Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

52 Az országgyűlés képviselőházának szem egyik képviselőtársamra, aki most az egységespárt tagja és aki a kapuvári kerületnek volt képviselője. Feljött Pestre és panaszkodott, hogy olyan terror van a kerületében, hogy az elviselhetetlen. Azt mondottam neki: miért-nem panaszkodol, miért nem teszel feljelentést a belügyminiszter úrnál? Azt mondotta: mentünk az egyik községből a másikba, egyszer csak azt vesszük észre, hogy a lovamnak, amelyik a szekeret húzta, a belét fordították ki az ellenfél kortesei. Azt mondottam: tégy feljelentést a belügyminiszternél, amire ő azt válaszolta, nem teszek, mert az én pártom -két lónak a belét fordította ki. (Derültség.) Ez volt a választás 1922-ben, ez volt most és ha még messzebb megyek vissza, az 1918-as választásra, amikor nem az egységespárt és nem a Gömbös-kormány volt uralmon, — valamennyien emlékezünk erre a választásra — citálni tudnám most a Népszavának egyik számát, amelyben bejelentette a szociáldemokratapárt, hogy akárhogyan is fog a választás végződni, ha nem biztosít ez a választás a szociáldemokratapártnak többséget, akkor úgyis fel fogják oszlatni a Házat. (Felkiáltások a középen: Nem is volt választás!) A választást nem tartották meg, mert közben kitört a kommunizmus. (Zaj a középen.) Ebből csak azt akarom levonni konzekvenciaképpen, hogy nem a kormányokban van a hiba, nem az egységespártban vagy az ellenzéki pártokban volt a hiba, hanem magában a törvényben. (Ügy van! a baloldalon.) Nyilt választási rendszer mellett nem lehet várni egyéb választást. Mindenki tudta, hogy ha nyilt szavazás mellett fogunk választani, akkor ezek a következmények fognak előállni. (Zaj a baloldalon.) Egyet el keld ismernem: a miniszterelnök úr az előző miniszterelnökökkel szemben egészen bizonyosan nagy hatást ért el az országban, tagadhatatlan, hogy híveinek száma nagyon megszaporodott. (Ügy van! jobbfelől.) Maga az a tény, hogy mindig több egységespárti jelvénnyel találkoztunk, mutatja, hogy a miniszterelnök úr személye is valami módon vonzó erővel bírt a választások alatt. (Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Ezt nem lehet elvitatni, a miniszterelnök úr megjelenése és kormányralépése olyan hatást váltott ki az országban, amivel kevés miniszterelnök dicsekedhetik, de viszont ez a miniszterelnök úrra nézve súlyom teher is lehet, mert az a népszerűség és az a hatás, amelyet ő elért, sokra kötelezi őt, egyben súlyos terheket rak az ő vállaira, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez így van!) Tőle sokat vár ez az ország és én nagyon kívánom, hogy az ország ne csalódjék a miniszterelnök úrban, hanem módja legyen ezeket a reményeket az ő akaratkészségével be is váltani. Ebből tehát végeredményben egy következtetést vonok le és ezt nem határozati javaslat formájában, hanem elvi álláspontom leszögezése céljából jelentem ki, hogy a legsürgősebb teendők egyikének tartom a választói jog reformját, a titkos szavazati jognak az egész országban való bevezetését. A másik kérdés, amint mondottam, azzal van kapcsolatban, amit a miniszterelnök úr a Lovardában tartott népgyűlési beszédében elmondott. De ezt nem most mondotta először a miniszterelnök úr, hanem már a rádióban és más formában is említést tett arról, hogy itt az érdekképviseleti rendszert fogja megvalósítani és egyben a szakszervezeti kérdést is megoldja. Mélyen t. Ház! Rólam nem lehet feltételezni, hogy én a szociáldemokráciát féltem. 21. ülése 1935 május 27-én, hét jön. Egész életemen át szembenállottunk egymással, sokszor kemény csatát is vívtunk, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Csak nem fogtak most össze?) Bevallom, hogy hol ők voltak alul, hol mi. (Derültség.) Méltóztassanak tehát rólam feltételezni, hogy nekem nem fáj a szociáldemokrácia feje. Nem fáj az sem, ha a miniszterelnök úr tényleg törvényes eszközökkel alkalmat ad nekik, hogy csomagolni legyenek kénytelenek. Nekem ez nem fáj, (Propper Sándor: Nem olyan egyszerű a csomagolás!) de ennél tovább nem megyek és nagyon féltem nem a miniszterelnök urat, hanem bizonyos aggodalommal nézek az intézkedések elé és nem szeretném, ha a mosdóvízzel a gyereket is kiöntenek. (Zaj.) Nem szeretném, ha a szociáldemokrácia kérdésének likvidálásával, vagy nem tudom micsoda akciójával kapcsolatban a munkásügy szenvedne. Nem szeretném, ha a munkásság szervezkedési joga korlátoztatnék. Biztosítani akarom és biztosítva szeretném látni, hogy a munkás éppen úgy, mint akármelyik más társadalmi osztályhoz tartozó polgár, biztosíthassa magának azt a jogot, hogy ő maga is szervezkedve gazdaságilag, politikailag munkálkodhassék azon, hogy ebben az országban önmagának egy magasabb életnívót, egy jobb életet, egy szebb jövőt biztosíthasson. Mélyen t. Ház! Azért azt szeretném csak és erre szeretném, ha egyszer a miniszterelnök úr módot találna, hogy a Házat tájékoztatná arról, melyek azok a tervek, amelyeket ezen a téren a Ház elé akar hozni. Mert hiszen, ha a miniszterelnök úr az érdekképviseleti rendszert akarja megvalósítani, sem a szociáldemokraták közt, sem köztünk nem is lehet nézeteltérés, mert mind ők, mind pedig mi húsz esztendeje sürgetjük és követeljük a mindenkori kormányoktól a munkáskamara felállítását, amely végeredményben ugyancsak egy munkásérdekképviselet volna és lehetőséget »yujtana egy társadalmi osztály érdekeinek képviseletére. Ha a miniszterelnök úr ilyesvalamit fog alkotni, vagy ilyesféle javaslattal jön a Ház elé, legyen meggyőződve arról, hogy ezt a javaslatot mi valamennyien a legmelegebb szeretettel fogjuk felkarolni és támogatni. Csak azért szólaltam fel, «hogy a miniszterelnöki tárca költségvetésének tárgyalásával kapcsolatban alkalmat adjak a miniszterelnök úrnak, hogy e tekintetben megnyugtassa a Házat és megnyugtassa főként azokat az érdekelteket, akik nagy várakozással néznek a miniszterelnök úr munkája elé; egyébként bejelentem, hogy a miniszterelnöki tárca költségvetését pártállásomnál fogva nem fogadom el. (Weltner Jakab: Tobler képviselőtársam menynyivel becsületesebben beszélt róla!) Becsületet nem fogok a képviselő úrtól tanulni. Elnök: Eassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Képviselőház! A miniszterelnökségi tárca tárgyalása — mint a példa is mutatja — alkalmat ad arra, hogy a politikai élet különböző kérdéseit vessük fel a miniszterelnök úrral szemben, mint az általános kormányzat képviselőjével szemben. A rendelkezésre álló idő azonban házszabályaink értelmében sokkal rövidebb, mintsem hogy összefüggően lehetne megtárgyalni itt a pendens politikai kérdéseket. Mégis felszólalok azért, mert Apponyi György t. képviselőtársam beszéde közben egy, a pénzügyi bizottságban lefolyt vita helyes reprodukálásának kérdése körül bi1 zonyos eltérés volt Apponyi György képviselő-