Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

574 Az országgyűlés képviselőházának 31. Meg vagyok róla győződve, hogy ha megvalósítjuk a titkos választójogot és titkos választójog alapján választ a magyar nép, akkor olyan képviselők fognak bekerülni ide a Házba és olyan miniszterelnökünk lesz, aki nem fogja azt mondani, hogy én fogom meghatározni azt, hogy a reformokat milyen sorrendben kell megvalósítani, hanem igenis, a képviselők fogják diktálni neki a sorrendet, hogy milyen reformokat kell a nép megélhetése, élniakarása érdekében legelsősoriban megvalósítani- {Rupert Rezső: A titkos választójog közérdek, a nyiltszavazás pedig magánérdek.) Igen t. Ház! Hivatkozom a túloldalnak egy nagyon értékes tagjára, Németh Imre igen t. képviselőtársunkra, aki itt első beszédében nagyon érdekes nyilatkozatokat tett. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azt mondotta, hogy elpusztulhat az országban az arisztokrácia, elpusztulhat a középosztály, elpusztulhatnak az összes intézmények, a kartellek és a bankok, de a magyar népnek elpusztulnia nem szabad, annak élni kell. En ezt a tételt százszázalékig aláírom. Nagyon jól tudom, hogy a magyar nép egy nagy emberi közösségben él, tudom azt, hogy a társadalmi és gazdasági viszonyok reá nézve is kötelezők, tudom, hogy nem szakíthatja ki magát a nagy emberi közösségből, de mégis azt mondom, hogy itt a magyar földön — amint a miniszterelnök úr nagyon helyesen állapította meg — egy új világ előtt állunk. Olyan világ előtt, ahol társadalmi és gazdasági erők mér-. kőznek egymással, ahol azokat a gazdasági erőket, a (bankokat, amelyek már államot képeznek az államban és amelyek iramot és feltételeket diktálnak az államnak is, meg kell reformálni és a közérdeknek kell alávetni. Tehát csak bátorság kell ahhoz, hogy a kormány reformokhoz hozzányúljon. Hiszen a többsége megvan, nem kell félni a leszavazástól! Nemcsak Ígérni kell azokat a reformokat, hanem meg is kell az életben valósítani. (Dublin Jenő: Nem a halál után!) Most, mint bortermelő vidék képviselője, áttérek a szőlősgazdatársadalommal kapcsolatos problémákra. A szőlősgazdákat a közelmúltban kettős elemi kár érte. A múlt esztendőben a nagy szárazság következtében alig termett nekik olyan mennyiségű boruk, amelyből a mindennapi kenyeret biztosítani és a köztartozásokat kielégíteni tudták. Köztudomású, hogy Pestvármegye déli részében érte a legnagyobb fagykár a gazdákat. A földmívelésügyi miniszter úr is megállapította, hogy ezen a vidéken 70%-os szőlőfagykár, 70%-os rozskár és gyümölcskár van, de nem egy helyen, amint a gaz-' dasági felügyelővel közösen megállapítottuk, a 90%-ot is elérte a fagykár. Ezt a szerencsétlen vidéket most nemrégen jégverés is érte. Elpusztult tehát a szőlősgazda minden reménye, nem tudja, miből fogja fedezni mindennapi kenyerét, miből fogja családját eltartani. Kecskemét és Csongrád népének olyan szomorú a helyzete, hogy feltétlenül olyan segítésre van szükség, amelyet tovább nem lehet halasztani. Itt azonnal akcióba kell lépni. Az a kis összeg, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr magával vitt arra a vidékre, hogy ezeket a szerencsétlen embereket megsegítse, 24 órára sem volt elegendő. Gondoskodás kell, hogy történjék ebben a tekintetben és feltétlenül meg kell találni a pénzügyi alapokat is, ki kell küszöbölni a pénzügyi