Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. ulese 1935 június 13-án, csütörtökön. 579 ner Károly: Alaptalan! Ha elolvasta volna, tudná!) Ha a m. kir. belügyminiszter kiad egy közokiratot, én mint magyar állampolgár, nem fogom kétségbevonni, hogy a belügyminiszter úr valódi okiratot állított ki. En elhiszem száz százalékig és nem is vonhatom kétségbe ezt a közokiratot mindaddig, amíg éppen az ágén t. képviselőtársam meg nem fogja dönteni annak a hiteles közokiratnak bizonyító erejét. Ezt írja elő a polgári perrendtartás. Ennek a kérdés­nek elintézése nem a Ház plénuma elé tarto­zik, mert nekünk vannak törvényeink, amelyek úgy intézkednek, hogy ennek a kérdésnek el­itézése a magyar királyi közigazgatási bíró­sághoz tartozik, amely a mai napon tartotta meg a tárgyalást a képviselő úr ügyében. Igénytelen nézetem szerint helyesebben tette volna igen t. képviselőtársam, ha nem támad meg engem, hanem tényleg megvárja a köz­igazgatási bíróságnak döntését, amely • pedig úgy hangzik, hogy elrendelte az összes állított tények valódiságának bizonyítását. Igen t. Ház! Engedelmet kérek, amikor valaki 1918-tól, mondjuk 1921-ig a Romániában lévő Szemlak községben 1400 hold birtokot bé­rel, akkor vagy román állampolgár, vagy nem román állampolgár. Ha román állampolgár, akkor a bérletet meghagyják kezében. (Zaj a jobboldalon, — Dulin Jenő: De mi van a mi­niszter bizonyítványával?) En nem kutatom, hogy tényleg bérelt-e vagy nem bérelt, ellen­ben kénytelen vagyok megcáfolni igen t. kép­viselőtársamnak azt az állítását, mintha haza­áruló volna az, aki a román hadseregben szol­gál, mert ha egy román állampolgár a román hadseregben szolgál, ez csak állampolgári köte­lezettségének tesz eleget. Rámutathatok nagyon sok magyar emberre, aki a román hadseregben szolgál, anélkül, hogy hazaárulást követne el. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Mózes Sándor: A magam részéről, ha igen t. képviselőtársam be fogja igazolni azt, hogy neki tényleg igaza van, nagyon örülnék. (Zaj a jobboldalon — vitéz br. Roszner István: Az­zal nincs elintézve!) Nekem semmiféle konzek­venciákat nem kell levonnom, mert én csak azt tettem, amivel engem megbíztak. (Baross Endre: Ki bízta meg? — Zaj.) A tényállítás megcáfolása nem az én kötelességem, hanem a megtámadott képviselőé. Az 1925 : XXVI. tcikk előírja azt, hogy a képviselők megválasz­tása elleni kifogást az első ülésen kell meg­tenni, tehát nem lehet azt mondani, hogy én a nagy ünnepélyességben álltam fel és valakit személyében megtámadtam, minthogy nem tet­tem mást, mint amit a választási törvény előír és kifogásoltam annak a képviselőnek mandá­tumát, aki állítólag — mert nem én állítom, ha­nem a belügyminiszter úr állította — 1931-ben nem volt és így 10 év óta nem magyar állam­polgár ... (Nagy zaj a jobboldalon) Csak laiku­sok tudnak ezen nevetni, akik a dologgal nin­csenek tisztában. Én nem állítottam, hogy a képviselő úr nem magyar állampolgár, hanem hogy tíz év óta nem magyar állampolgár, te­hát nincsenek meg azok a törvényes kellékek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valaki ország­gyűlési képviselővé megválasztható legyen. Azt, hogy magyar állampolgár, senki sem von­hatja kétségbe. Amikor én kifogásoltam, hogy ő nem tíz éve magyar állampolgár, elment a belügyminisztériumba és a belügyminisztérium aznapi dátummal kiállította állampolgárságá­ról a bizonyítványt, tehát elhiszem, hogy ma­gyar állampolgár. (Egy hang a jobboldalon: Ki mondotta róla, hogy atyja román katona­tiszt volt? — Zaj a jobboldalon. — Br. Berg Miksa: Ha rólam állítani fogják, azonnal kérni fogom a kivizsgálását. — Zaj jobbfelől. — Dulin Jenő: Közokirat van róla, ez csak eléggé auten­tikus!) Teljesen analog eset történt Nánássy Imre képviselőjelölttel, akiről köztudomású, hogy magyar ügyvéd. A magyar törvények értelmé­ben ügyvéd csak az lehet, aki magyar állam­polgár és mégis megtették vele azt, hogy meg­állapították Nánássy Imréről, hogy nem ma­gyar állampolgár és nem fogadták el jelölését, holott a választási biztos hosszú éveken keresz­tül együtt működött ezzel az ügyvéddel, szemé­lyesen ismerte, tudta róla, hogy magyar állam­polgár. Mégis azt állította, hogy nem magyar állampolgár s ezen a címen elütötte attól, hogy a választásban egyáltalában résztvegyen. Itt tehát nincs másról szó, mint arról, hogy bizonyítsa be a képviselő úr azt a ténykörül­ményt, hogy tíz év óta magyar állampolgár, amely esetben teljes mértékben megkapta az elégtételt, mert nekem nincs semmiféle harcom t. képviselőtársammal, akit személyében is nagyrabecsülök és tisztában vagyok az ő köz­érdekű munkásságával. Kérem az igen t. Házat is, hogy válaszomat tudomásul venni szíves­kedjék. Elnök: Következik az ülés jegyzőkönyvé­nek felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Kérdem, van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, a jegy­zőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződött este 10 óra 46 perckor.) Hitelesítik : Huszovszky Lajos s. k gróf Almásy Imre s. h. naplóbiráló-bizottsági tagok. kÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom