Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-22
86 Az országgyűlés képviselőházának kérdés, hanem {külpolitikai kérdés is. Abban az esetben, ha ennek az országnak külső gazdasági helyzete akképpen alakul, hogy megindulhat nálunk az élet, a vállalkozás, ha a gazda el fogja tudni adni terményeit, ha itt gondolkodó agyú emberek a külfölddel való összeköttetések terén nem fognak állandóan beleütközni politikai okokba, amelyek miatt az illető országgal való gazdasági viszonylatokban folytonosan akadályokkal kell megküzdeniök, akkor az ifjúság elhelyezkedési problémája egyszerre megoldódik. Ha mi azon gondolkozunk, hogy tulajdonképpen mi az oka annak, hogy a békebeli Magyarországnak a maival szemben nem volt ifjúsági problémája, hogy a békebeli Magyarországon a 18 esztendős fiatalember az érettségi letétele után, vagy a^2 éves fiatalember a diploma megszerzése után feltétlenül álláshoz jutott és ha megvolt hozzá a tehetsége, a becsülete, a szorgalma, feltétlenül előre is tudott jutni, arra az eredményre jutunk, hogy a 'békebeli Magyarország olyan gazdasági képlethez tartozott, amelyben nem volt kétséges az, hogy a gazda terményeit el tudja helyezni, hogy terményeit nem veszteséggel, hanem bizonyos haszonnal tudja eladni. A béke gazdasági világfelfogása, azok a nemzetközi gazdasági viszonyok, amelyek nemcsak ránk, hanem az egész világra vonatkoztak, azt jelentették, hogy mindent lehetőleg ott kell termelni, ahol azt; a legolcsóbban lehet termelni. Ezzel szemben ma itt vannak az autarchiának egymással szemben álló szörnyű sziklavárai. Az^ egyik megkönnyítette az ifjúság elhelyezkedését, a másik megnehezíti. Mi tehetünk, amit akarunk, csinálhatunk, amit akarunk. Amíg Európában a mai viszonyok állnak fenn, amíg Európában meglesz az elzárkózás politikája, amíg minden ország határa a másik ország határával szemben valóságos háborús képletet mutat, mindaddig hiába próbálunk reformokat csinálni, mindaddig hiába vagyunk tele jóindulattal, ennek az országnak ifjúságát éppúgy, nem tudjuk elhelyezni, mint ahogy a másik ország sem tudja a maga ifjúságát elhelyezni. Az egész világ — nemcsak mi — tele van az ifjúság problémájával. Nemcsak nálunk merülnek fel azok a gazdasági kérdések, amelyek megoldásán hiába gondolkoznak okos agyak és agytrösztök. Ugyanezek a problémák megvannak kisebb-nagyobb mértékben más országokban is, mert ezeket a problémákat az egyes országok külön 7 külön nem képesek megoldani: ezeket csak az egész világ együttesen képes megoldani. A világ pedig nem tudja ezeket megoldani azért, mert nem igaz az, hogy 1918-ban befejeződött a háború. 1918-ban a népek fegyverszüneti szerződéseket kötöttek egymással, de nem békeszerződéseket. Mindazok a problémák, amelyeket a békeszerződésekben megoldani látszottak, csak fegyverszüneti szerződésekben megoldott problémák, amelyek ideiglenes jellegűek azért, mert mindaddig, amíg a világ helyzete azokra a bázisokra vau felépítve, amelyeken 1918-ban felépült, mindaddig az országok gazdasági helyzete nem változik, mindaddig az ifjúság problémája nem oldható meg, mindaddig az egész világon a bizalmatlansági atmoszféra tovább fog terjedni, mindaddig az egész világon a népek úgy fognak egymásra tekinteni, mint egymással szemben álló ellenségek és nem mint ellenfelek, mindaddig a népek a másiknak a bajára kárÖrömmel fognak tekinteni. Ha tehát ennek a világnak mai helyzetén 12. ülése 1935 május 