Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

Az országgyűlés képviselőházának 22. Ha Európában bármilyen tárgyalást tartanak, amelyen új európai helyzetet akarnak teremteni, a mi részvételünknek conditio sine qua non-ja, hogy az egyenjogúságot a legrövidebb időn belül adják meg nekünk. Annál is inkább, mert mi bebizonyítottuk Európa előtt, hogy nem önkényesen, hanem a jog és igazság alapját keresve és bízva az igazság érvényesülésében, türelemmel várjuk azt a pillanatot, amikor az európai nagyhatalmak és az érdekelt hatalmak Magyarországnak megadják nemzeti szuverenitásának hiányzó részét, mert az egyenjogúság hiánya a nemzeti szuverenitásnak megcsorbítása. (Űgy van! Űgy van!) Mi nem követtük Németországot azon az úton, melyen egyenjogúságát maga szerezte vissza, reálpolitikai szempontokból és azért, mert a Népszövetségnek tagjai vagyunk. (Helyeslés a baloldalon.) Mi bízunk a Népszövetség igazságérzetében, a hatalmak belátásában, és ebben a reményben akarunk tárgyalásokba bocsátkozni a magyar egyenjogúságért. Magyarországnak rendkívül kellemetlen volna, ha neki is ön jogú eszközökhez kellene fordulnia, és éppen ezért — jellemző a magyar türelemre, amely általában történelmünkben bennünket jellemez — várunk, bár egyrészt megalázva érezzük magunkat, (Ügy van! Ügy van!) hogy nincs meg a nemzet szuverenitásának ez a része, másrészt pedig türelmünk azért van fogytán, mert nem tudjuk belátni azt, hogy ezt az egyoldalú helyzetet, amely veszélyezteti az európai békét, miért tartják fenn mesterségesen, miért gyűjtenek gyúanyagot, amely az európai békét — mint mondtam — veszélyezteti. Követeljük tehát az általános védkötelezettséget. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Követeljük a legfeljebb két évi katonai szolgálatot, követelünk a kisantanttal azonos felfegyverkezési lehetőséget. (Űgy van! Űgy van! — Taps.) Követeljük, hogy a magyar honvédség arányos légvédelmi és légi harebeli eszközökkel rendelkezzék. (Élénk taps.) Ha ezek a követelések teljesednek, Magyarország még mindig kisebb haderő felett fog rendelkezni, mint a legkisebb kisantant állam. Ha ezen egyenjogúsítás be is következik, (Rupert Rezső: Ez csak erkölcsi!) akkor is a kisantant államok legkisebb állama, de különösen a kisantant államok együttvéve, katonailag még mindig lényegesen erősebbek lesznek. Mi nem is ebből a szempontból nézzük a kérdést, hanem mi azt az erkölcsi elégtételt kívánjuk Európától, (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán. — Rupert Rezső: Nagyon helyes felfogás!) azért a türelemért és azért a precíz jogbetartásért, amelyet Magyarország tizenöt éven keresztül mutatott, hogy megkapja azt az erkölcsi honorálást, amelyet mi megérdemlünk. (Hosszantartó taps a Ház minden oldalán. — Rupert Rezső: Akkor sem tartunk nagyobb hadsereget!) Meg van mondva t. képviselőtársam, hogy mit követelünk, ebből következik a hadsereg nagysága. A hadsereg nagysága automatikusan adódik a nép erejéből, illetőleg a lakosság lélekszámából s az több, mint amit a két évfolyam jelent, nem lehet. (Rupert Rezső: S amit gazdaságilag elbírunk.) Ezt követeljük annál is inkább, s ezt már mint honvédelmi miniszter mondom, mert a magyar hadsereget, mint zsoldos hadsereget fenntartani, a legnagyobb nehézségekbe ütközik, a lakosságnak sem szimpatikus, mert a magyar katona s a magyar állampolgár mindig önzetlenül szolgálta hazáját. (Ügy van! Űgy van! Taps a Ház minden oldalán.) ülése 1935 május 28-án, kedden. 