Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

536 Az országgyűlés képviselőházának ilyen munkálatok elvégzésével nyugodtan megbízni nem lehet. Sajnos, országunk kicsi ahhoz, hogy nagyszámú cég foglalkozzék ilyen rendkívüli munkákkal és ez az oka annak, hogy egyes pályázatokon mindig ugyanazoknak a cégeknek neve szerepel, mint például a Boráros-téri hídnak és az Alagútnak az építésénél szereplő cégek. A másik szempont az volt, hogy a jury teljesen a közszállítási szabályrendelet értelmében és rendelkezései szerint kívánt eljárni. A közszállítási szabályrendelet pedig, mint méltóztatnak tudni, úgy intézkedik, hogy a szállításoknál, illetőleg a munkálatoknál azt az ajánlatot kell valószínűnek, reálisnak tekinteni, amely a kérdéses cikket a tényleges termelési költségeik, a szakmában szokásos és megokolt költség-rezsi és a gazdasági helyzethez viszonyított haszontétel számbavételével megállapított áron ajánlja. A közszállítási szabályrendeletnek ilyen formában való módosítása egy a vállalkozók részéről évek óta megindított harcnak az eredményes befektetését jelentette, mert éppen a magyar vállalkozói kar volt az, amely követelte évtizedeken keresztül, hogy a közszállításokat ne egyszerű árajánlatok alapján, hanem az árajánlatok realitása alapján adjuk ki. Megjegyzem, hogy a közszállítási szabályzat csak közeledést akart jelenteni a nyugati nagy államokban divó szokáshoz, ahol az ajánlatok elbírálása évtizedek óta nem a legolcsóbb árajánlat alapján, hanem az árajánlatok realitása alapján, úgynevezett középarányos rendszer szerint történikAmi a másik céget, a Bényi és Bottenstein céget illeti, amely céget Bupert Rezső képviselő úr szintén felemlített, kétségtelen, hogy ez a cég 30—35 évvel azelőtt nagy munkálatokat végzett az országban, de azóta, úgy tudom, két évtizeden keresztül működését beszüntette és semmi ilyen nagyobbszabású munkában részt nem vett, úgyhogy a különleges műszaki eljárásokban a szükséges tapasztalatokat nem szerezhette meg. Ez a cég ebben az ajánlatában elkalkulálta magát, ami előfordul a legjobb cégeknél is, amennyiben úgy tudom, a bizottság megállapítása szerint, a cég képviselőinek beismerése szerint is egyes tételek irreálisan voltak ajánlatába felvéve. A másik kérdés, ïamelyet Rupert Rezső képviselő úr interpellációjában felvetett, az, hogy a minisztérium feltűnően favorizálta ezt a céget és vele együtt a Palatínus Építő Részvénytársaságot és mintha elhalmozná ezeket a cégeket munkával akkor, amikor más cégek nem juthiatnak munkához. Itt csak bátorkodom szíves figyelmébe ajánlani, hogy először is tudomásom szerint a Palatínusnak semmiféle öszszeköttetése sincs a Zsigmondy—Széchy céggel, sem a Fábián, Somogyi és György céggel, (Rupert Rezső: Nincs jól informálva!) másrészt pedig a Zsigmondy—Széchy cégnek jelenleg egyáltalában semmi közmunkája nincs. A Fábián, Somogyi és György cégnek van egy közmunkája befejezés alatt, a Boráros-téri munka, ennek az elhúzódása azonban rajta kívül álló okokból következett be. Evvel a munkával a kiírás és szállítási szerződés szerint 1933/34-re kellett volna elkészülnie, azonban az építési fedezet hiánya miatt szólították fel a céget a munkálatoknak lassabb tempóban való vitelére, ami kétségtelenül a cégre nézve is bizonyos hátránnyal járt és méltánytalan lett volna, hogy ilyen okokból ezt a céget, amely cég mun30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. kálatainak elhúzódása az építés vezetői részéről történt, a versenytárgyalásból kizárjuk. Mindent összegezve, az a 11 tagú jury, amelyben — amint említettem — a főváros, a műegyetem és a minisztérium képviselői fogv laltak helyet, teljesen egyhangúlag, minden ellenvélemény nélkül tette azt a javaslatot, hogy a munka ilyen megosztása történjék. Ezután megállapítottam azt, hogy a jury úgy a műszaki szempontokát, mint a közszállítási szabályrendeletnek ezeket az előírásait a legszigorúbban betartotta. Sőt azután Budapest székesfőváros polgármesteréhez is fordultam .és megkérdeztem, hogy tekintettel arra, hogy a munka kiadása és a munka finanszírozása részben a főváros feladata és a főváros részesedik a munka költségeiből 50%-kai, (Rassay Károly: Mi is meg fogjuk kérdezni!) illetőleg az állam részesedik, tulajdonképpen az állam fizeti a munka költségeinek az 50%-át, van-e valami észrevétele a jury döntése ellen. A polgármester úr is azt az egyenes választ adta, amit tőle elvárhattam, hogy tekintettel arra, hogy a jury a jelentés szerint és a kidolgozott számítások szerint az összes műszaki és közszállítási szempontokat a legteljesebb mértékben szem előtt tartotta, nem kíván a jury döntésébe beleavatkozni és azt a maga részéről is teljes mértékben akceptálja. Én sem tehettem mást, minthogy elfogadtam a jury döntését. Még csak egy kis felvilágosítással szeretnék Rupert képviselő úrnak szolgálni. Ezek közül a kintmaradt cégek közül ugyanis néhányan nálam jártak küldöttségileg és kifogásolták a munka kiadását. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy mi a kifogásuk lényege, azt mondották, hogy tulajdonképpen a jury összetétele ellen van kifogásuk, mert hiszen ettől a jurytől más döntést nem is várhattak volna. Akkor azt a kérdést tettem fel a jelenlevő uraknak, hogy szíveskedjenek nekem megmondani, kik a jury tagjai közül azok, akiknek az ő megítélésük szerint a juryben akár szaktudásuk hiányánál fogva, akár egyéb szempontokból nem volna helyük. Erre azt a választ kaptam, hogy a felsorolt urak mind odavalók és a juryben volt a helyük, nemcsak hivatali állásuknál, hanem hozzáértésüknél fogva is. Természetesen a főváros részéről voltak kereskedelmi emberek és tisztviselők, akik nem értettek teljesen a munkához. így például az alpolgármester úr sem volt szakember. Ezután azt a kérdést intéztem hozzájuk, hogy ki hiányzott még ebből a juryből azok közül a szakemberek közül, akik hivatva lettek volna ilyen döntésben fungálni. Erre a kérdésemre hosszas tanakodás után azt válaszolták ezek a vállalkozók, hogy igenis egy ember, egy Pischinger nevű nyugalmazott államtitkár, 78 éves öreg úr hiányzott ebből a juryből. Ez az úr egy kétségtelenül hivatott közismert szakember, nemcsak ebben az országban, hanem az ország határain kívül is. Biztonság kedvéért odaadtam az egész anyagot Pischinger nyugalmazott helyettes államtitkár úrnak, aki kijelentette nekem, hogy az adott viszonyok között ő sem tudott volna más döntést hozni. Ezek után méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy úgy a jury és a főváros vezetősége, mint magam is a legteljesebb nem jóhiszeműséggel, de a legteljesebb egyenességgl jártam el. Másképpen nem is járhattam volna el, minthogy ennek a jurynek ilyen jól megalapozott 'döntését elfogadtam és a munkálatokat kiadtam,