Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. hónapig tanácskozzunk és utána, 3—4 hónapi szabadságra küldjenek bennünket és ezen idő alatt fogyasszuk a verejtékező adófizető pol­gárság adójából behajtott nehéz, filléreket és elköJtsük a választópolgárok pénzét akkor, ami­kor nem juttattuk hozzá azokat a választópol­gárokat a legelemibb szabadságjogokhoz, köz­tük a tiszta, titkos, egyenlő és a nőkre is ki­terjedő választójog gyakorlásához. Az igaz, hogy a titkos választójog nem ad kenyeret. De az is egészen bizonyos, hogyha tiszta választójog alapján olyan képviselők fognak ide a Házba kerülni, akiket a nép aka­rata választott meg, akkor biztosabb lesz a ke­nyér és nagyobb kenyér fog jutni a dolgozó választópolgárságnak. Hogy milyen lélektiprást visznek végbe ez­zel a nyilt szavazati joggal, arra nézve tiszte­lettel bemutatok a t. Háznak egy feljelentést, amelyet én adtam be egy szavazatköri elnök ellen, aki amikor látta, hogy vezetek a szava­záson, megcsinálta azt, hogy 300 embert nem engedett leszavazni, olyan 300 embert, akik már reggel 8 órakor ott álltak a gyülekező­helyen Sükösd községben. Annak ellenére, hogy ezek már 8 órától ott álltak, délután 5 órakor elküldte őket azzal, hogy a szavazás be van fejezve, nekik nincs joguk a nyiltszavazásra vonatkozó törvény értelmében szavazni, men­jenek haza. Arra számított természetesen a szavazat­szedő küldöttség elnöke, hogy ha ezt minden szavazókörzetben megcsinálják velem — volt 19 körzet — és mindenütt megakadályozzák 300 ember leszavazását, akkor természetesen a kormánypárti jelölt fog bekerülni a Házba. En is megtanultam azonban azokat a taktikai lépéseket, amelyeket az igen t. túloldalon ál­landóan érvényesítenek a nyiltszav ázással kap­csolatban és úgy megszerveztem az emberei­met, hogy akármilyen praktikát alkalmaztak a hatóságok velük szemben, ők öntudatosak voltak és nem tudtak rajtuk kifogni. (Mezey Lajos: Halljuk a taktikát, hadd tanuljunk! — Dulin Jenő: Tudják!) Ugyanez a főjegyző nem elégedvén meg azzal, hogy a választások előtt mindenféle eszközt felhasznált arra, hogy a választókat befolyásolja, a választás után, amikor engem már megválasztottak országgyűlési képvise­lővé, folytatta a választók üldözését azért, mert rám szavaztak. (Dulin Jenő: Minden ke­rületben így va.n!) Már április második felé­ben sorba jöttek hozzám a választópolgárok, mutatván az árverési hirdetményeket és pana­szolván, hogy a főjegyző azt mondotta nekik: azért tartják meg az árverést. r>ert az ellenzéki jelöltre adták le a szavazatukat. Hogy milyen különbségeket tettek kormánypárti és ellenzéki választópolgárok között, mutatja az. hogy azok­nak a választópolgároknak-, akik a községnek földhaszonbérlettel tartoznak, ha csak 20 vagy 30 pengővel voltak is hátralékban, de az ellen­zéki jelöltre szavaztak, tehenét elárverezték. Az árverést pedig egészen szabálytalanul tartották meg: a nyilvánosságot kikapcsolták és a végre­hajtó bement egy szobába egy bajai asszonnyal, a bajai asszony azután megvette a tehenet és elhajtotta. Közbelépésemre azután a végrehajtó állandóan leveleket írogatott ennek az asszony­nak azzal, hogy az a szegény adófizető polgár szeretné visszavenni a tehenet — itt van egy ilyen levél, meg lehet nézni — és állandó közbe­járásomra sikerült a tehenet jó felárral vissza­venni, valószínűleg jó üzletet csinálván a végrehajtó, akivel az asszony összejátszott és ülése 1935 június 13-án, csütörtökön. 