Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-30

532 Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1935 június 12-én, szerdán. lünk, mert a történelemnek az a hatalmas fá- I zisa, amely majdnem öt és fél századra terjed vissza, valamiképpen lealkonyodóban van. Hiszen az újkor mivel nyilt meg? Három hatalmas gondolattal: Amerika felfedezésével, a renáissance-szal és a reformációval. Uraim, gondolkodjunk felette, hogy vájjon nincs-e ez a három gondolat félig-meddig likvidálva? Amerika felfedezésével kezdődött a fehér faj számára a világ meghódítása. Ez befejezést nyert már, hisz az egész földkerekségen mindössze 50 millió négyszögkilométer terület van még s ez 50 év alatt likvidáltatni fog. A renaissance egy új kultúra, a régi keresztény, kipróbált keresztény kultúra helyett, amely a fehér fajnak, Európának, a vezéri pálcát több mint másfélezer esztendőn keresztül a kezébe adta. És mit hozott a renaissance? Láttuk, hogy csődbevitte az európai kultúrát, csődbevitte, mert Európa egén más csillag nem ragyog, mint a mechanika, a technika, az oekonomika és a renaissance-nak, a pogány erkölcsnek moráletikai kegyelméből egy túlhajtott, veszedelmes és népeket rothasztó erotika. S t. uraim, itt van még a harmadik, a reformáció. Ne vegyék rossznéven tőlem, hogy én, mint pap, erről a kérdésről beszélek. Ne tessék itt nem tudom én, mire gondolni. De én úgy érzem, hogy ez a gondolat is likvidáltatni fog hamarosan. Miért? Azért, mert hiszen rá kell eszmélnie Európa különböző vallásfelekezeteinek, a történelmi egyházaknak arra, hogy tulajdonképpen már nincs idő ahhoz, hogy mi egymással lényegtelen kérdésekről, vagy dogmatikai problémákról vitatkozzunk, mert egy hatalmas, nagy közös ellenség, a teljes hitetlenség, a teljes materializmus, a Moszkva felől szétáradó új szellem közös frontra kényszerit valamennyiünket, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) tehát a történelmi kényszer, hogy közös frontba álljunk és együtt küzdjünk és együtt harcoljunk. Ami pedig a fajtánkat illeti, igen t. Ház, tessék a magyarság sorsát nézni. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen Makray t. képviselőtársam gyönyörűen kifejtette ezt a gondolatot. Minekünk hatalmas, nagy erőnk van itt ezen a helyen, ahol vagyunk, a Kárpátok öve alatt, a Duna—Tisza medencéjében. Ha nem volna itt ez a statisztikai erő, ez, a turáni faj, ez a rokontalan faj, amelynek sema szlávok között, sem a germánok között, sem a latin fajták között nincs rokona, talán egy idegen szigetről, az óceánokról vett idegen, rokontalan fajtát kellene idehozni Puffer-államnak a különféle hatalmas nagy nemzetek közé. En bízom abban, hogy ha egyéb nem is, az. ami ezer esztendőn át a keresztény nemzetfenntartó erőn kívül nekünk a legfőbb erősségünk volt, a mi statikai erőnk fenn fog bennünket tartani, azonban, t. Ház, amikor nincsenek rendes határaink, nincsenek rokonaink azután meg — úgy-e — gazdasági erőnk is a minimálisra zsugorodott össze, valamiképpen nekünk gondolkodnunk kell arról, hogy szabad-e ebben az országban a maradék 8 és félmillió magyarságnak egymással veszekedni, hajba kapni, erőinket gyengíteni. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) T. Ház! Amikor nemzeti egységről van szó, mint vadhúst kell kivágnunk a nemzet testéből azt, aki nem érzi át teljesen a nemzeti egység gondolatát. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Kun Béla: Nem pártegység, hanem belső egység a nemzeti célok szolgálatában !> A nemzeti egység azonban nem hozza magával, igen t. Ház, a politikai uniformizálást. (Rupert Rezső: Most tessék tapsolni!) En ezen a párton ugyanazt akarom, mint Gömbös Gyula az ő igen t. munkatársaival (Helyeslés a jobboldalon.) és én ezért másodreadű magyar emiatt neimj lenetek (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is!) és hangosan tiltakozom az ellen, hogy csak azért, mert én párttekiutetben nem vagyok teljesen összeolvadva a Nemzeti Egység Pártjával, mint kormánypárttal, alacsonyabbrendű magyar legyek, mint akár önök, (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt nem mondta senki!) és ezért a magyar politikai jogok gyakorlásában aktive és passzive teljesen ugyanazt követelem magamnak, ami bárkit megillet ebben a Házban, aki nemzeti és keresztény alapon áll. (Gr. Festetics Domonkos: Nem is veszi el senki! — Czirják Antal: Az alispán igen! — Rupert Rezső: Jellemző ez, hogy már a katholikus papokat is bántják!) Csak egyet akarok megemlíteni, valahogy ne gondolja azt senki sem, hogy azért, mert nem vagyunk benne a nemzeti egységben, azért nem tudunk objektivek lenni. (Baross Endre: Pedig ez a baj!) Ez tévedés, t. képviselőtársam. Mi objektívek vagyunk. Mert példának okáért teljes objektivitással elismerem azt, — papságom ellenére is el kell ismernem innen a Keresztény Gazdasági Pártból — hogy azok aa okok, amelyek annakidején, amikor az én pártom megszületett és keletkezett, ezt a pártot létrehozták, ma már nem állanak fenn minden vonatkozásukban. Abban az időben, a liberalizmus idején a Bánffy-kormány a legbarátságtalanabb magatartást tanúsította az én egy házammal szemben. Azt hiszem, hogy nem mondok titkot a magyarság történetéből, amikor azt mondom, hogy a magyarságnak ezeréves léte alatt sem Keletről, sem Nyugatról soha senki más nem volt annyira igazi barátja, mint éppen Róma, a kereszténység feje. A török harcokban, a török megszállás alatt, de már a tatárjárás idején is, nehéz nemzeti szerencsétlenségeink idején Róma volt az, amely mindenkor atyai jósággal nyúlt felénk és igen t. uraim, amikor mi Rómának jóságát, óriási támogatását kész^ pénzben, milliókramenő összegekben tudjuk a magyar történelemben beigazolni, megtörtént az, hogy amikor a magyar nemzet Isten kegyelméből, a kereszténység fejének jóvoltából ezer esztendős milléniumi ünnepségére készült,' megjelent itt, Magyarországon a pápa követe és Bánffy, a liberális miniszter a legbarátságtalanabbul kitessékelte az országból Agliardit. Tessék ezt az atmoszférát, amely most van Magyarországon, azzal a régivel Összehasonlítani. (Rupert Rezső: Bánffy nem volt liberális! — Patacsi Dénes: Szabadkőműves volt!) Én teljes elismeréssel vagyok a magyar kormány iránt. A magyar kormány a katolikus egyházzal szemben barátságos magatartást tanúsít (Éljenzés a jobboldalon.) és én kénytelen vagyok erről a helyről is elismerni a magyar kormánynak ezt a bölcs és megértő politikáját. (Rupert Rezső: Azért tiltják el a képviselő úr plakátjait!) Az más kérdés, de a hivatalos magyar kormánnyal szemben meg kell ezt állapítanom.fÉljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Azt kérem még, hogy ez a szellem ne legyen egyes emberekhez hozzákötve, hanem