Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

578 Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1935 június 13-án, csütörtökön, foglaljon, amennyiben ezek a vádak alaposak­nak bizonyulnak. En igenis itt az ország színe előtt kijelen­tem, hogy amennyiben ezeknek a vádaknak csak egy századrésze is való, levonom ennek minden konzekvenciáját és lemondok mandá­tumomról. De elvárom viszont a képviselőtár­samtól is, aki ezeket a súlyos vádakat emelte, hogy ha .a vádak nem bizonyulnak valóknak, ő is le fogja vonni a konzekvenciát. (Elénk he­lyeslés a jobboldalon és a középen. — Dulin Jenő: A királyi ügyész nem megy a fogházba, ha a vádlottat felmentik. Közérdekből vádol.) Nem a királyi ügyész emelte ezt a vádat, ha­nem Mózes képviselőtársam. Méltóztassék elképzelni, milyen érzelmeket fakaszthat az ilyen vád bennünk, akik életün­ket és sokszor vagyonunkat áldoztuk odaát a megszállott területen. Nem tudom, képviselő­társam tudja-e, hogy mi volt megszállott terü­leten magyaroknak vallani magunkat. (Fel­kiáltások a baloldalon: Nagyon jól tudjuk!) En nem gondolom, hogy tudja, inert ha tudná, nem hiszem, hogy ezeket az állításokat elmon­dotta volna. (Csoór Lajos: Ott kellett volna mindenkinek maradnia!) Miután édesatyám nem tette le az _ esküt, ezért vagyonából ki­fosztva azonnal áttették a határon és most az a köszönet, hogy ilyen váddal illetik. Külön­ben is én buktattam meg Hegymegi Kiss Pált, miért nem ellenem szálinak tehát hadba? De hiszen nagyon jól tudom, hogy Hegymegi Kiss Pál fizetett ágenseket küldött Erdélybe, hogy nyomozzanak, mit tudnak rólam kisütni. Ezt tudták kisütni, tehát nyugodtan állhatok itt, miután mást igazán nem tudott megállapítani. Itt állandóan a parlamentarizmus lejáratásá­ról beszélnek. Hát kérdem, nem ez a parlamenta­rizmus lejáratása? (Zaj a baloldalon.) Miután az elvek harcával nem sikerült győzni, szemé­lyi térre tolódott át a kérdés, mert Hegymegi Kiss Pál nem tudott megbuktatni a válasz­táson. A túloldalról több ízben hallottam, hogy ez is egyike volt azoknak a kerületeknek, ahoi nagy terror volt és ezért nem tudott Hegymegi Kiss Pál győzni. Erre a terrorra vonatkozó­lag csak pár adatot akarok megjegyezni. (Rakovszky Tibor: Ennek semmi köze a sze­mélyes kérdéshez!) Eckhardt képviselőtársam Hegymegi Kiss Pál támogatására végigjárta kerületemet és programmbeszódeket tartott. Egy programmbeszéd tartása alkalmával el­romlott az autójuk, ^ ott voltak az út szélén, amikor apósom, a vármegye alispánja, a vár­megye autójába felvette Eckhardt Tibort és Hegymegi Kiss Pált (Rakovszky Tibor: Külön megtiszteltetés az alispán részére!) és elvitte őket kortesbeszédeket tartani ellenem. Ez volt az a nagy terror. Ha valaki, úgy én mondhatom azt, hogy igenis, a gazdák érdekében vag-yok itt és a gazdák érdekében beszélhetek. Ezt én nyugod­tan és több joggal mondhatom, mint a túloldal akármelyik tagja, mert. engem hét vármegye gazdatársadalma küldött be a gázdák parla­mentjébe, a mezőgazdasági kamarába, titkosan, (Sándor István: Oda lehetett!) tehát igenis, jo­got formálok ahhoz, hogy azt mondhassam: a gazdák érdekeit én kellőképp tudom képvi­selni. Még egyet akarok megemlíteni, amivel az­után a magam részéről megválasztásom ügyét le akarom zárni. Egy jegyzőkönyvet fogok fel­olvasni, amelyet a nádudvari