Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. harcot vívtunk az elmúlt rendszerrel szemben, most nem lehet feladatunk zsámolyt állítani a régi rendszer alá, hogy azon talán az államfői székig felemelkedjék, hanem Cerberusként kell itt állanunk ezeknek az ajtóknak őreiként és várni, vigyázni kell, hogyha majd jelentkezik a vadász, ha majd jelentkezik az ezerfejü hidra, akkor ez a terem az maradjon, aminek ma indul. (Mozgás.) T. Képviselőház! Ha mérlegbe vetem a fényt és az árnyékot, akkor az az érzésem, hogy tisztességgel, hűséggel a múlthoz, azokhoz a küzdelmekhez, amelyeket a múltban, vezettünk, számunkra csak egy út lehet: tisztességes és becsületes, loyális és bátor ellenzéki harc. amely azonban sohasem mehet tovább, mint addig, hogy módot nyújtson ahhoz, hogy ez a tisztességes kormányzati rendszer gyökeret eresszen és a miniszterelnök úr megvalósíthassa azokat az ígéreteket, amelyeket a nemzetnek tett. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Klein Antal: A választójogot kell megcsinálni! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Klein Antal: Megígérte a miniszterelnök úr!) Elnök: Csendet kérek, Klein Antal képviselő úr! (Zaj a baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Hagyjuk Ulaiint beszélni! Van annak esze! — Zaj a baloldalon. — Gr.'Festetics Domonkos: Saját emberüket nem hagyják beszélni! Micsoda dolog ez? — Eckhardt Tibor: Titkos választójogot akarunk! — Horváth Zoltán: Titkos választójogot! Ez becsületbeli kötelesség!) Csendet kérek! A szó Ulain képviselő urat illeti. (Klein Antal: Az adott szót meg kell tartani! — Zaj a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Önöknek is több erkölcsi alapjuk lenne, ha titkosan jöttek volna ide! — Egy hang a jobboldalon: Kár ezt a szép beszédet elrontani! Okos beszéd! — Zaj,) Kérem a képviselő urat, folytassa beszédét. Ulain Ferenc: T. Ház! Ezeken a kritikákon kívül, amelyeket én itt csak igazán dióhéjba szorítva adtam elő, hallottunk más kritikákat is. Ezek'közül a kritikák közül a legélesebb és bizonyos mértékben legjelentősebb az a kritika volt

% amelyet éppen ezen a bizonyos budai vacsorán Bethlen István gróf hallatott és amely kritikában ő egy új stílusról beszélt, aposztrofálta a miniszterelnök úrnak ezt az új stílusát és ezzel az új stílussal kapcsolatosan megállapított különböző tényeket. Megállapította a'z igen t. miniszterelnök úr, hogy itt van egy új stílus, de jez az új stílus — mondotta Bethlen István gróf — a kakukmadár stílusa. Hozzáfűzte ehhez a megállapításhoz azt, hogy a kakukmadárnak az a szokása, hogy az éneklőmadarak fészkébe rakja tojását és aztán, amikor az apró kakuk kinő, az kiveri az éneklőmadarat. En nem vagyok ornitológus, tehát nem tudom megállapítani, hogy mennyire igaz az, hogy Bethlen István gróf éneklőmadár, Gömbös Gyula miniszterelnök úr pedig kakukmadár. (Derültség a jobboldalon.) Ezt nem tudom mégállapítani, azonban tudom azt. hogy téved Bethlen István gróf. amikor azt állítja, hogy az a kakukmadár-stílus új stílus, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: TTgy van!) Emlékezetébe akarom idézni a következő tényeket... (Friedrich István: 1919-ben sok kakuk volt. Ha én elkezdeném mesélni! — Elénk derültség a Ház minden oldalán.) 1921-ben volt itt egy párt. Annak a pártnak neve volt Keresztény-Keresztyén Földműves Kisgazda és Polgári Párt. A párt vezére volt Nagyatádi Szabó ülése 1935 június 13-án, csütörtökön. 