77 T. Ház! Mi ezekkel a követelésekkel, illetőleg kérésekkel fogunk előállni és remélem, hogy ebben a formában senki kifogást nem emelhet ezen kérésekkel szemben, mert nem akarom feltételezni, hogy azok, akik eddig velünk ebben a kérdésben szemben álltak, a maguk előnyét továbbra is jogtalan módon a béke veszélyeztetésének ügyében fenn akarják tartani. Önérzetes állam, olyan államtól, amelyet lefegyverzett, olyan államtól, .amellyel szemben mindig állást foglalt s amellyel szemben ilyen politikát folytatott, — lásd a marseillesi-ügyet, amely azonban végeredményben és nála Istennek békésen intéződött el — ez az olyan államtól nem követelheti azt, hogy továbbra is guzsbakötött kezekkel hajtsa fejét a járom alá. Magyarország, a magyar nép és a magyar nemzet túlönérzetes ahhoz, hogy rabszolgasorsban lássa a maga jelenét és jövőjét. (Hosszantartó taps a Ház minden oldalán.) Én kezdettől fogva a külügyminiszter úrral együtt abban a meggyőződésben voltam, hogy győzni fog a belátás, mert győznie kell annak a politikának, amelyet mi általában békepolitikának nevezünk. Ennek a politikának győzelme biztosítva látszik, akkor, hogyha mindenki egyformán az igazságot kívánja érvényesíteni. Mert úgy van, ahogyan azt több szónok említette, hogy ez a legerősebb tényező az európai politikában. Azok a politikusok, akik az igazságot keresik, jó úton járnak. Azok a politikusok, — akármilyen ország politikusairól legyen szó — akik ezt az egyoldalúan deformált helyzetet akarják fentartani, állandóan veszélyeztetik ezzel a politikával az európai békét. (Ügy van! Űgy van!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezek után néhány szóval válaszoljak t. képviselőtársaim felszólalásaira^'^ Rakovszky Tibor t. képviselőtársam erős szavakkal és kritikával illette a volt pénzügyminiszter urat. Én minisztertársa voltam és meg kell állapítanom, hogy Imrédy Béla briliáns ember volt mint miniszter is és briliáns ember ma is, mint a Nemzeti Bank elnöke. (Úgy van! Űgy van!) Mint katona is briliáns volt, mert gyönyörűen dekorált tartalékos tisztje volt a hadseregnek, tele vitézségi érmekkel, úgyhogy fel kell róla tételeznem, hogy a katonai kérdések tekintetében is, de a képviselő úr által említett kérdések tekintetében is megvolt a. szíve, csakhogy a pénzügyminiszternek az a kötelessége, hogy mindannyiunknál hidegebb fejjel gondolkozzék és ne indulatok, vagy érzések hatása alatt cselekedjék, hanem csak az ország jól felfogott érdekét tartsa szem előtt, nehogy érzelmi politikájával bajokat idézzen elő. A nemzet becsületének nevezte a pengő stabilitását, illetőleg értékének renoméját. Én ezt abszolúte helyeslem. Ezt igen t. volt kollegám nem belpolitikai vonatkozásban, hanem arra értette, hogy a magyar nemzet ígéreteit anyagi téren is betartani kívánva, (Rakovszky Tibor: Lásd: hadikölcsön!) a pengővel nem játszhatik, úgyhogy mindazoknak a külföldi anyagi tényezőknek, amelyek Magyarországgal relációban vannak, tudniok kell, hogy a magyar kormány és az ország igyekszik megtartani mindazokat az ígéreteket, a pengő értékét illetőleg is, — és ez vonatkozik minden pengőkérdésre — amely ígéretek alapján nemzetközi relációkat létesítettünk. A költségvetés szellemével nem értett egyet t. képviselőtársam a hadiözvegyek, a vitézségi érempótdíjak és a frontharcosok szempontjából nézve. Ez a kérdés mindig visszatér a hon-