28-án, kedden. valamiképpen változtatni akarunk, ahhoz legelsősorban az atmoszféra megváltoztatására van szükség. Ez az atmoszféra — bátor leszek szerény véleményemet ebben a kérdésben elmondani — sajnos, nem változik Európában. Az országok száma a világháború után Európában megszaporodott. A nagy politikai és a nagy gazdasági egységek helyébe kerültek a kis politikai és a kis gazdasági egységek és ezek egymással sokkal élesebb ellentétben állnak, mint amilyen ellentétben állottak egymással a nagy gazdasági egységek. Tudom nagyon jól, hogy hiába van sok alkalommal a legnagyobb jóindulat, a legjobb szándék, a legnagyobb hozzáértés, sokszor még az országoknak egymásrautaltsága is gazdasági tekintetben, eredményeket elérni nem lehet. Nem lehet azért, mert a gazdasági egymásrautaltság, az egymást gazdasági kiegészítésnek kérdésében zavarólag hat mindig a politika, zavarólag hat az a külpolitika, amely megakadályozza, hogy nálunk vásárolják pl. a legjobb búzát, vagy pedig a legjobb bort azok az országok, amelyek erre a legjobb btízára vagy legjobb borra rá vannak utalva. Barátsági összeköttetéseik, vagy pedig a jövendő politikának irányelvei ugyanis arra kényszerítik őket, hogy ne nálunk, hanem másutt vásároljanak. Tudom, hogy az én marottomnak szokták mondani minden egyes felszólalásom alkalmával, amikor arról a kérdésről beszélek, amelyet most kívánok szóbahozni, — éppen úgy, mint ahogyan egykor a forgalmi adó kérdésében történt felszólalásaimra is ezt mondták — bár mindig várják, hogy mikor fogok arról a problémáról beszélni, amely meggyőződésem szerint nem az én marottom. El fog jönni az idő, amikor azt fogják mondani, hogy igenis, bár hosszú évtizedeken keresztül ne úgy kezelte volna az egész világ az orosz kérdést, mint ahogyan ma kezeli. Európában nem lidércnyomás van; az orosz kérdés már nem lidércnyomás, hanem annál sokkal több. Litvinov lesz a Népszövetség tárgyalásainak vezetője Genfben. A Népszövetség gazdasági főtitkára — ezt aláhúzom — orosz, a volt párizsi követség követségi tanácsosa. Az oroszok ma az európai politikában olyan mélyen vannak benne, mint amilyen mélyen talán a cári Oroszország sem volt benne. T. Képviselőház! Két világ van. Az egyik világ az úgynevezett polgári világ, a másik világ, amelyet Lenin teremtett meg és amelyet Sztálin ma sokkal nagyobb tudással, sokkal nagyobb akaraterővel, sokkal nagyobb disciplinával és talán sokkal nagyobb önmegtartóztatással vezet tovább, az úgynevezett kommunizmusnak, a bolsevizmusnak a világa. Itt áll 38 ország; ott áll egy. Harmincnyolc ország minden kormánya és minden népe életre-halálra kész harcban áll egymással, egyelőre csak gazdaságilag; a jövőben talán más úton-módon, a gépfegyvereknek, hajóágyúknak és repülőgépeknek erejével. Harmincnyolc állam az egyik oldalon, a másik oldalon egy, az az egy állam, amely népsűrűség tekintetében 180 millió embert képvisel, terület tekintetében pedig egész Európának kétharmada és az egész világnak egyhatoda. Most ez a nép, amelyet disciplináltak, amelyből a polgári társadalmat, az intelligenciát kiirtották, fegyelmezett katonasággal készül egy általuk új világnak hirdetett világrendszer megalkotására és a polgári társadalom, amelyet Európában 38 másik állam képvisel, szövetségesnek és döntő bírónak hívja a polgári társadalom ügyeiben azt a kormányzati rendszert, amely kormányzati rendszer nem titokban, hanem egész nyíltan és határozottan azt
