Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

544 Az országgyűlés képviselőházának 31. volt és amelynek legkirívóbb példája az volt, hogy 4—5 éves zárszámadások nem kerültek a j törvényhozó testület elé, hanem (Jsáky-szalmájaként kezeltetett ennek az országnak a vagyona, [Ügy van! Ugy van!) azt kell mondanom, emberséges, tisztességes munkát végzett a kormány azzal, hogy megint az alkotmányos kötelesség útjára terelte vissza az államháztartás gazdálkodási működését. (Eckhardt 'ilboi*: Ezt már Károlyi Gyula megtette!) Ha én a miniszterelnök úr működés át vizsgálom, nem tagadhatom meg tőle azt az elismerést, hogy ő az első, talán minden magyar miniszterelnök között, aki korra, születésre, rangra és ranglistára való tekintet nélkül kereste ki és keresi ki a minden helyre leginkább odavaló szakembert és munkatársakat. (Úgy van! Úgy van!) Ha végignézek azokon az intézkedéseken, amelyeket személyi téren tett és olvasom egy K.under Antal nevét a Kiviteli Intézet élén, olvasom egy Wünscher Frigyei nevét a Hangya élén, olvasom egy Imrédy Béla nevét a Nemzeti Bank élén, egy Posch Gyula nevét a Pénzintézeti Központ élén — (Felkiáltások a jobboldalon: És Bornemisza Géza nevét!) Bornemisza Gézáról nem beszélek, mert ő most miniszter, de róla is éppen olyan nyugodtan lehetne beszélni, (Friedrich István: Kiváló ember! — Úgy van! Ügy van!) — ha olvasom sorban ezeket a neveket, hiszen önök éppen olyan jól ismerik ezeket, mint ahogyan én ismerem, Kovács ezredes nevét a közlekedési osztály ólén, Petneházy nevét majd az ipari minisztérium élén, t. miniszterelnök úr, csak gratulálni lehet önnek ahhoz, hogy ezt a munkát csinálta. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Mert engedjék meg mélyen t. uraim, a legnagyobb pazarlás nem az, ami a pénzben folyik, a legnagyobb pazarlás az, ami az emberanyagban folyik. Az pazarol igazán, aki olyan helyre

; ahová egész ember kell, félembert, tizedembert vagy századrészembert helyez és hogy ezt a pazarlást nem műveli a miniszterelnök úr, ezzel mérhetetlen érdemeket szerzett magának. (Ügy van! Ügy van!) De hiszen végtére politikát csinálunk, hát megmondom, miért nem vagyok, miért nem lehetek a miniszterelnök úrral szemben bizalmatlan és hol látom én az ő politikai működésének a legnagyobb értékét. Ott, hogy megvolt az erkölcsi bátorsága, megvolt az ereje hozzányúlni ahhoz az egységespárti rendszerhez, amely ellen mi ezekről a padokról másfél évtizeden keresztül harcoltunk, amelyről mi azt hirdettük faluról falura, ujsághasábokról ujsághasábokra, hogy az a rendszer politikailag gonosz volt és ereje volt széttörni ezt a börtönt és félreállítani a börtön őrét, gróf Bethlen Istvánt. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Dinnyés Lajos: Ott vannak Ivády Béla, Pesthy Pál és a többiek! — Friedrich István: Csak csendben! Menjünk tovább! — Derültség.) Az őszinteség azonban azt hozza magával, hogy azt is megmondjam, hogy van azonban a fénynek ^árnyoldala is. Ennek a kormányzatnak az árnyoldalát én főként két körűim ércben látom

% Az egyik az, hogy az elmúlt két és fél esztendő alatt alig történt valami a végből, hogy a szörnyű karteld zsungelt, a nagyipari csákinátéskodást végre r

megfelelő kioktatásban és megleekéztetéshen részesítették volna. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Szóval a régi taposómalom megint!) Kérem a t. miniszterelnök urat, ne mulassza el abba a reniés e 1935 június 13-án

} csütörtökön. formprogrammba, amelyet én komolynak, tisztességesnek és jóhiszeműnek tartok, .beilleszteni a maga könyörtelen keménységű munkáját ezen a téren is. Nagyon jól tudom azt is, hogy nehéz volt a miniszterelnök úrnak eddig sokmindent megcsinálni azért, mert gróf Bethlen István bérlőjének mégis csak a gazda szerint kellett gazdálkodnia. Most azonban nincs már bérbeadó, a miniszterelnök úr szabad ember, egy párt áll mögötte, amely vele lelkileg egy, (Ugy van! a jobboldalon.) ennek következtében kizárólag csak rajta és pártján áll az, hogy megtegyék azokat az intékedéseket, amely intézkedéseknek oda kell vezetniök, hogy az árpolitikában mutatkozó hihetetlen visszaélések végre korrigáltassanak. Azt, amit ebben az országban a textilgyárosok, a szeszgyárosok, a szénvállálatok, a szérumvállalatok és vasvállalatok stb. véghezvisznek, sehol ezen a világon nem tűrnék el. (Ügy van! a baloldalon.) Ezért kérem a miniszterelnök urat, (hogyha igazán sok embert akar magának lelkileg lekötelezni s ha azt akarja, hogy a nép bizalommal viseltessék iránta s hogy mi is úgy érezzük, hogy itt kemény kéz rendezi az ország gazdasági életét és vezeti, a gyeplőt, akkor ezen a téren tegyen intézkedéseket. Második árnyoldala pedig ennek a kormányzatnak WL én meglátásom szerint az, hogy az igen t. miniszterelnök úr litt szellőztetett, itt új organizációt teremtett, új emberekkel, új szellemmel, mintha új világot akarna teremteni, figyelmeztetem azonban a miniszterelnök urat, hogy !ha itt bent van is egy új világ, kint azonban még mindig él és virul a régi rendszer. (Ügy van! Ügy van! a középen és jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Dunántúlon!) En azt kérem az igen t. miniszterelnök úrtól, hogy azzal az erkölcsi bátorsággal és azzal a férfiassággal, amellyel ebben az országban rendet tudott teremteni, próbálja meg ennek a rendnek a megteremtését tovább és — bocsánatot kérek, nem -sértő formában mondóin — ne legyen, elbizakodott, mert ez a rendszer az ő ezerfejű hidrájával itt él még, nem tudni, melyik pillanatban fognak ezek a fejek jelentkezni és fogják a maguk számára követelni a jusst itt és az országban. (Egy hang a jobboldalon: Ez így van!) Ha önök kételkednének, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem kételkedünk!) én önök előtt bizonyítékokkal tudok szolgálni. Emlékezni fognak önök arra, hogy ezelőtt talán két héttel, a volt miniszterelnök úr, Bethlen István, egy budai társasvacsorán beszédet mondott s abban a beszédben a következőket mondotta a régi rendszer vezére, feje (olvassa): »Mi a teendő ilyen viszonyok közöttf Uraim, várni kell. Valamikor a kijózanodásnak jönnie kell, várni kell és ügyelni kell arra, hogy önmagukban és másban az alatt kárt ne tegyenek.« A rendszer vezére tehát, amint mondani szokás, a vadra lesbement. Én kijelentem, hogy önöknek is van itt veszteni valójuk, mélyen t. uraim, (Közbeszólások a jobboldalon: Âz országnak!) vigyázzanak és én kérve kérem a miniszterelnök urat, nem az önök érdekében, hiszen az ország a fontos, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hanem a nemzet érdekéhen, vigyázzon a miniszterelnök úr, mert egy nagy vadász nemesvadra vár. (Derültség a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ezek azok a szempontok, amelyeket, ha mérlegbe vetek, úgy a fényt, mint az árnyékot, akkor nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy nekünk, akik hosszú politikai