Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. helytelenül, károsan vezette az ország* sorsát, most félreállíttatott, remélem, nem időlegesen, hanem sokáig. (Egy hang a jobboldalon: Végleg!) Nem restellem és azt hiszem, senkinek sem kell restellnie azt a munkát, amelyet az elmúlt tíz hónap alatt végeztünk és ez a kézfogás becsületére vált annak a két vezérnek is, aki kezet adott egymásnak azért, hogy e nemzet ügyét szolgálják. Bízom abban, hogy ha ez a munka tovább folytatódik, újból hasznot hajt a nemzetnek s ezért vagyok azon a felfogáson, hogy nem szabad egy pillanatig sem feladnunk a reményt arra nézve, hogy ha az utolsó hónapok diszharmóniája zavarja is ezeket a szempontokat, ezt a munkát tovább fogjuk folytatni és a nemzet érdekében gyümölcsöket és áldást fogunk tudni teremteni ennek a munkának a nyomán. (Élénk helyeslés.) Mindezek után leszögezem, hogy akkor, amikor mi az igen t. miniszterelnök úrnak és az ö munkatársainak becsületes, hűséges, odaadó, áldozatkész munkatársai voltunk, amikor mi hosszú hónapokon keresztül eltűrtük azt, hogy künn a tömegek gyanakodva kezdtek tekinteni bennünket és a sajtóban a legsötétebb rágalmakkal kezdtek illetni az egyéni és politikai tisztesség terén egyaránt, akkor mi elvárhattuk volna azt, hogy azok a választások, amelyek lezajlottak, ugyanennek a szellemnek értelmében történjenek meg, amely szellemről itt az imént megemlékeztem. T. Ház! Senkinek sem teszek szemrehányást, a politikai harcokban és küzdelmekben nem lehet kényeskedni, osak leszögezem a tényt, hogy a választások lezajlottak és én, aki pártom részéről a, választások központi intézője vagyok, tanúsítom, hogy az ország túlnyomó részében a választások — mondjuk — megközelítően a törvényesség és egy tisztességes, elfogadható fair play elvei szerint zajlottak le. (Taps a jobboldalon.) Fájdalom, sok helyen, talán 10—15%-ában a választókerületeknek olyan .szabálytalanságok, tör vénytel ems égek, sőt azt kell mondanom, brutalitások történtek, amelyek minden tekintetben azon a nívón állottak, amely nívótól utálattal fordultunk el 1926-ban és 1931-ben. Sajnálom, hogy erre sor került, nem lett volna erre szükség, de ha már sor került rá, ma le akarom zárni a magam részéről ezt a vitát itt a nyilvánosság előtt egyszersmindenkorra, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) azzal, hogy protestálok ez ellen az eljárás ellen, protestálok nemcsak a fair play szempontjából, de protestálok elsősorban azon derék, tisztességes bajtársaink nevében, a hegymegi-kiss-pálok, a dinich-ödönök, szakács-andorok stb. nevében, akik hoszszú éveken keresztül velünk együtt naprólnapra, vasárnapról-vasárnapra folytatták az agitációs munkát -azért, hogy önök itt ülhessenek. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Protestálok továbbá ez ellen azért, mert tartozom ezt megtenni annak a sok százezer derék, egyszerű falusi parasztnak nevében, akik hittek nekünk, a vezetőknek, hittek a pártvezérnek és az ő munkatársainak és azt hitték, hogy azoknak van annyi erejük, tekintélyük és bölcseségük, hogy megkíméljék őket minden zaklatástól és minden brutalitástól, ha a független kisgazdapárt mellett foglalnak állást. Tartoztam ezzel bajtársaimnak és ezzel lezárom ezt a vitát: dixi et salvavi animatm meam, mégpedig azért, mert ezt a választási küzdelmet józan ésszel nem tudom egyébnek tekinteni,- mint egy olyan elindulásnak, aimeűlése 1935 június 13-án, csütörtökön. 