Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-22
76 Az országgyűlés képviselőházának segítjük elő, de példát mutatunk arra. is, hogy mi igenis, olyan nép vagyunk, amely méltányolni tudja azokat az áldozatokat, amelyeket a hazáért hoztak és ez a jövőben mint biztató példa fog az új magyar nemzedék előtt állani, hogy adott körülmények között nyugodtan teljesítheti a hazával és a néppel szemben kötelességét, mert ha a magyar társadalom nem is, de az állam gondoskodni kíván azokról a fiadról, akik érte áldozatokat hoztak. Amikor kijelentem, hogy a legteljesebb bizalommal viseltetem a honvédelmi miniszter úr iránt, legmélyebb sajnálatomra pártállásomnál fogva nem fogadom el a költségvetést. (Rupert Rezső: Ha jó, akkor el kell fogadni!) Elnök: Csikvándi Ernő képviselő urat illeti a szó! Csikvándi Ernő: T. Ház! Habár a világháború alatt én is megismerkedtem egy várostrom és egy hároméves hadifogság szenvedéseinek a tömegével, mégis szerénytelenségnek tartanám, hogy katonai dolgokban szólaljak fel akkor, amikor azokhoz ezekből a padsorokból annyi érdemes, magasraingú volt katonatiszt szólt hozzá. En a magam mesterségéből merített egy kis kérdésre kívánom a honvédelmi miniszter úr figyelmét felhívni. A régi békevilághan voltak az országban úgynevezett császári és királyi csikótelepek, amelyek magyar tisztek vezetése alatt magyar cselédeket alkalmaztak és a magyar lótenyésztést iparkodtak támogatni. Ezeknek a gazdasági cselédeknek abban az időben volt egy nyugdíjintézetük, amely a »Versorgungsanstalt für Civilbedienstete des k. u. k. Heeres« cím alatt működött, amely ezeknek a csikótelepeknek cselédségét nyugdíjjal lett volna hivatva ellátni. Ezektől annakidején beszedték a nyugdíjjárulékokat s ezeken a csikótelepeken összesereglett az egész vidék legkiválóbb cselédsége azért, mert a fegyelem mellett jól bántak velük, jól fizették őket és jogosan várták a nyugdíjat, ha megöregedtek. Természetesen az összeomlás után ez^ a császári és királyi nyugdíjintézet Ausztriába került és ezek a cselédek .kegydíjasok lettek a honvédelmi miniszter úr jóvoltából, azonban nagyon rigorózusan bánnak velük és nagyon nehezen kaphatják meg ezek a 70—80 éves cselédek kegy díjukat, amely havonként 10—15 pengőre rúg, amelyet azonban igazán megérdemelnek s amely ma már lényeges összeget jelent náluk. Például elutasítják az ilyen alkalmazottat azért, ha van neki egy fia, aki szintén munkanélkül van, vagy elutasítják, ha van egy háza, szóval van valami egészen kis vagyona. Ezek, akik megfizették a nyugdíjjárulékot, jogosan várják a magyar államtól azt, hogy ha már szolgálták az államnak ezt az intézményét, jogos igényeikhez hozzá is juthassanak. Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy amikor ezek érdekében szóltam, nem hazabeszéltem, mert nem nálam vannak ezek az emberek. Azonban véletlenül egy olyan bérletem volt, ahol megismerhettem ezt az állapotot s láttam, hogy ezek a derék emberek, akik nem fognak nagy megterhelést okozni az országnak, mert egy-két esztendő múlva úgyis meghalnak, hiszen 70—80 év körül vannak, megérdemlik, hogy életüknek hátralevő pár évét gondtalanul tölthessék el. Arra kérem a honvédelmi miniszter urat, legyen jóakarattal ezek iránt. Egyébként a költségvetést elfogadom. (Helyeslég jobb felől.) 2. ülése 1935 május 28-án, kedden. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr óhajt nyilatkozni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Nekem, mint a honvédelmi miniszteri teendőket végző miniszterelnöknek, a honvédelmi tárca költségvetése mindig ünnepszámba megy. Nemcsak a katona besszei ebben a pillanatban 'belőlem, hanem a politikus is, aki azt a megnyugtatást kapta az imént lefolyt vita folyamán, hogy a nemzet a nagy kérdésekben össze tud ' fogni s hogy vannak ma is mindennapi életünkben olyan problémák, amelyek körül nincs vita, legfeljebb a formalitás szempontjából vannak ellentétek, amennyiben az egyes képviselő urak egyetértésüket fejezik ugyan ki, de elvileg nem szavazzák meg a költségvetést pártállásukra való tekintettel. Erről lehetne vitatkozni, mert én ellenzéki koromban nagyon sokszor elfogadtam a kormány javaslatait és most is tudom, hogy vannak képviselőtársaim, akik ezt szintén megteszik. De ez nem lényeges, a lényeg az, hogy a magyar királyi honvédség kérdéseiben egyetértsünk, hogy észrevegyük ennek a honvédségnek jelentőségét nemzeti szempontból s hogy elismerjük azt a munkát, amelyet ennek a honvédségnek tisztikara, altiszti kara és kiképző szervezete végez, és hogy felismerjük azt is, hogy e tekintetben a nemzeti szuverenitásnak még mindig híján vagyunk, abban a mértékben, ajnennyiben az egyenjogúsítást nem értük el. (Ügy van! Ügy van!) E2 az utóíbbi kérdés, igen t. Ház, a legfontosabb problémája Magyarországnak nemcsak katonapolitikai, hanem általános politikai szempontból és a külügyminiszterrel egyetértésben ma talán a legaktuálisabb kérdésen munkálkodunk akkor, amikor el akarjuk érni a napirenden lévő egyenjogúságot. Az európai nagyhatalmak vezető államférfiai, az európai közvélemény keresik a 'béke útját, mert valamennyien meg vannak győződve velem együtt, hogy a békéi biztosítani annyit jelent, mint Európát megmenteni. (Ügy van! halfelöl.) Nem háborús uszítás, nem hadiipari érdekek determinálják azt a szándékot, amely bennünket vezet, (Ügy van! Ügy van!) ellenkezőleg az a tudat, hogy ez a nemzedék, amely résztvett a háborúban, ismeri ennek a háborúnak a borzalmait és tudja azt is, hogy mindenkinek kötelessége mindent megtenni, hogy elhárítsuk a háborút, hogy új háború ne keletkezzék. (Rupert Rezső: Kell a hadsereg a semlegesség megvédésére!) Nekünk is, amikor a katonai követelésekkel állunk elő, nem a háború lebeg a szemünk előtt, hanem a béke, mert nagyon helyesen mondotta Rakovszky Tibor képviselőtársam, hogy a lefegyverzett nemzetek veszélyt jelentenek Európa békéje szempontjából, mert az állig felfegyverzett nemzetek állandóan prédát látnak bennük. (Ügy van! Ügy van!) A kérdés ma aktuális és nagyon jól teszi Európa, — nézetem szerint -• ha minden kérdésben, nemcsak katonai kérdésben, megkeresi az egyenjogúságot, szóval érvényesíti az igazságot, amely nélkül tartós békét elképzelni nem tudok. (Ügy van! Ügy van!) A deformált Európából, a természeti és történelmi adottságok alapján, újból egy olyan Európát kell teremteni, amely kiegyensúlyozott helyzeténél fogva eleve kizárja azokat a fegyveres konfliktusokat, amely konfliktusok rombadöntik az európai kultúrát, a népek boldogságát veszélyeztetik és a gazdasági erőket, nézetem szerint, hamis irányba terelik. {Ügy van! Ügy van!)
