Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

Az országgyűlés képviselőházának 22. ülése 1935 május 28-án, kedden. 87 mondja, hogy ezt a 38 államot, illetőleg a 38 államban uralkodó politikai és gazdasági rendszert meg akarja dönteni és amely nyíltan hirdeti azt, hogy ennek a 38 államnak a nagy háborúságában ő akar Európában azoknak örököse lenni. (Horváth Zoltán: Forradalmasítani akarja!) Szembenáll tehát egymással egy államhatalom és 38 másik állam. Harmincnyolc másik állam egymás hajában, egymással szemben kárörömmel és velük szemben egy, amely azt várja, hogy ez a 38 állam mikor fog olyan komplikációba keveredni, amelyben ő nem óhajt reszt venni. Mert méltóztassanak emlékezni rá, hogy ha itt Európában — Isten ments — bármiféle politikai káosz következnék, csak egyetlen ország lesz, amely — bármiféle szerződés kösse is bárkihez — soha nem fog az európai politikának háborús komplikációiban részt venni; nem fog részt venni azért, mert az orosz kormányférfiak emlékeznek az 1905. évi orosz-japán háborúra, emlékeznek az 1917-es forradalomra és tudják nagyon jól, hogy akár a bolsevizmus, akár a cárizmus van hatalmon Oroszországiban, a katona, a rezervista nem az ellenség ellen fordítja a fegyvert, hanem a hatalmon lévő uralom ellen. Az orosz bolsevizmus tehát meg fogja várni Európában azt a komplikációt, amikor Európa polgári államai egymás hajába kapnak és szépen meg fogja várni azt a pillanatot, amikor a háború végen múlhatatlanul bekövetkező forradalom egész egyenesen örökösévé teszi az orosz bolsevizmust az európai kultú. rának. Bocsánatot kérek a kifejezésért, de Európának csak a viszonyok nem ismerete, bornirtsága teszi lehetővé, hogy saját asztalához döntő bírónak ülteti le azt a kormányzati rendszert, amely az ő örököse akar lenni. (Makkai János: A francia demokrácia vezette ibe őket!) Nem merem ezt olyan határozottan állítani, mint Makkai János igen t. képviselőtársam és barátom, mert mielőtt a francia demokrácia baráti viszonyba lépett volna az, orosz bolspvizmussal, először az olasz fasizmus lépett jó viszonyba az orosz bolsevizmussal. Azt akarom ezzel mondani, hogy Európában olyan elvakultak vagyunk valamennyien, anynyira elvakultunk, az egymás elleni gyűlölet, az országok között lévő gyűlölet annyira elvakította a kormányokat és a kormányférfiakat, hogy már senki sem törődik azzal, hogy Oroszországiban milyen államrendszer van. Nem törődünk azzal, hogy az oroszországi államrendszer hármas alapra van felépítve: a magántulajdon, a család és a vallás negációjára. Nem törődünk azzal, hogy Oroszország hiába vállal kötelezettséget bármely vele szövetséges állammal szemben arra, hogy nem fogja megbomlasztani a hadseregét, végeredményben az ő propaganda-csapatai mindenütt az állam és a társadalom oszlopainak megbontására törekszenek. Méltóztatott hivatkozni Franciaországra. En is hivatkozom. Méltóztatnak emlékezni a franciaországi tüntetésekre, amelyeket az ottani frontharcosok rendeztek és amely tüntetések alkalmával az egyik bevonuló párisi ezred fraternizált a tömegekkel és együttesen énekelte velük az utcán az internacionálét. Nekem ebben a kérdésben az a véleményem, hogy aM az ördöggel ül le egy asztalhoz', azt végeredményben elviszi az ördög. Hiába demokratikus ország Franciaország, ha ma leül közös politikát csinálni Oroszországgal, az nemcsak Franciaországnak katasztrófája, hanem egyszersmind KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. az egész európai polgári kultúrának és az egész világ polgári kultúrájának katasztrófája. Az orosz kérdést az utóbbi időben azért becsülik le Európában, mert a kormányzati rendszereknek, amelyek a bolsevizmussal egy asztalhoz ülnek le, amelyek vele szerződéseket, megállapodásokat kötnek, a saját tömegeik előtt — amely tömegeket nem akarnak a belső politikában a bolseviki frontra vezetni, amelyeket a belső politikában vissza akarnak tartani a bolsevizmustól — valami módon igazolniuk kell önmagukat, hogy miért ülnek le politikai szövetségeket kötni azzal a bolsevizmussal, amely bolsevizmust odahaza perhorreszkálnak, odahaza — ez a politika átka és ez a politika labilis volta — mindenki megtalálja a magyarázatát annak, hogy az önmaga által az egész világra nézve veszedelmesnek hirdetett bolsevizmust a külpolitikában miért legalizálja. Mi ebben a kérdésben csak az európai nagy államok példáját követtük. Amikor mi Oroszországgal megkötöttük a diplomáciai megállapodásokat, akkor már előttünk volt nemcsak Franciaországnak, nemcsak az Egyesült Államoknak, nemcsak Olaszországnak és a hitlerista Németországnak példája, hanem előttünk volt néhány demokratikus kis államnak kivételével — mint Svájc, Belgium, Hollandia, Dánia — jóformán az egész világ minden kormányzata. De idehaza nekünk is, akik átvészeltünk, — bocsánatot kérek, csak átmentünk a bolsevizmuson, mert átvészelni ezen véglegesen nem lehet — ha nem is hivatalosan, ha nem is a miniszterelnök úr, ha nem is a- külügyminiszter úr ajkain keresztül, de igenis egyes akkori t. nemzeti egységpárti képviselők szavaiból kivehetőleg három indokkal okadatolták, hogy miért léptünk diplomáciai összeköttetésbe a bolsevizmussal. Az első indok volt a revízió kérdése, a másik az úgynevezett mezőgazdasági kérdés, hogy t. i. fajállatokat fogunk tudni Oroszországba szállítani és a harmadik volt a gyáripar érdeke, vagyis hogy mezőgazdasági gépeket fogunk tudni Oroszországba szállítani. Talán méltóztatnak emlékezni arra, hogy amikor itt képviselőtársaim a napirendi viták alkalmával arra hivatkoztak, hogy az oroszok minket a revízió kérdésében segíteni fognak, akkor én elővettem a Pravda május. 13-iki számát és felolvastam abból Radeknek, a szovjet egyik külpolitikusának egy cikkét, amelyben ő már akkor a legélénkebben és a leghatáro

: zottabban a revízió ellen nyilatkozott. En, aki orosz újságokat olvasok, már akkor tudatában voltam annak, hogy Oroszország nem fog odaállni a revíziót kérőknek és a revíziót akaróknak frontjára, mert angazsálva van a másik oldalon, felfogásom szerint csak papíroson, mert hangsúlyozom, — bármennyire kellene ezt nálamnál százszor jobban tudni a hivatalos francia politikának — a szovjet csak papíron szerződő fél, csak papíron vállal kötelezettségeket. Hiszen a szovjet erkölcstana más, mint a polgári államok erkölcstana, ők a polgári államokkal szemben vállalt kötelezettségek betartását nem tartják magukra nézve kötelezőnek. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy háború esetén még a polgári államokra nézve is papírrongy az a szerződés, amelyet előzőleg kötöttek, hát még a szovjetre nézve, amely •jelenleg mindenkivel barátságban törekszik élni azért, mert a távol Keleten vele szemben egy hatalmas ellenség, a japán áll, amely megaka13