543 lyet két testvér csinál, akik egy úton, egy cél felé indulnak el, de útközben birokra kelvén, az egyik testvér a másik testvér fölébe kerül. A birok után a testvérek közt felfogásom szerint csak egyet lehet tenni, az alulmaradt testvér egyet káromkodik, letörli a ruháját és azt mondja, gyerünk tovább ! Gyerünk tovább! (Kajniss Ferenc: Éljen az egységes jobboldal! — Eckhardt Tibor: Éljen a titkos választójog és le az árulókkal! — Gr. Festetics Domonkos: Egyebet sem tud, mint a titkos választójogot! — Nagy zaj a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: Le az árulókkal és éljen a titkos választójog! — Esztergályos János: Ne szeressék egymást ennyire, uraim! — Derültség. — Eekhardt Tibor: Le minden árulóval!) Most legyen szabad áttérnem a kormány politikájának bírálatára. Ha azt a kérdést intézné valaki hozzám, hogy van-e Gömbös Gyula kormánya két-, majdnem hároméves működésének valami monumentális alkotása, azt felelem, hogy nincs. Ha azt kérdezik tőlem, hogy létesítettek-e itt reformokat, hol vannak a reformok, mit tartalmaznak azok a nagy reformok, azt felelem, kevés a reform, nincs reform, várni kell rájuk. Ha valaki azt kérdezi, hogy van-e ennek a két és féléves kormányzásnak valami történelmi jelentősége, erre is azt felelem, ma még nem mondhatnám, hogy ez a reformjelleg, ez a történelmi jelleg megvolna. De ennek ellenére ha végignézek azon a két-három esztendőn, ami alatt Gömbös Gyula vezette az ország dolgait, akkor sok érdemes, derék dolgot látok az ő munkaprogrammjában és gesztiójában. Az idő rövidsége miatt csak szemelvényeket lehet elmondani, de legyen szabad gyors vágtában felhívnom a Ház figyelmét a következő tényekre. Ez a kormány volt az, amely 1932-ben a kamatredukálás kérdéséhez hozzá mert nyúlni, miután az őt megelőző Károlyikormány tagjai mereven visszautasították ezt a követelést és demagógiának minősítették ezeket az igényeket, amelyeket ezekből a padokból az a tiszteletreméltó férfiú hangoztatott először, aki ennek a pártnak a vezére volt. majd az ő nyomában és ő mellette a párt jelenlegi vezére. (Br. Berg Miksa: Éljen!) Az érdem a miniszterelnök úré és kormányáé, (Helyeslés jobbfelöl.) akik ezt megtették. Sokezer és ezer, talán száz- és százezer embernek volt haszna ebben az országban abból, hogy a kormány bölcsen, okosan és energikusan megfogta ezt a kérdést. De továbbmegyek, t. Ház. A kormány 1933ban hozott egy törvényes intézkedést a gazdák terheinek rendezése céljából. Én voltam az, aki pártom részéről éppen innen, erről a helyről, azokat a gazdavédelmi intézkedéseket talán a legélesebben kritizáltam, mert nem tartottam azokat kielégítőknek. De nem fér kétely ahhoz, hogy azután, hogy a Gömbös-kormány előtt egy másik kormány pénzügyminisztere nyíltan azt mondta: nem vagyok az adósok minisztere, az az intézkedés, amelyet a gazdatársadalom érdekében ez a kormány, elsősorban éppen Gömbös Gyula miniszterelnök úr saját, személyes kívánsága és intézkedése folytán megtett, megint egy olyan intézkedés volt, amely sok százezer embernek biztosított nyugalmat, ha nem is végleges, de legalább ideiglenes pihenést mindennapi kenyérküzdelmében. (Helyes^ lés. — Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) . - , Ha nézem a miniszterelnök úr gesztióját és tevékenységét, azt kell látnom, r hogy az után a szörnyű gazdasági rendetlenség Titán, amely ennek az országnak az államháztartásában