aktáiból láthatta a kormány, hogy ezek a cégek előre bejósolták azt, ami azután be is következett. A bécsi Reichsbrücke esete pedig azért más, mert ott utólag derült ki, hogy a talaj sülylyedt, tehát ezért kellett többletmunkát végezni, íme, itt sincs előre való védekezés. A Margithídnál sem lehet megjósolni, hogy nem úgy járunk-e, mint az Erzsébethídnál jártunk. Többletmunka a Margithídnál is felmerülhet, akárki is kapja a munkát. Hogy tehát kinek ülése 1935 június 12-én, szerdán. 535 adják oda azt a munkát, a drágábbnak-e vagy az olcsóbbnak, az nem véd az ellen, hogy többletmunka mégis merülhet fel a talaj megbízhatatlansága, süllyedése miatt. (Egy hang a balközépen: ügyvédi csuszamlás!) Ne méltóztassanak egyes igen t. képviselőtársaim Ízetlen megjegyzéseket tenni. (Zaj.) Miért nem méltóztatik akkor derülni, amikor a Palatínus részvénytársasággal együtt Schiffer Miksa nevét is említem? És ha meg méltóztatik nézni a Zsigmondy-féle részvénytársaságot, felekezeti szempontból talán ott is találnának derülnivalót. Engem ez nem érdekel, engem az érdekel, hogy amikor megbízható, jeles cégek, amelyeknek műszaki múltjuk van. jelentkeznek és egy munkálatot 288.000 pengővel olcsóbban akarnak elvállalni, akkor az ország zsebéből miért kell kivenni ezt a 288.000 pengőt? Kérem tehát az igen t. miniszter urat, méltóztassék e tekintetben nekem és a t. Háznak, de a magyar közvéleménynek is felvilágosítást adni. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Igen t. Ház! Rupert képviselő úr interpellációjában olyan kérdést vetett fel, amely kérdés a Ház plénuma előtt már szóba került, amennyiben a kereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával a baloldalról történt közbeszólásra már részletes választ adtam a Margithíd kibővítési munkáinak vállalatba adásáról. Az ő figyelmét, úgy látszik, elkerülte az, hogy én részletesen válaszoltam minden egyes felvetett kérdésre. Ezért méltóztassanak megengedni, hogy Rupert Rezső képviselő úr kívánságára még egyszer ismertessem a Margithíd munkálatai kiadásának történetét. A képviselő úr interpellációjában azt mondja, hogy a munkálatot a Zsigmondy Béla és Széchy Endre cég kapta meg. Szóbelileg méltóztatott helyesbíteni, hogy a munka tulajdonképpen két csoportban került kiadásra, az egyik csoportot kapta a Zsigmondy és Széchy cég, a másik csoportot a Fábián, Somogyi és György cég. A két csoportra osztásnak az volt az oka, hogy a munka természete kívánta meg a két különálló építésvezetést, másrészt az idő rövidsége miatt kénytelenek voltunk a munkát megosztani, különben egy évvel elodáztuk volna a Margithíd kiszélesítését. Amikor az ajánlatokat összehasonlítjuk, nem helyes a benyújtott ajánlatok végösszegéből kiindulni, hanem a két munkacsoport ajánlati árait kell összehasonlítani. Ha ezeket elvégezzük, akkor látjuk, hogy nincs 300-000 pengő differencia, hanem kereken 200.000 pengő, amely a vállalati összeg 10%-ának felel meg. (Horváth Zoltán: Az is nagy!) A munkának a kiadása egy jury javaslata alapján történt. A jury összeállítására vonatkozólag pedig a közszállítási szabályrendelet intézkedett. A jury 11 tagból állott ési magában foglalta a főváros, a Műegyetem és a minisztérium képviselőit. Ez a jury határozatát egyhangúlag hozta és amint írásbeli és szóbeli jelentéséből tudomásul vettem, a jury döntését két szempontból hozta egyhangúlag az előhb említett cégek javára. Az elsőnek említett szempont az^volt, hogy ilyen nagy hidak alapozási munkálata, mint amilyen a Margithídé, a legnagyobb mérnöki tudást és tapasztalatot igénylő feladat. Olyan cégeket, amelyek ilyen pneumatikus híd alapozást még nem végeztek, mint a Rupert Rezső képviselőtársunk által hivatkozott Gazdaságfejlesztő és Építő Rt- és a László és Blum cég,