választáson vet­tek fel, arról a választásról, amelyről azt mond­ják, hogy ott borzasztó terror volt. Ezt több­ízben hallottam az ellenzék oldaláról s ezért engedjék meg, hogy felolvassak egy jegyző­könyvet, amelynek alá van írva a független Kisgazdapárt elnökétől kezdve, vezető titkára" • tói kezdve minden egyes tagja, mely szerint egyhangúlag azt a nyilatkozatot teszik, hogy a választás vezetésévei a legteljesebb mértékben meg vannak elégedve és semmi néven neve­zendő panaszuk vagy kifogásuk nincs és nem is volt. Sőt Fekete Lajos — ez a független kis­gazdapárt kerületi titkára, aki legalább tíz idő­szaki választás alkalmával vett részt a válasz­tás előkészítésében és lebonyolításában — azt a kijelentést tette, hogy a törvényeknek ilyen tiszteletbentartását, mint a jelenlegi nádudvari választásnál, még soha sehol nem tapasztalta és nem is hiszi, hogy az egész országban még egy ilyen tiszta választás volt. Szükségesnek tartottam ezt elmondani azért, hogy egyszer s mindenkorra véget vessek annak a személyi harcnak, amelyet Hegymegi Kiss Pál ügyében, aki kibukott, a független kisgazdapárt egyes tagjai majdnem minden egyes gyűlésen ellenem folytatnak. Befejezésül még csak egyet kívánok felemlíteni. Sem én, sem, azt hiszem, ennek a pártnak egyetlen tagja, amelyben szerencsém van helyet log; lalni, nem ismer különbséget politikai, kaszinói vagy társadalmi igazság között, mert igazság csak egy van. Ennek alapján igen kérem a t. túloldalt, hogy ha legközelebb újabb adatokat sorolnak fel, méltóztassanak annak valóságáról meggyőződni, különösen akkor, ha azt az ada­tot volt politikai ellenfelem, Hegymegi Kiss Pál szolgáltatja. Ezeket tartottam szükséges­nek ezzel kapcsolatosan a Ház plénumában el­mondani. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Br. Berg Miksa képviselő úr a ház­szabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért engedélyt felszólalásra. A felszólalásra a jogot neki megadtam. Br. Berg Miksa: T. Ház! Az előttem szólott Megay Meissner képviselő úr engem szemé­lyemben megtámadott. (Megay Meissner Ká­roly: Egy szót sem szóltam! Tiltakozom!) Te­kintettel arra, hogy közöttünk lovagias ügy van folyamatban, amelybe én, mint tartalékos huszártiszt be nem avatkozhatom, most nem él­hetek azzal a jogommal, ho^y felszólalhassak. (Megay Meissner Károly: Ellenkezőleg, egyet­len egy szót sem szóltam! — Mózes Sándor szó­lásra jelentkezik.) Elnök: Ml címen kíván a képviselő úr szó­lani! (Mózes Sándor: Személyes megtámadta­tás visszautasítása címén kérek szót!) A szót a képviselő úrnak megadom. Mózes Sándor: T. Ház! Az 1925. évi XXVI. te. előírja azt, hogy országgyűlési képviselővé csak az a magyar állampolgár választható, aki a magyar állampolgárságot tíz év óta bírja (Megay Meissner Károly: Tizenöt éve bírom!) s azt igazolni tudja. A Ház ünnepélyes meg­nyitásán megkértek, hogy terjesszem elő ezt a kifogást. Megtettem. (Egy hang a jobboldalon: Beugratták. — Ellenmondások a baloldaion.) Annak az indoka, hogy megtettem, az volt, hogy éppen az igen t. képviselőtársam volt az, aki 1931-ben a m. kir. belügyminiszter úrtól egy bizonylatot kért, hogy ő nem magyar ál­lampolgár és meg is kapta ezt a bizonylatot. {Ügy van a baloldalon. — Dulin Jenő: Tehát nem alaptalan a vádaskodás! — Megay Meiss-

Next

/
Oldalképek
Tartalom