nehézségeket, mert visszaemlékezhetünk arra, hogy amikor a gazdasági válság folyamán ülése 1935 június 13-án, csütörtökön. más különböző gazdasági ágakban fennakadás állott elő, az akkori kormány igen súlyos öszszegekkel sietett az Összeomlással fenyegető veszély elhárítására. Nagyon jól emlékszünk arra, hogy amikor a malmok válságban voltak, akkor a Bacherkonszern számára igen nagy összegeket tudott az állam adni és el tudta hárítani azokat a hátrányokat, amelyek e malomkonszern bukásából kifolyólag az ország gazdasági életérc háramlottak volna. A bankzárlattal kapcsolatban szintén megtalálta a kormány azokat az azonnal szükséges intézkedéseket, amelyeket azért kellett megvalósítani, hogy a nagybankok a tönkrejutás elől megmeneküljenek. Ha tehát ezek a gazdasági tényezők segítséget &§+* tak a kormánytól, annál inkább el lehet varhY, hogy a szőlősgazdatársadalmat is ezek közt a nehéz elemi csapások közt okvetlenül megsegítse a kormány. Panaszolják ezek a szőlősgazdák, hogy mindannak ellenére, hogy a földmívelésügyi miniszter a közelmúltban rendeletet adott ki arra vonatkozóan, hogy a 3 holdat meg nem haladó szőlőbirtokon gazdálkodó szőlősgazdák — később felemelték ezt a területet 5 holdra — a részükre kiutalt rézgálicot megkapják; a községektől részükre kiutalt rézgálicmennyiséget sem a kereskedő, sem a Hangya-szövetkezet nem bocsátja rendelkezésükre. Egészen kétségbe vannak esve ezek a gazdák. Nincs pénzük, nem tudnak rézgálicot vásárolni és félnek attól, hogy a szőlő a kellő kezelés hiányában annyira tönkremegy, hogy éveken keresztül meg fognak látszani ennek súlyos hátrányai. A rézgálickiadásra vonatkozóan tehát olyan intézkedéseket kellene hozni, hogy abban az esetben, ha a községi elöljáróság a kiutaló határozatot kiadja, a kereskedők okvetlenül rendelkezésre bocsássák a gazdáknak a rézgálicot. Beszéltem ezekkel a kereskedőkkel, beszéltem a hitelszövetkezettel. Azt mondják, a végrehajtási utasításban az foglaltatik, hogy a rézgálicot pedig csak saját felelősségükre adhatják ki, &

r védett gazdáknak pedig ezt a rézgálicot egyáltalán nem adhatják ki. Természetes, hogy az a kereskedő és az a Hangya-szövetkezet saját szakállára nem fogja kiadni a bajbajutott szőlősgazdának és védettbirtokosnak a rézgálicot, mert nincsen semmiféle biztosítéka arra, hogy ha kiadta, 1936 december elején abba a helyzetbe fog-e kerülni, hogy a rézgálic árát, tényleg be is fogja hajtani tudni. Igénytelen nézetem szerint tehát arra volna szükség, hogy törvényes úton rendeljék el azt, hogy azok a vételárak, amelyek a kiadott rézgál iccal kapcsolatban felmerülnek, elsőbbséget nyerjenek az összes, az ingatlanra bekebelezett jelzálogos hitelezőkkel szemben, hogy ilyenformán a kereskedők és a szövetkezetek biztosítékhoz jutván, minden körülmények között kiadhassák ezeknek a szőlősgazdáknak a rézgálicot. A kiskőrösi szőlősgazdáknak a rézgálickiadás tárgyában^ nekem átadott panaszát ma átadtam a földmívelésügyi miniszter úrnak, Nagy örömmel állapítom meg, hogy a miniszter úr a legnagyobb megértéssel fogadta a kiskőrösi szőlősgazdák kérelmét és megígérte a a rézgálickérdésnek a kérelem szerinti orvoslását. Nem elég azonban az, hogy a szőlősgazdáknak rézgálickedvezményt adunk. Szükség van arra, hogy az elemi kárt szenvedett gazdáknak további kedvezmények is nyújtassanak. Legelsősorban a folyó köztartozások, adók, ille-