Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-22
Az. országgyűlés képviselőházának & Ezért kérem az első cím változatlan elfogadását. (Elánk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnökségi tárca 1. címét elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az 1. címet elfogadta. Következik a 2. cím., Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa a miniszterelnökségi tárca 2—3. címeit és a költsépvetés I. fejezetét, II. fejezetének 1—2. címeit, III. fejezetének 1—4 cioneit és VII—VIII. fejezeteit, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a miniszterelnökségi tárca költségvetését és a vele kapcsolatos költségvetési I., II., III., VII. és VIII. fejezeteket letárgyalta. Napirend szerint következik a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása. Az előadó Farkas Elemér képviselő úr, őt illeti a szó. Farkas Elemér előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A honvédelmi tárca költségvetése nagyban és egészében ugyanazt a képet mutatja, mint a többi tárcák költségvetései. Bizonyos mértékben emelkedés van a személyi .kiadásoknál, amit legnagyobbrészt a nyugdíjak emelkedése idéz elő és emelkedés van bizonyos mértékben a dologi kiadások terén is. Ha a honvédelmi tárca kiadásainak emelkedését nézem és ezt indokolni kívánom, akkor kölcsön kell kérnem az igen t. pénzügyminiszter úrnak expozéjában elmondott azt a mondatát, hogy van a takarékosságnak egy olyan határa, amelyen túlmenni már pazarlás lenne, van a takarékosságnak egy olyan határa, amelyet be kell tartani, ha nem akarunk vétkezni a nemzet ellen. Ez különösképpen vonatkozik a hon védelmi tárcára, igen t. Képviselőház. A honvédelimi tárca költségvetését sokallni, soknak tartani csak akkor tudnók, ha feladnók egész védrendszerünket, ha lemondanánk nemzeti életünkről, ha feladnók azt a kétségbevonhatatlan jogunkat és törekvésünket, hogy ennek a nemzetnek kötelesisége itt a Duna medencéjében betölteni ezeréves hivatását, kötelessége egy önálló nemzeti lét keretében szolgálni az emberi ideálokat, a civilizációt és a békés fejlődést. Egy hadseregétől megfosztott és önvédelemre képtelen ország itt a történelem országútján nem volna egyéb, mint a polgárainak lelkében élő keserűséget erőszakkal elnyomni kényszerülő nemzet, amely elfelejtette múltját, lemondott jövendőjéről, amely létét és birtokállományát kizárólag a mások jóindulatára alapítva, kulik módjára tengeti életét és rabszolgák módjára szolgálja a világ békéjét. T. Ház! A honvédelmi tárca adatai röviden a következők: A honvédelmi tárca összkiadása a nyugdíjak és rokkantellátás nélkül ebben az esztendőben 93,276.000 pengőt tesz ; ki, szemben a multesztendei 87,469.000 pengővel, úgyhogy itt emelkedés mutatkozik 5,807.000 pengő összegben. A nyugellátások emelkedése 1,061.000 pengő, a rokkantellátás előirányzata ugyanakkora, mint amekkora a múlt esztendőben volt. Ilyenformán a honvédelmi tárca összkiadásai, a nyugellátást és a rokkantellátást is összevéve, 155,433.000 pengőt tesznek ki, szemben a múlt '. ülése 1935 május 28-án, kedden. 65 esztendő 148,564,900 pengős összegével, úgyhogy az emelkedés mindössze 6,868.100 pengő. Készletezve, a rendes kiadásoknál mutatkozik némi emelkedés, az állandó illetményeknél 16.760 pengő, a nem rendszeres illetményeknél 1,290 ; 020 pengő, aminek oka főképpen az élelmezési cikkek árának lényeges emelkedése. A dologi kiadásoknál, a beszerzési költségeknél van a múlthoz képest egy 2,868.680 pengős emelkedés, amit főleg a lótáp árának emelkedése tesz ki. Az elhelyezési költségeknél 270.000 pengő emelkedés mutatkozik, amit a nagyobb fokú karbantartás és a közüzemi kiadások növekedése okoz. Végezetül az egyéb dologi kiadásoknál. — amelyek közé tartoznak a fokozottabb kiképzés, a sportfejlesztés, a képességvizsgáló intézet költsége, továbbá a munkásbiztosítási díjak, lapok előfizetése, kegyeleti költségek, tehergépkocsik üzemi költségei, osapatkiképzés, toborzási költségek, — egy 1,849.210 pengős emelkedés mutatkozik. A beruházások maradnak ugyanolyan összegben, mint a multévi költségvetésben voltak: 1,820.000 pengő nagyságban. A honvédelmi tárca kiadása tehát —ismétlem — a nyugdíjak ós a rokkantellátás nélkül a múlt esztendőhöz képest 5,807.000 pengővel emelkedik. En úgy érzem, hogy ez a kép, amelyet nyújtani bátor voltam, nem volna teljes, ha néhány szóval meg nem emlékezném arról a kérdésről, amely annyira előtérben áll, amelynek megoldásától látszik függővé téve lenni a világ boldogulása, a világ gazdasági rendjének kialakulása és az, hogy odajutunk-e a valódi őszinte megbékülés révébe, vagy pedig a világ feltartóztathatatlanul rohan katasztrófája felé. Azt hiszem, pártkülönbség nélkül megállapíthatjuk, hogy elérkezett a világ végre abba a stádiumba, hogy választania kell a pozitív tettek és a fenyegető katasztrófa között. Ez a szerencsétlen világpolitikai helyzet mélységes bizalmatlansággal tölti el és nem engedi nyugalomhoz jutni az államokat és a népeket. Az általános bizalmatlanság ölte meg a világgazdaságot, ezért bújik el felkutathatatlanul rejtekhelyekre a tőke, ezért nincs pénz, ezért nincs vállalkozás. Az állandóan a háborúra való gondolás növelte nagyra az autarkia rögeszméjét, amely elzárja a népek elől a boldogulás és a jólét útjait. Ezért nem lehet lerombolni a vámfalakat, ez fojtotta meg a forgalom szabadságát, az emberek, a tőkék, az áruk szabad mozgásának lehetőségét. Ebben a szerencsétlen, kétségbeejtő helyzetben a magyar nemzet nem járt azon az úton, hogy más államokat követve, önhatalmúlag szakított volna a rája diktált békeszerződés idevonatkozó paragrafusával, hanem a legnagyobb és legilletékesebb nemzetközi testülethez, a genfi Népszövetséghez fordult jogos és igazságos panaszával azért, hogy szabadítsák meg ezen^ lehetetlen, lealázó, minden nemzeti méltóságot sárbatipró helyzetéből, amelybe a trianoni békeszerződés folytán jutott. Soha még nemzet igazságosabb követeléssel és kéréssel nem fordult a Népszövetséghez. (Ügy van! Ügy van!) A magyar nemzet ezzel a lépésével tulajdonképpen a f Dunamedenoe rendezésének első és kiiinduló lépését szorgalmazzia. (Ügy van! Ügy van!) Es ha a francia politika szerint igazi béke nincs biztonság nélkül, akkor a magyar nemzet ezt az igazi békét keresi akkor, amikor fegyverkezési egyenjogúságot követel a maga részére. (Elénk helyeslés.) Hiszen nekünk volna legtöbb okunk rá, 10*