545 István, a magyar föld paraszt pacsirtája. Akkor nem volt képviselő Bethlen István gróf és akkor volt egy kormányválság; amikor Teleki Pál gróf távozásával kapcsolatosan arról volt szó, hogy a legmagasabb tényező Bethlen Istvánt fogja megbízni a kormányzással. Akkor a paraszt-pacsirta megrázta a fejét és azt mondotta: ebből ibaj lesz. Es akkor Gömbös Gyula volt az, aki Nagyatádi Szabó Istvánnal kezességet vállalt azért, hogy Bethlen István azt a kötelességet fogja teljesíteni a magyar nép iránt, amelyet ez a nagyemlékű magyar paraszt képviselt ebben a Házban, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez történelmi tény!) Az történt, hogy Bethlen István gróf belépett ennek a paraszt-pacsirtának fészkébe és így szólt: Ezen a kisgazda-sziklán fog állni a fészek továbbra is és én hű leszek a fészekhez! S olyan hű lett, hogy fél esztendő múlva, miközben a pacsirta a miniszterelnökségen Bethlen István miniszterelnök vezetése alatt tartott minisztertanácson mint földművelésügyi miniszter résztvett, feltörette minisztertársa, a pacsirta asztalát. (Egy hang a középen: Pfuj!) További félesztendő múlva pedig az történt, t. uraim, hogy új választást tartott. Es az 1922-es választásokon mi történtf Az történt, hogy a fészekbe már csak 40 kisgazda-pacsirta került vissza a 160, vagy 170 közül. Kérdezem,, ki volt akkor a kakuk és ki volt akkor az éneklőmadár? (Derültség jobbfelol és a középen.) Megítélésem szerint, ha Bethlen István gróf azt mondja, hogy itt most az új stílus kakukmadár-stílus, akkor téved. Ha igaza van, csak annyiban van igaza, hogy ebben a stílusban csak annyi az új, hogy az történt, hogy ebben az esetben nem egy éneklőmadarat, hanem egy kakukmadarat, egy elerőtlenedett és elöregedett kakukmadarat egy fiatalabb, erősebb kakukmadár kivert a fészekből. (Derültség jobbfelol és a középen.) Bethlen István gróf azon a budai vacsorán egy másik új stílusról is megemlékezett. Azt mondotta, hogy az új stílus megteremtette a totalitást. Azt hiszem, Bethlen István gróf megint téved. A totalitás mintha mégsem volna talán egészen új stílus. En igenis tudok emlékezetébe idézni tetteket, amelyek alapján, ha kedve van, tegye rekonszideráció tárgyává, vájjon a stílus új-e vagy sem? Tudniillik 1921-ben, amikor Bethlen István gróf miniszterelnökként ebben a Házban megjelent, itt nemzetgyűlés volt, amelyet a Friedrich-féle intézkedések alapján általános, titkos választójog alapján hívtak egybe. (Éljenzés balfelöl.) Akkor itt egykamara volt, amely szuverén volt, államfőt választott és egyedül, mondhatnám csaknem minden fék nélkül intézte az ország sorsát. Ez totális jog volt, a nép totális joga. Csak egy esztendő múlt el, hogy Bethlen István gróf megkezdte kormányzását és jött az 1922-i választás, amely előtt Bethlen István gróf az effektív törvény félredobásával, egy rendelettel egyszerűen kizárta a titkosságot és úgy intézkedett, hogy most pedig legyen nyilt választás. Vájjon ez; nem volt a totalitásra való törekvés'? (Rajniss Ferenc: Gombnyomásra!) További egy vagy két esztendő multán az igen t. volt miniszterelnök úr megcsinálta azt a választójogot, amelybe belevette azokat az ajánlási intézkedéseket, amelyek világ csúfjává tesznek minden választást ebben az országban. Hát, mélyen t. uraim, méltóztatnak látni, hogy így állunk a totalitással a nép fenség, ä