Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-31

542 Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1935 június 13-án, csütörtökön. pen e felfogásból kifolyólag sohasem lesz ellenszenves a nemzeti egység gondolata egy politikai párt előtt sem, főleg ha hivatásának megfelelően fog működni. A nemzeti egység tehát hivatásának megfelelőleg nem centrifugális, hanem centripetális politikát követ; nem taszít, hanem vonz. A nemzeti egység gondolata magában foglalja azt, hogy jóindulattal és szeretettel kell viseltetni mindazok iránt, akiknek lelkében a nemzet szeretete és jövő nagyságának gondolata él. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Meg vagyok arról győződve, hogy ez a szeretet nemcsak a mi lelkünkben él, hanem a túloldal képviselőinek a lelkében is. (Ügy van! jobbfelől.) Nincs jogom azt mondani, hogy ők nem éppen olyan becsületességgel szolgálják a nemzet érdekét, mint ahogy mi. Tizenöt éve vagyok a törvényhozás tagja, a túloldal legtöbb képviselőjét ismerem és tudom, hogy ha bizonyos részletkérdésekben nem is egyezik meg a programmjuk a mienkkel, a nemzet nagy érdekeit védő kérdésekben ők se tudnak azonosak és mások lenni, mint mi: hazájukért szenvedő, hazájukat szerető magyarok. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Egy német filozófus, Herder, annakidején azt írta egyik könyvében, hogy Magyarország 150 év múlva már csak a történelemé lesz. Azzal indokolta meg ezt az erős kijelentést, hogy részben annyi ellenséges hatalom veszi körül ezt az országot, hogy azok nyomásának nem tud ellenállni, részben bizonyos széthúzó erők uralkodnak a nemzetben, amelyek előbb-utóbb szétcibálják. Bármennyire igazat látszanak adni a mai szomorú viszonyok ennek a kijelentésnek, valamennyiünk szent meggyőződése, hogy ez soha nem fog bekövetkezni. Meg vagyok arról győződve, hogy nemzetünknek ebben a halálosan kritikus, szomorú idejében valamennyien megtaláljuk egymás kezét és a történelmi időkben történelmi hivatásunk magaslatára helyezkedve küzdünk a történelmi Magyarország visszaállításáért. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Ulain Ferenc képviselő urat illeti a szó! Ulain Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A független kisgazdapárt vezére Eckhardt Tibor igen t. barátom a tegnapelőtti napon kifejtette a független kisgazdapárt hivatalos álláspontját. (Mozgás a jobboldalon.) A független kisgazdapárt nevében bejelentette, hogy nem fogadja el az appropriációs javaslatot, mert ő és a párt bizalmatlanok a kormánnyal szemben. En a lényegben s mindabban, amit ő a nagy országos politikai Programm szempontjából előadott, csatlakozom ahhoz, amit Eckhardt Tibor igen t. barátom elmondott. Csatlakozom hozzá abban is, hogy nem szavazom meg a felhatalmazást a kormánynak, (Mozgás a középen.) de az indokok tekintetében nem csatlakozom hozzá, mert nem vagyok bizalmatlan a kormány iránt. (Éljenzés a középen. — Br. Vay Miklós: Nem logikus!) A közbeszóló úrnak talán igaza van, amikor azt mondja, hogy ez nem logikus. Bátor leszek azonban megmagyarázni, hogy miért kell nekem erre az álláspontra helyezkedni. önök tudják, hogy én évek óta — helyesen, vagy helytelenül, az más kérdés — azt a célt tűztem ki magam elé a nemzet érdekében, hogy az önök vezérének, a miniszterelnök úrnak és a mi pártunk vezérének kézfogása útján a nemzet igazi lelki egységének a megteremtését előmozdítsam. Ha én ezt a munkát végeztem éveken keresztül és most bizalmatlan volnék a miniszterelnök iránt, úgy érzem, hogy az igen t. közbeszóló képviselő úr megjegyzése indokolt volna. (Gr. Széchenyi György: Kézfogással nem létesül igazi lelki egység!) De kijelentem azt is, hogy ezt a célkitűzést — megint csak a nemzet érdekében — továbbra is fenntartom és fáradhatatlanul igyekezni fogom ezt a célt elérni, igyekezni azért, mert az a meggyőződésem, hogy azoknak a nagy reformoknak, nagy nemzeti problémáknak a megvalósítása céljából, amelyekről itt beszélünk, ennek a kézfogásnak, ennek az együttműködésnek feltétlenül meg kell történnie. (Ügy van! Ügy van!) Ha pedig én ezt a munkát folytatni akarom, akkor ismét nem volna logikus az, hogy bizalmatlan legyek azzal a férfival szemben, akinek a kezét bátran merem és akarom elfogadni nemcsak magam, de remélem, hogy el lehet fogadtatni pártunk vezérével és pártunk minden tagjával is. Ha én ennek dacára, mint ahogyan előrebocsátottam, nein szavazom meg a^ felhatalmazási javaslatot, annak tisztán és kizárólag demonstratív oka van s ez a demonstratív ok a következő: Önök emlékezni fognak arra, hogy egy évvel ezelőtt a miniszterelnök úr és az én pártom vezére bizonyos megbeszéléseket folytatott Várpalotán. A részletekről felesleges nyilatkoznom, hiszen ezekről a részletekről annyit írtak és annyit beszéltek, hogy azokat mindenki ismeri. Ennek a várpalotai megbeszélésnek lett az eredménye az, hogy egy fegyverbarátság létesült ezelőtt egy esztendővel a független kisgazdapárt és a miniszterelnök úr között. Ennek a fegyverbarátságnak lett a következménye az, hogy a független kisgazdapárt lábhoz tett fegyverrel, — hogy úgy fejezzem ki magamat — becsületesen és jóhiszeműen asszisztált a miniszterelnök úr munkájának. Ennek a megbeszélésnek lett az eredménye az, hogy a múlt év folyamán, ezelőtt egy esztendővel, hosszú, hosszú évek után talán először, éppen olyan magas színvonalú költségvetési vita folyt le, mint amilyen a mostani. Ennek a kézfogásnak lett az eredménye az, hogy itt, ahol éveken át gyűlölködő indulatok vezették a parlament különböző pártjait egymással szemben, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) elállt a gyűlölet, csend, nyugalom és megértés honolt e Házban. Ennek a kézfogásnak lett az eredménye az, hogy amikor a nemzet nehéz, súlyos, nagy külpolitikai megpróbáltatások elé került, akkor egy kitűnően előkészített miniszterelnöki diplomáciai munka után pártom vezére egész ember módjára briliáns taktikai és szellemi kvalitásokkal ennek a nemzetnek nehéz időkben a miniszterelnök úrral együtt nagy szolgálatokat tett. (Ügy van! úgy van! a jobboldalon és a baloldalon.) Ennek a kézfogásnak lett az eredménye az, hogy ennek az esztendőnek első hónapjaiban végre bekövetkezett az az eredmény, amelyért 13—14 éven keresztül ezeken a padokon, kezdve a szélsőbaloldaltól^ harcoltunk, hogy végre kiszellőztettessék ebből a Házból az a szellem, amelyet egységespárti szellemnek hívtak. Ennek a munkának és együttműködésnek volt az eredménye az, hogy az a férfiú, akinek lehetnek igen nagy kvalitásai, de aki a mi szemünkben, akik egy új politikai irányért sóvárgunk, rosszul,