573 nagyon valószínű, hogy azt a differenciát, amely az árverési vételár és a visszavételi ár között keletkezett, egymás között megosztották. Kérdezem az igen t. túloldalt ezek után, hogy ilyen erkölcsök és ilyen lélektiprás mel­lett indokolt-e a nyiltszavazási rendszer fenn­tartása'? t Kecel községben közvetlenül a választás után az összes független kisgazdapárti vezető emberek lakásán házkutatásokat tartottak; ku­tattak kommunista iratok után, amelyek nem léteztek, de ez az ürügy elegendő volt ahhoz, hogy a lakásokban az összes ingóságokat össze­dobálják és megfélemlítsék azokat a választó­polgárokat. A gazdakörből pedig ugyancsak a kisgazdapárti választókat azon a címen tiltot­ták ki az alapszabályok 8. §-a értelmében, hogy nem engedelmeskedtek az elnök rendelkezései­nek és ezzel olyan magatartást tanúsítottak, amely alkalmatlanná teszi őket arra, hogy a gazdakörnek továbbra is tagjai legyenek. Kiskőrösön egy tanító azért, mert egyes gyermekek édesapja rám szavazott, koloncot akasztott azoknak a gyermekeknek a nyakába (Dulin Jenő: Az ő nyakába kellett volna!) és azzal szalasztotta őket a többi gyermekek kö­zött; továbbá olyan nyilatkozatokat tett a gye­rekek előtt, hogy »Láttatok-e olyan kondást, aki a disznóknak köszönt volna; hát, hogy képzeli a ti apátok azt, hogy én mint tanító a nyájnak, a parasztságnak és a paraszt ember­nek köszönjek!« Itt van a feljelentés ez ellen a tanító ellen, át fogom nyújtani a kultusz­miniszter úrnak a fegyelmi eljárás megindí­tása^ végett és abból a célból, hogy ezt a felje­lentést az illetékes kalocsai kir. ügyészséghez is áttegye. Ebben a feljelentésben 36 szülő pa­naszolja, hogy azokat a gyermekeket, akiknek tanítása erre az emberre volt bízva, nemhogy tanította volna, hanem mindenféle gazdasági munkára használta fel: a saját kertjét ásatta fel, szőlőjét műveltette, trágyáztatta velük a kertjét és a tanyáról a 4—5 kilométernyire fekvő községbe küldözgette őket megérdeklődni, vájjon van-e valakinek a községben eladó szal­mája, krumplija és egyéb ingósága? Engedelmet kérek, ha ilyen visszaéléseket lehet elkövetni a nyilt szavazással kapcsolat­ban, akkor lehet-e azt mondani, hogy létjogo­sultsága van ennek a szavazási rendszernek? (Dulin Jenő: Nincs!) Hogy a nyilt választás miféle erkölcsi pusztításokat visz^ véghez, azt abból is lehet látni, hogy már egészen be van­nak idegződve az egyes választópolgárok arra, hogy pénzért szavazzanak. A nyiltszavazásos rendszernek tehát különböző erkölcsi hátrányai vannak. Legelsősorban lesüllyeszti az egyéni meggyőződést, hatása alatt szolgalelkűvé válik az egyén, állandóan vár valakit, aki neki ta­nácsot adjon, hogy hova szavazzon. (Csoór La­jos: Nem tanácsot, pénzt! — Dulin Jenő: Pénzt vár!) Pénzt vár, várja azt, hogy megveszte­gessék. Fogalomzavart idéz elő ez a rendszer az egyénben, aki nem tud disztingválni a kormány. és az állam közt, nem tudja, hogy legelsősor­ban az államot kell neki tiszteletben tartania, mert mindent a kormánytól vár. A közerkölcsi­séget tehát feltétlenül lesüllyeszti a nyiltszava­zásos rendszer és az eredmény a teljes elgerinc­telenedés. Ha ellenben megvalósítjuk a titkos választójogot, az megszünteti mindezeket az ál­lapotokat, megteremti a nyugodt munka lehe­tőségét, felemeli a felelősségérzet színvonalát, fékező erővé és biztonsági szeleppé! válik s mo­torja lesz a parlament munkájának, (vitéz Scheftsik György: Ez tényleg szép volt!) 8X*

Next

/
Oldalképek
Tartalom